Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)

118 K-Ny-i hossztengelyű, téglalap formát mutat. A telek É-i és D-i határa már a mai, de a K-i oldalon még jóval beljebb húzódik a széle. Az Orlovics-ház az utolsó épület, felette már a vár üres előtere van. E térképpel kb. egykorú, esetleges a Duplatre-féle eredetiről készült, primitívebb és pontatlanabb másolat az, amelyet Szőnyi Ottó 1919-es pauszáról ismerünk.

8 Ó a sombereki Sauska-kastély könyvtárában bukkant rá a Melchior Takáts szignálta lapra. Ez nagyjából a Duplatre-térképen látható állapotot mutatja, azzal a különbséggel, hogy a szóbanforgó telket a négyzetes formájúnak rajzolt ház Ny-i oldalánál kettéosztja, valószínűleg tévedésből. Amennyiben önálló felmérést rögzít, úgy 1776 után (már mutatja a pálos rendház ekkor felépült, K-i szárnyát), de még 1787 előtt kellett készülnie, mert Cserkuti Adolf kutatásai szerint ekkor parcellázták fel a 36. sz. tömb É-i részét és szabályozták az utcavonalat. (CSERKUTI 1906.; GOSZTONYI 1941. VI. t.; MADAS 1978. 677.) így jött létre telkünk mai formája. A tömb kiépülése jól követhető a B.m.L.-ben őrzött, pécsi céhleveleket díszítő, fametszetes városképek sematikus ábrázolásain is.

9 A századfordulóig még csak a D-i részen állnak házak, de 1830 körül már a Ny-i városfal mentén végig beépített telkek vannak. A vonatkozó levéltári adatok is ezt bizonyítják. (MADAS 1978. 679-683.) Az 1794-ben tulajdonosként említett özv. Orlovics Jánosné után, 1799-ben már Körmelits Károly adja el 259. sz. házát 361 négyszögöles telekkel Matkovits Ferencnek 501 forintért, aki még aznap továbbadta Mátits Ferencnek 9 forint haszonnal. Matics Ferenc káptalani számvevő az akkor 281. sz. házat 1805-ben 1000 forintért eladta Rukely (Rukeli, Rukelly) József kirurgusnak. (MADAS 1978. 677.) Az ár hat év alatt megduplázódott, s ezt nem indokolja a napóleoni háborúk következtében felgyorsult infláció sem. Erre egyetlen magyarázat lehetséges, az épület időközben történt bővítése. A falkutatás eredményei is ezt támasztják alá. A 18. sz. közepi, háromsejtes ház Ny-i végén volt fészerszerűséget kamrává építették át. Itt helyezték el a padlásfeljárót és az ekkor kialakított, kis, boltozott pincébe vezető lépcsőt is. A ház korai részei terméskőből épültek, később téglát és vályogtéglát is használtak. A D-i homlokzat elé egy, íves árkádokkal megnyitott tornácot emeltek. A DNy-i saroknál a valamivel korábban létesített, egysejtes melléképületet (istálló-kocsiszín?) most egybeépítették a házzal, s erre is átfordul a főhomlokzat egyszerű, homorú ívvel kiképezett zárópárkánya. A tornác Ny-i részén, a pince- és kamraajtók előtti, nyitott árkád jelenleg is megvan. Tőle K-re egy mellvédes, majd a konyhaajtóval szemben egy - a bejárat miatt - részben áttört mellvédű, íves nyílás után még egy kisebb - azóta befalazott - ablak is épült. A tornác K-i vége nyitott volt, a Ny-it pedig a kertbe vezető ajtó zárta le. A tetőszerkezet teljesen átépítették, de - a falkutatás eredményei szerint - megint csonkakon tyolt formában. A belsőkben a falak ekkor fehérre voltak meszelve. Megmaradt a konyhai szabadkémény, de elképzelhető, hogy a szobákba már cserépkályhák kerültek. A ház ebben az állapotban fél évszázadig a Rukely család kezén volt. Rukely József kirurgus nevén szerepelt, 292. sz. alatt az 1828-as regnicolaris conscriptioban. 1846-ban már özvegyét említik birtokosként, s 1856-ban is özv. Rukeli Józsefné sz. Czapák Janka a Virág utcában lévő, 303. sz. ház gazdája. Örököse lehet az a Rukeli Johanna, aki az 1864-es összeírásban a Scitovszky tér 16. sz. tulajdonosa. (MADAS 1978. 677.; Névjegyzék 1864. 11.) A város új kataszteri felméréséhez készített, több szelvényből álló, 1:1440-es méretarányú, színezett birtoktérkép pontosan rögziti az ingatlan 1865-ös állapotát, a beépítettséget és a használat módját is.

10 Néhány évtizedig még a változásokat is rávezették. Ennek alapján rekonstruálható az ingatlan 1865-ös képe. A telek K-i, udvarnak használt része a 48l-es helyrajzi számot viseli, a Ny-i a kert pedig a 482-est. A házszám ekkor 16-os, később mellé írták az új, a 9-es házszámot. A telek közepén elhelyezkedő ház a 19. sz. elején nyert formáját mutatja. Bejáratát a K-i oldalon jelölik, valószínűleg a tornác végénél. Újdonság egy - azóta elbontott - kis melléképület az ÉK-i sarok közelében. Ekkoriban Pécs belvárosában már ritka volt az ilyen, falusias ház és beépítési mód, amely a tulajdonosok szerény anyagi helyzetére mutat. 1877 IX. 15-én a telekkönyvbe birtokosként Eötvös Pált és a Jankát vezették be (MADAS 1978. 677.), akik Rukely örökösök lehettek, mert így hozza a házat az 1877-ben megjelent, pécsi címjegyzék is. (LUKRITS, 11.) Néhány hónap múlva új gazdája lesz az ingatlannak. A telekkönyv szerint Sey Ernő vette meg 3400 forintért 1878 IV. 9.-én, s nem egész egy év múlva már állt egyemeletes háza a telek K-i határán, az utcavonalon. A 16/1. sz. házat a telekkönyvbe 1879 március 1-én jegyezték be. (MADAS 1978. 677.) Ugyanakkor az 1865ös, színezett birtoktérképen is berajzolták a változást. Ezen látszik, hogy a zártsorú beépítésben álló, L-alakú főépület alapformája azóta sem változott. A Sey család Vas megyei eredetű nemesi família. (NAGY Iván, X. 168-170.; ANDRETZKY, 68., 119., 120., 124., 137-138.; KEMPELEN, IX. 335-337.) Nagy Iván forrása szerint nevét ősi lakhelyéről, a Szombathely melletti Nagy Sée (Nagysé) faluról kapta, s ezen kívül a megyében még Unyomban, Héraházán és Balogfán is voltak birtokai. Az 1738-as nemességvizsgálat alkalmával bemutatták Zsigmond királytól 1418-ban kapott armálisukat. Negyedelt címerpajzsuk 1. és 4., kék mezőjében piros rózsa, a 2. és 3., ezüst mezőkben pedig egyegy, befelé fordulva ágaskodó, szablyát tartó, arany színű