Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)

119 griff látható. A sisakdísz szablyát tartó, páncélos kar, a foszladék színe kék-ezüst, ill. vörös-ezüst. (NAGY Iván, X. 168.; CSERGHEÖ, IV. 578., Taf. 411.) A család első, név szerint ismert tagja az 1660-ban elhunyt Sey János. Leszármazottai a 18. sz.-ban már Tolnában és Baranyában bukkantak fel. A baranyai ág ose, Sey Gábor e század közepén költözött a megyébe. Az 1754-es nemességjegyzékben a birtoktalan armalisták között szerepel, mint mágocsi lakos. A pécsi pálosok itteni birtokát igazgathatta. (ANGYAL 1911/2. 48.) Fia, Antal még Tolnában, Pincehelyen született. О a 18. sz. utolsó negyedében, nyugalomba vonulásáig - 1808-ban már így említik - hosszú évtizedeken át a káptalani javak inspektora, s 1810-ben halt meg Pécsett. (NAGY Iván, X. 168170.; ANDRETZKY, 68.; CSERKUTI 1909. 74.; ANGYAL 1912/3. 109-110.; 1913/2. 73.; 1913/3. 107., 113.; 1913/4. 153., 157.; 1914/4. 122.; KEMPELEN, IX. 336.; ODOR, 143., 157./ A városban 1778-ban vásárolt ingatlant. Nagy György káptalani számtartó özvegye 160 forintért adja el a házától É-ra eső, üres telekrészét Sey Antalnak és nejének, Brozovits Krisztinának. Ez a mai Szent István tér 7. sz., s a véletlen különös játékaként szomszédos a dolgozatunk tárgyát képező telekkel. 1786ban már áll itt Sey Antal 258. sz. háza, s erre az időre esik az utcavonal szabályozása is. Halála évében, 1810 március 12-én Sey Antal eladta 8000 forintért az ingatlant. (MAD

AS 1978. 675.) Házasságából hét gyermeke született, de csak kettő vitte tovább a fiágat. Fiai és unokái a vármegyénél töltöttek be hivatalokat, különféle birtokokon tisztviselősködtek, vagy falusi jegyzőként keresték a kenyerüket. Ferenc fia (1772-1835) alszolgabíró és táblabíró volt. Nejétől, Hernold Klárától hat gyermeke született. Fiai közül kettő főszolgabíró, kettő pedig táblabíró volt, Nep. János viszont csak alacsonyabb rangú tisztviselő lett a vármegye központi apparátusában. (Tiszti névtár 1863. 49.) Springsfeld Annával kötött házasságából három leánya, Lina (Karolina), Malvin, Mária és egy fia, Ernő származott. Ők építtették a Szent István tér 9. sz. házat. Dr. Sey Ernő jogot végzett, s már állami hivatalnokként helyezkedett el Pécsett. 1879-ben pénzügyi fogalmazó az Illetékkiszabási hivatalban (Címtár 1879. 94.), 1884-ben pedig pénzügyi titkár lesz a Pénzügyigazgatóságon, s 1889-ben is ezt a poziciót tölti be. (Címtár 1884. 133., 138.; Címtár 1886. 167.; Címtár 1889. 214.) Később már nem találjuk a hivatal állományában, viszont 1895-ben az ügyvédi kamara tagja Pécsett dr. Sey Ernő, s így említik a tiszti címtárak is, utoljára az 1913-as kötetben. (Címtár 1895. 546.; CSERKUTI 1906. 3.; Címtár 1913. 537.) Fia 1903-ban tölti egyéves önkéntesi szolgálatát, amikor Nagyseéi Sey Ernő névre kap nemességigazolást. (GERŐ, 319.) Az id. Sey Ernőnek nejétől, Hermance Sprenger Jeandrevintől (máshol Spenger Hermina néven) még két gyermeke, Jenő és Vilma született. (KEMPELEN, IX. 337.) A rendelkezésre álló forrásokból kikövetkeztethetően a Szent István tér 9. sz., egyemeletes házat az id. Dr. Sey Ernő három, pártában maradt leánytestvérével együtt építette, apai örökségüket felhasználva. Az ingatlan megvásárlása után már néhány hónappal, 1878 augusztus 13-án benyújtotta Sey a városhoz sürgős építési engedély kérelmét, csatolva a tervrajzot is.

11 Hat nap múlva helyszíni szemlét tartott a városi építési szakbizottság, s állásfoglalása alapján, kisebb módosításokkal szeptember 14-én a közgyűlés jóváhagyta a tervet és megadta az építési engedélyt. A munka gyors ütemben folyhatott, mert az új házat már 1879 március elején bejegyezték a telekkönyvbe. (MADAS 1978. 677.) Ezidőtájt került sor a környék rendezésére is. (GoszTONYI 1941. 53-54.) A búzapiacot a Scitovszky térről amelynek korábbi neve Búzatér volt - 1873-ban helyezték át a marhavásártérre (ma Irányi D. tér). (FZ. 1873 II. 27.) A Sétateret 1878-79-ben parkosították. (FZ. 1878 IV. 7., 4.; 1879 VI. 1., 4.) A térfalak képe is városiasabb jelleget kapott a 19. sz. közepétől. A házak zárt sorú beépítésben álltak a Ny-i oldalon, több közülük emeletes. Ebben a környezetben épült fel a Szent István tér 9. sz. Az egyemeletes lakóház a rendelkezésre álló telek adottságai miatt szabálytalan alaprajzú, s kis, udvari szárnya révén L-alakú épület. A K-re, a térre néző főhomlokzat 4 tengelyes. A jelenlegi - minden bizonnyal az eredetileg megvalósulttal azonos - nyugodt, neoreneszánsz stílusú homlokzatarchitektúra repzerantatív, de nem hivalkodó megjelenést biztosít neki. Az építész szerencsésen választotta meg eszközeit. A telek keskeny ségét sikerrel ellensúlyozta azzal, hogy több párkánnyal is osztva a homlokzatot, fokozta a horizontális hatást, ezért a látványban szélesebbnek tűnik a valóságnál. Alul, a magas lábazati résznél habarccsal kőburkolatot imitált. Ezt egyszerű, kis kiugrású párkány osztja a tárcsás díszű ablakkötények alatt, s fent a profiláltabb az előzőhöz hasonlóan az egész homlokzaton végigfutó könyöklőpárkány zárja le. A durván megmunkált kőlapokat utánzó lábazat felett egy höbörcsös vakolású sáv, majd a földszinten erősebb kváderezésű, az emeleten pedig - enyhébb vájatolással - vízszintes sávozású a falsík. A homlokzati nyílások azonos axisokban helyezkednek el. Legalul három, vasrácsos pinceablak látható. A földszinten, az E-i tengelyben helyezkedik el a szegmentíves záródású kapu. Míves asztalosmunkával készült a kétszárnyú, historizáló stílusú fakapu. Felső részén, vízszintes osztógerenda felett lunetta van. A kapuszárnyakon profillécekkel kialakított táblák láthatók. A faragott díszű takaróléc kannelúrázott, kompozit fejezetű féloszlopot formáz. Figyelemre méltók az öntött, oroszlánfejes kopogtatópár, a neorokokó stílusú külső és belső kilincsek, kilincs- és zárpajzsok, valamint a