Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

MOZSGÓ TEMETKEZÉSI SZOKÁSAI 227 3. sz. kottamelléklet Vtettu^-A-*( í~-L%tsr-\* <hA4x!

t

CLbo) ZZ. -fc m

1M* t-t ш± ^ *é *' шт or г ^ ft lUL- йо<НяЛ. fava-.*-z> i^L^ioi^ Ль a J

ÏE^ з^Щ щ 1 5 ^ kC^dOÜu, о*А2-е^з í*_*Ctrft_c'«-ltftr{«AtojuaJbt S ÜÜ j г г Ш 3 Д g щ s з=з=? -fr fe ?Ok«-«^-*-fcJ<- «4L -ejtk-i^eiv^ •4HUM I и'П_ШШ fc? -Ф*

1 ? ТЕ ÍA-WXA( >с

»^Лил<Л lo 1оо£ Ах>е>л^о <ALÍ5^ <> oL lo 1. A halottak gyászos napján feléd repül fohászunk, Midőn összes holtainkért áldozatot mutatunk. Pihennek ott eltemetve csendes birodalmunkban, Ó adj Uram nyugodalmat örök boldogságodban! 2. De sok árva gondol oda, sok fájdalmas özvegy sír, Szülők és testvérek könnye hull oda, hol van egy sír. Gyászos időknek járása de sok keresztet hagyott, A halál sokszor megjelent, a sírhant sokasodott. 3. A virágos sírok között valakik hiányoznak, Hős katonák, kedves holtak jaj, de messze nyugosznak! A háború halottai új fájdalmakat hoztak, Ártatlan áldozatai ők is a gyászos kornak. 4. Nem tűzhetnek virágcsokrot jeltelen sírhalmokra, Csak a szívük virágait küldik el a távolba. Oly sok édesanya, s apa tőrt hordoz a szívében, Hitvestársak és gyermekek árván sírnak lelkükben. Az öregek felsóhajtnak: Istenem, mikor lesz vég! Ifijabbak, kérjük Istent, hogy jöjjön a segítség. Énekelte: Vadkerti Józsefné Vadkerti Etel róm. kat. (Sz.: 1927, Udvard, Csehszlovákia) Szulimán, 1981.