Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Tóth Judit: Mozsgó és vonzáskörzetének temetkezési szokásai a XX. században

218 TÓTH JUDIT szakban, illetve nagyobb ünnepeken, disznóvágás után ételt tettek ki a sírra. Ezzel kapcsolatban különféle tréfás vándortörténeteket mesélnek el. Étkezéskor nem szoktak teríteni, ételt szedni az elhunyt számára, de Mozsgón találkoztunk egy Dinnyeberkiből menyecskének odakerült hetvenéves asszonnyal, aki több éve minden étkezéskor merít a halott férjének is. Az elhunyt lelki üdvéért imádkoznak. „Én, mióta möghalt az uram, minden nap imádkozok érte. Imádkozok én az összes megholtakér is, de csak egy Miatyánkot, egy Üdvözlégy Máriát... Mondják is, hogy jó a halottakér imádkozni, és köll is, mert ugye avval megszabadulnak a bűneiktől, ha valakinek olyan hozzátartozója van, hogy sokat imádkozik érte." A katolikusok azt tartják, hogy aki nemigen imádkozott életében, annak minden éjfélkor jönni kell imádkozni a templomba.

36 A temetést követő időszakban visszajáró halottra következtetnek az ajtó, ablak kinyílásából, becsukódásából éjszaka. „Mondták, hogy visszajár, az ajtót becsapta. Mer a család közbe vót vita, valami, ez jött kiegyenlíteni a dolgot." — „A negyedik háznál meghalt a tulajdonos, aki vót a gazda. Osztán gyött egy nagy marha forgószél — azt mondják, én nem láttam —, az egyenesen oda bekanyarodott hozzájok. Hát azt mondják: a Tóth János gyött haza." Visszajáró lélekre gondolnak akkor is, ha nem teljesítették a haldokló parancsát, utolsó kívánságát. „Az én anyám '57-be halt meg, január 9-én. Meghagyta, melyik ruhájába temessük el, mondta, hogy a kék kanavászba. Mer beteg vót, hát én megkérdeztem. Glott ruha, kötény, blúz, kendő, meg fehér nyelves (alján cakkos) alsószoknyát adjunk rá. De én nem azt az inget adtam rá, hanem egy másik kéket csináltattam, azt adtuk rá. De mikor ráhúztuk, elrepedt. Az az ümög elrepedt, rongyba kellett eltemetni. Este vót a tor, a férfiak kártyáztak; a szekrényajtók meg nyitva vótak,(?) hogy a lélek ne maradjon otthon, azért. Minden ajtó nyitva vót, csak az éjjeliszekrény maradt csukva. Hát az isteni csoda vót! Benn a kamrában egy karospadon vótak letakarva a befőttek, de csak halljuk, hogy csörög valami. Hogy mér, én nem tudom, de én arra vetek, hogy megszegtem a parancsot, nem adtam rá az inget. Az éjjeliszekrény-ajtó kinyílva, az üvegek mind a földön, a szájuk az éjjeliszekrény-ajtó felé vót mindnek. Hát ki lökte azt le? Mégis csak a szellem maradt itt. Másnap estefelé az inget beletettem az öblömbe, kivittem, elástam a sírba. Utána elhívtam a papot, szentölje meg a lakást, mer én félek bemenni."

37 Az adatközlők által elmesélt történetekben csak visszajáró lélek szerepel, kísérteteket nem emlegettek. Mindenütt ismerik azonban az odaszúrt kötényről szóló elbeszélést.

38

, A kocsmába fogadoztak az emberek, hogy elmegy, nem tudom, kinek a sírjárul kellett kihúzni a keresztet. Elvitte a kocsmába, vissza is vitte, pontosan éjfélkor. Persze parasztgyerek vót, kö34 Hiedelemmondaként is él. Hiedelemmonda-katalógus B. X. 2. ,A halottak menete" típus. KÖRNER Tamás 1970. 77—78. 37 Hiedelemmonda-katalógus B. IV. 27. ,A nem teljesített utolsó kívánság" típus. KORNER Tamás 1970. 64. tény vót rajta — a reformátusoknál vót ez —, akarta belebökni, oszt a kötényit is belebökte a fődbe. Oszt azt hitte, hogy a halott húzza lefelé. Hogy mán a halott elkapta, mán húzzák le biztos. Megijedt, aztán ott meghalt." Halottlátóhoz más faluba ritkán mentekát, még leginkább Kaposvárra és Hobolra. Szulimánban Köröshegyi Györgyné, Mozsgón egy cipészmester és egy horvát cigányasszony is értett a halottidézéshez.

39 A temetés után egy-két évig gyakran álmodnak is a halottaikkal, s ezeknek minden részletére sokáig, és igen pontosan emlékeznek. „Boldogult feleségem csak egyszer jött látogatóba... az álomba." Az elmesélt álmokban valóban a látogatások szerepelnek a leggyakrabban: az elhunyt szótlanul bejön, int, elmegy az ablak alatt. Általános hiedelem, hogy halottal álmodni esőt jelent. Akasztott ember köteléből szerezni egy darabot pedig szerencsét hoz. Az elhuny traa halál évfordulóján esetleg az elhunyt születés- vagy nevenapján, halottak napja körül a katolikusok emlékharangozással, emlékmisével emlékeznek. Szulimánban ekkor az énekes asszony vezetésével a „Szent oltárodnál könyörgünk nagyirgalmú Istenünk..." kezdetű éneket énekelték. (2. kottamelléklet) A halálesetet, illetve annak évfordulóját követő vasárnapon sokszor a reformátusok is belefoglaltatják hatottuk nevét az istentiszteleti könyörgésbe. Ilyenkor virágot visznek a sírra, és a legközelebbi hozzátartozók is igyekeznek hazajönni arra a napra. Karácsony első napján egyre gyakrabban visznek a sírra fenyőágat, és általában gyertyát is gyújtanak rajta. Húsvét első napján szintén megemlékeznek az elhunytról. Általános gyakorlat, hogy tavasszal húsvétra teszik rendbe a sírokat. A katolikus településeken mindenszentekkel és halottak napjával kapcsolatosan a holtakra való emlékezésnek igen gazdag hagyományanyaga gyűlt össze. Ezek közül a legszembetűnőbb a sírdíszítés, temetőlátogatás. A sírra szánt koszorúkat, csokrokat maguk készítették, és a helyben lakók jórésze jelenleg is magaköti. Ezelőtt a mindenszenteket megelőző vasárnap a fiatalok kimentek az erdőre téliződet (télizöld, meténg, Vinca minor) szedni, amit az asszonyok fenyővel és papírvirágokkal koszorúnak kötöttek meg. Jelenleg télizöldet és fenyőt az erdőből, bukszust, puszpángot (Buxus, buxus sempervireus), mahóniát, babért (Mahonia, Mahonia aquifolium) a kastélykertből és az elhagyott régi temetőből hoznak. A koszorúkba többféle zöldet és krizantémot tesznek, és a gyertyákkal együtt már mindenszentek előtt kiviszik a sírokra. A művirág-koszorú viszonylag ritka; ha koszorú nem jut minden sírra, egy-egy kis csokrot élővirágból akkor is kötnek. Szulimánban egy asszony ruháskosárnyi virágot osztott szét hozzátartozói sírján: „Nekem tizennyolc sírom van. Apám, anyám, azok testvérjei, 38 Hiedelemmonda-katalógus В. ХП. 4. „A megfogott ruhadarab" típus. KÖRNER Tamás 1970. 79. 39 KORKES Zsuzsanna szíves közlése.