Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Cserdi András: További változások Komlón az 1910-es évek első felében
VÁLTOZÁSOK KOMLÓN AZ 1910-ES ÉVEKBEN 167 b) A kötélpálya építése Az 1913. március 4-én kelt irat arról értesít, hogy megkezdték az állomás mellett létesülő szénosztályozó és az Újakna közti sodronykötélpálya építését is. Mi indokolta, mi tette szükségessé ezt az építkezést? Az Újakna megnyitásával a megnövekedett, kitermelt szénmennyiség elszállításáról is gondoskodni kellett. A gazdaságos megoldás keresése mellett a kötélpálya létrehozását támogatta az az érv is, hogy Anna akna és a létesülő Újakna szenét egyaránt Újaknán adnák felszínre. 11 Ilyen meggondolások alapján jelenti be a komlói bányavezetés a kötélpálya létesítésére irányuló tervét. 12 A bejelentéssel egyidőben a kötélpálya alkatrészei már gyártás alatt állnak. Ezek jelentős részét a Pohling kölni cég készíti el, előreláthatólag az 1913 év végére. A komlói bánya már 1912 augusztusában sürgeti az előzetes munkálatok megkezdését, nevezetesen, hozzá kell már kezdeni a bánya szerint az alapok megásásához. A jelzett időre a tervek már elkészültek, és ezek alapján készítik elő a kötélpálya nyomvonalának közigazgatási bejárását. A bejárást követően jó ideig nincs tudomásunk az építkezés folytatásáról, majd 1913 októberének első napján megtudjuk, hogy valamivel korábban a minisztérium visszautasította több hiba miatt a tervet. 13 A komlói bánya elküldte a visszautasított anyagot a Pohling cég budapesti megbízottjához, hogy a szükséges javításokat végezzék el. Ezek 1913. október 1-én történtek meg. 14 A képviselő szerint a hibák abból adódtak, hogy nem volt lehetősége a helyszín megszemlélésére. Úgy tűnik, a javítás sem volt tökéletes, mert a minisztérium 1913. október 30-án ismét visszautasítja a tervet. Okként a következőket jelölte meg: a kötélfeszítő bakoklehorgonyzásának terve nincs meg, továbbá hiányzik a feszítő súlyt tartó állványok szerkezetének a rajza is. Nem adták meg a vasszerkezeteket összetartó szegecsek átmérőit sem a tervezők. A minisztérium egyúttal azt is közölte, hogy a komlói szénbánya a „...sodronykötélpálya céljaira szükséges négykerekű futóművet...", az univerzális kötélbefogó készüléket, valamint a kötélkapcsolókat külföldről szerezheti be. 15 A sodronykötélpálya ügyében akkor történt előrelépés, amikor 1913. május 8-án a Budapesti Szivattyú és Gépgyár Rt. értesíti a komlói bányát, hogy szerelője (Krecsa Vendel) Komlóra érkezik azért, hogy a sod11 A Komlói Múzeumban őrzött, 10000-es térképen az erőmű főépületének a helye távolabb van a vasút 2. sz. vágányától és a mánfai úttól, mint ahogy felépült. A főépülettől keletre épülő gépműhelyt a térkép még a mai Bem utcában, az iskolával átellenbe, a patakpartra helyezi. A fűrésztelepet a térkép a rakodó és az állomás között, a malomárok bal partjára helyezi. Kun Lajos ismert könyvének vázlatain már a mánfai út nyugati oldalán, a malom helyén szerepel. A térkép még nem tervezi a Bem utca munkásházait. A szénosztályzó a mai bíróság helyén épült meg. Nagyjából így nézett ki az állomás és környéke. ronykötélpály a vasszerkezetének szerelését megkezdc) A kompresszortelep létesítése A beruházások között fontos helyet foglalt el a „compressortelep" kialakítása is. Az 1912. év januárjának a végén üresen kipróbáltak egy 70 lóerős kompresszort, és mivel megfelelőnek találták, február első napjaitól kezdve üzemeltették is. 17 A telep összeállítása körül bizonyos huza-vona volt tapasztalható. A szerelő a vártnál lassabban dolgozott és olyan hibára hivatkozott, hogy a különféle cégek által szállított anyagokkal, alkatrészekkel van a baj. Az érintett cégek ezekkel a kifogásokkal nem értettek egyet. 18 A kompresszortelep ideiglenes átvétele mégis megtörtént 1913. március 28-án. Az eseménynél jelen volt Palmer Artúr kir. főmérnök, Schmidt Jenő hivatali főnök és Pap Jusztin Újakna üzemvezetője. A géppel végzett kísérletek alapján a kompresszort jónak találták,bár apróbb hibák javításában megegyeztek. A magasnyomású henger nyomószelepei akadoztak, nem jól voltak becsiszolva. A hajtórudak csapágyai kotyogtak, a csővezetékek elzáró szelepe használhatatlan volt. A hibákat a szállító volt köteles kijavítani. A javításon túl a kompresszorra 1914. február l-ig jótállás volt. 19 A kompresszortelep néhány adatát, jellemzőjét a következőkben foglalhatjuk össze: A telepre a szénbánya 1912. június 20-án kötött szerződést az IngersollRand Rt.-vel. A megállapodás alapján ismerhetjük meg a kompresszor fontosabb paramétereit. A légsűrítéstegy szíjhajtásra berendezett, szembenfekvő Compound hengerekkel, közbeeső hűtővel ellátott Ingersoll-Rand féle XB típusú légsűrítő végzi. A léghengerek vízhűtésesek és automatikus olajozásúak voltak. Az alacsonynyomású henger átmérője 356 mm, a magasnyomású hengeré pedig 229 mm volt. 175 percenkénti fordulattal 10,5 m 3 levegőt szorított ki. Ha a levegőt 7 atmoszférára sűríti, akkor 64 LE-t igényel. A gép bruttó súlya 5,5 tonna, ára 7650 korona volt. A kompresszortelep légtartálya acélból készült, átmérője 1370 mm, magassága 3650 mm volt. Térfogata 5,4 m 3 . Vásároltak az említettek mellett egy 3 fázisú, teljesen felszerelt 725 perc/fordulattal működő csúsztatógyűrűs armatúrával, rövidrezáró kefeleemelő szerkezettel felszerelt 70 LE-s motort. Ennek az ára 4525 korona volt. A kompresszortelep teljes felszereléssel együtt 15.853 koronába került. 20 A kivitelezés kikötései között szerepeltette a bánya azt is, hogy a te12 OL 46. es. A 47/1913. jelzetű együttesből a 3140/1912. sz. irat. 13 OL. 46. es. 47/1913. sz. irategyüttes. 14 OL. 46. es. 47/1913. sz. irategyüttes. 15 OL. 46. es. 47/1913. sz. irategyüttes. 14 OL. 51. es. 2165/1913. 17 OL. 47. es. 493/1913. 18 OL. 48. es. 963/1913. 19 OL. 49. es. 1557/1913. 20 OL. 51. es. 2238/1913. sz. irategyüttes.
