Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe

A MIHRAB MOTfVUM VÁNDORLÁSA 121 darabokon a mihrab üres felülete csak a virágok pazar pompájával, a díszítés örömét szolgálta, az urbánus vi­lágnak már lazultabb vallási átélésével, addig a noma­dizáló falusi nép, amely a tradíciónak legfőbb őrzője, a vallás mély átérzésével adja tudtunkra az imasző­nyegeken is az átélés mélységét. A Besir szőnyegen a fehér mihrabot egy stilizált szomorúfűz is díszíti. Kö­zepén azonban újra feltűnik a vörös alapszínű mező, amely kettéválasztja a mihrab fehér mezejét és ebben egy kis vázából kiemelkedő stilizált életfát láthatunk, tehát az életfa megduplázódott. Szegélyének mintája is erősen stilizált, és erősen stilizált Főnix madarak so­rát láthatjuk a szegélyen. így találkozik e vidék művé­szetében a hellenisztikus, dionysosi váza; az ősi élet­fa és kínai mítoszok csodás madara, a Főnix, amin nem csodálkozhatunk, hiszen Ázsia művészete egy és szét­választhatatlan és éppen ezért az egymásrahatás elke­rülhetetlen volt, amit minden művészeti emlékük is bi­zonyít (R. v. Oettingen, von Werner Grote-Hasen­balg: Meisterstücke orientalischer Knüpfkunst. 1922. Berlin. Mappe I. Tafel 5.) Egy másik Besir szőnyegnek ugyancsak fehér mih­rabját egy stilizált életfa tölti be, szintén a vörös mező­ben, amely itt is egy vázából emelkedik ki. A fehér mihrabot stilizált, arabeszkes kockákba szorított virá­gok töltik ki és tetején egy gránátalma díszlik. E koc­kás beosztással mái az ősi perzsa darabokon is talál­koztunk a kertszőnyegek között. Besirünk szegélyét csak geometrikus kockák dísze borítja. E két szőnyeg hasonló mintája a mihrabnak szentségét és funkcióját, valamit a népi művészetnek tradicionális voltát és mély vallásosságát is bizonyítja és erősíti. 38 (Werner Grote-Hasenbalg, i. m.: Mappe, II. Tafel 50.) (14. kép.) A török szőnyegek egy fajánál is találkozunk ez­zel a mintával, de amelyek persze nincsenek semmifé­le hatással egymásra, csak az életfa ősi közös gondo­lata köti azokat egymáshoz. A legfigyelemreméltóbb azonban egy Beludzsisztán imaszőnyeg mintája. Az igaz, hogy ez egy fél évszázaddal fiatalabb az előbbi­eknél, mert amíg azok a XIX. század elejéről származ­nak, e darabunk a század közepének terméke. Feltűnő már a színe is (bár a szín itt gyakori), ugyanis a mih­rab nyers teveszőrből készült. Az igaz, hogy ez a szín is világos és csak a szegélyek sötétek vörös és kék szí­neikkel. A mihrab formája is eltér a szokásostól, mivel lapos teteje van, ami nagyon messze esik a mecsetek boltozatos, kúpos, sztalaktitokkal ékes fülkéitől, aho­gyan ezek a nomadizáló népek sem igen találkozhat­tak sokszor a mecsetek e remekeivel. A hatalmas élet­fa betölti az egész mihrabot. Ez egy vázából emelke­dik ki és a fa vízszintes ágain stilizált szegfűk díszle­nek. A szegélyeket gyöngysorok és gránátalmák borít­ják. Vajon ez a mintaváltás nem arra vezethető-e vissza, hogy e népeknél a mihrab eredeti jelentése és a Kaábá-hoz való kötődése feledésbe merült? A kő­kultuszt felváltotta az életfa mítosza? Az igaz, hogy a kettő között nincs is oly nagy különbség, mert mind­37 R. v. Ostingen von Wemer-Grote—Hasenbalg: Meisterstüc­ke orientalischer Knüpfkunst. 1922. Mappe I. Tafel 53. 38 Werner Grote: Hasenbalg: i. m. Mappe П Tafel 50. 14. kép. Besir, Bokhara, imaszőnyeg. Werner Grote-Hasen­balg: Meisterstücke orientalischer Knüpfkunst. Berlin. 1922. Mappe IL Tafel 50. (38. j.) kettőben szellemek, istenek lakoznak; mindkettőből emberek származtak és csak az ősi mítoszvilágnak más és más ágát képviselik. Ezt az életfát török sző­nyegeken is megtaláljuk és főleg a Ladikoknak és a Kuláknak gyakori motívuma, de a Ladikokon, ha rejt­ve is, de megtaláljuk a követ is. 39 (Werner-Grote: i. m.: Mappe II. 48. kép.) (15. kép.) De milyen eltorzulása, félreértése e motívumnak és gondolatnak egy másik ellentéte a teljesen geometri­kus megfogalmazás jegyében megszületett anatóliai szőnyeg, amelyen a szögletes kupolaboltozatok egy­másfeletti sora tölti be az egész mezőt. 40 (Rudolf Ne­ugebauer u. Julius Orendi: Handbuch der orientalis­chen Teppichkunst. Leipzig, 1922. 68. kép.) Az imaszőnyeg még más és fontos dologra is fel­hívja figyelmünket. Az előzőekben — a sok közül — három különböző szellemiséget tükröző válfajáról be­széltünk. És bár láttuk, hogy Ázsia világszemlélete egy, mégis mindegyik más és más oldaláról közelítet­te meg azt. A perzsa a transzcendentális oldalát dom­borította ki, a „Hortus conclusus"-t, elérhetetlen Para­dicsomot vetítette elénk az életfával, a kert virágaival és állatainak sorával. A nagy többségükben török— mongol—árja mohamedán nomádok a Belsó-Ázsiá­39 Wemer Grote-Hasenbalg: i. m. Mappe П 48. kép. 40 Rudolf Neugebauer u. Július Orendi: Handbuch der orentali­schen Teppichkunst. Leipzig, 1922. 68. kép.

Next

/
Thumbnails
Contents