Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe

116 SOPRONI OLIVÉR volt évezredek óta. Már most, amikor Mohammed az új, egy istenségben való hitet terjeszteni kezdte, szemben találta magát a pogány arabság ősi szentségével, a Kaába kövével és számolnia kellett az arabok ellenállásával is. Ennek pogánykori jelentését természetesen nem fogadhatta el, de viszont a Kaába ősi tiszteletét sem irthatta ki a nép lelkéből. Ekkor б is ahhoz a gyakorlathoz kellett, hogy folyamodjék, amit már más vallások is megtettek, hogy ugyan elfogadták a tényleges állapotot, beleillesztették vallásuk keretébe, de ahhoz kapcsolódó értelmet adtak annak és így kompromisszumot kötve, a kő szentsége érintetlen maradt, de új értelmezést nyert. Ismerkedjünk meg most már a híres Kaábaval (kocka). Ez egy vörös-fekete kő, valószínűleg egy meteorit. Az iszlám hagyomány szerint Ábrahám korából származik, szentélyét még б építette és б alapította meg az iszlám vallást is. Volt neki egy kis temploma Mekka közelében. Az iszlám hagyomány szerint ebben a templomban volt kő, amelyen állítólag az б lábanyomát láthatták.

17 (J. Christoph Bürgel, Frantz Allemann: Symbolik des Islam. Tafelband. Stuttgart, 1975.12. p.). Álljunk csak meg Ábrahám lábnyománál. Érdekes mitológiai összehasonlításokra ad alkalmat. Mert — mint tudjuk—a mítoszok sűrű bozótja sokfelé ágazik térben és időben; más és más arculatot nyert, mert, mint már említettük, fent északon, a sarki tájakon a fényért, viszont Perzsiában az esőért harcol a hős a sárkánnyal. Hasonló a helyzet a lábnyomokkal is, ami egy igen lényeges motívuma a kozmikus világnak. Lássuk csak néhány példáját ezeknek. Indiában Agni áldozati fehér lovának patája nyomában az élet vize fakad. (RV. 6., 7.). Iránban az áldozati ló lábnyomában áldoztak (Tast, 9., 21.) Perzsiában a városban vízhiány volt. A hős lovával háromszor (a holdmítosz hármas mitikus száma) körülügette a várost, ledöntötte annak falait és lovának patkója nyomán víz fakadt. (Grimm: Kh. Nr. 107.). Lapp földön az a hit élt, hogy egy rénszarvas megpihent és patáját megmosta egy forrásban és megszületett a tundra. Nos, és ne feledkezzünk meg Pegazusról sem, mert az б patája nyomán fakadt a híres Hippokrano forrása. Természetesen most felvetődhet a kérdés, hogy Ábrahám hogy tartozik ide, nála hol van a víz? És itt megint csak a mítoszok változásaira kell felhívnunk a figyelmet, hogy hol az egyik, hol meg egy másik motívum veszett el az adott viszonyok miatt. Az arabok földjén, a száraz zónában hiába is keresnénk a vizet, így a víz motívuma itt kimaradt, de megmaradt a lábnyomok mitikus szerepe, ami szentté avatta Ábrahám állítólagos lábnyomát. Ábrahám lábnyoma is tehát a mítoszkör egyik változata. De ehhez a kőkultuszhoz hozzá kell tennünk még valamit, mert bár mindenütt megtaláljuk, másképpen reagálnak reá a népek. Mint láttuk Indiában, Kínában sőt Japánban is elevenen élt kultusza, mégis ennek megnyilvánulásai egészen mások voltak. Az indek meditáló hajlama; a kínaiak és japánok mindent meg17 Christoph Bürgel, Frantz Allemann: Symbolik des Islam. Tafelband. Stuttgart, 1975. 12. p. figyelő nyugodt vérmérsékletük a kövek szentségét nem emelte extatikus magaslatokra, megmaradtakazok mélységes tisztelete mellett. Ezekkel szemben az arabok fanatikus vérmérséklete a végsőkig felfokozta a kövek szentségének voltát és a Kaába-ban testesült meg ez végső fokon, teljes egészében. Erre a kőkultuszra igen jellemző még, hogy a mekkai zarándokok (mert minden igazhívő muzulmánnak életében egyszer el kell zarándokolnia Mekkába) útjuk közben egy-egy zarándoknak vagy szentnek a sírjára követ dobnak és így egész kőhalmok keletkeznek. De ez a szokás a zsidóság körében is dívott. Ök a kivégzendőket megkövezték, ami szintén a kövek szent voltára utal. A kődobás még ma is szokásuk. Jellemző példája ennek Prágában a zsidó temetőben nyugvó Jehudy Löw-ben Rezdal (1521—1609) híres rabbi sírja, aki a Talmud nagy ismerője volt, matematikával, kabbalisztikával és bölcselettel is foglalkozott, sőt a legenda szerint a Golemmel is kapcsolatba hozható. A temető látogatói egy-egy kavicsot dobnak a sírjára. Visszatérve a mekkai zarándokokra, azoknak háromszor körül kell járniok Mekka falait és a kis Minában három helyen hét követ kell dobniok a Sátán hatalmának megtörésére. A köveknek ez a különleges szerepe már az ókori klasszikus világból is ismeretes. Gondoljunk csak Hermészre, az istenek követére, aki azután az utasok, kereskedők istene is lett. Az utak mentén, különösen a keresztutakon kőhalmok keletkeztek, mivel minden arra haladónak eg^y követ kellett oda hajítania Hermész tiszteletére. És valószínű, hogy e kőgúlák a mérföldkövek előzményei, valamint az emberfejű oszlopok megjelenése szintén Hermész emlékére. Előzménye ez az arab szokásnak, hiszen azok is részesei lettek a hallenesztikus kultúrának és azzal együtt a szokást is átvették és hozzáigazították ősi elképzeléseikhez. Apollo viszont arra tanította meg Hermészt, hogy a vízmedencék fenekét borító színes kavicsokból jósolni tudjon. Ebből származott azután a kockajáték. Mint már említettük Mohammed átvette az ősi pogány megszentelt emléket és a Kaába lett az iszlám világvallás összekötő kapcsa, legnagyobb szentsége, miként a kereszténységnek Krisztus keresztje vált hasonlóvá. Tehát az ősi arab szellemiséget új tartalommal töltötte el és a Kaába mitikus lényegét isten vonatkozásokkal bővítette. Ez a szent kő a mekkai mecsetben van elhelyezve, annak egy déli irányú fülkéjében, amelyet minden mecset építésekor betartanak és ezt a fülkét nevezik azután „Mihrab"-nak. Ilyen hosszú előzmények után végre elérkeztünk témánk igazi lényegéhez, a „Mihrab"-hoz és ezzel együtt erdélyi csempénkhez is, amely egy ilyen mihrabot ábrázol. De feltesszük a kérdést, hogy valójában mit is jelent ez a mihrab? Ez a mihrab nem egyéb, mint a mecsetnek egy kelet felé néz6 fülkéje, de ezzel csak a VIII. század óta találkozunk a mecsetekben. A mihrab azután a török dzsámikban találta meg végleges pazar formáját. Per-