Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe
A MIHRAB MOTÍVUM VÁNDORLÁSA 115 Az ősember mitikus hite egyrészt az volt, hogy az emberek fákból születtek, istenek laktak ezekben. így e hit is elősegítette az életfa gondolatának kialakulását Ám egy másik mítosz kövekből származtatta le az ember születését. A kövekben szellemek laknak, a kövek az ősök lakhelyei. Témánk ez utóbbi hithez kapcsolódik. Eurázsia lelkialkatáról, hitvilágáról és így ezzel együtt természetesen egységes művészetről is beszélhetünk, ami mindig megőrizte összefüggését az ősiséggel, annak kozmikus világszemléletével. Ez vonatkozik a kövek tiszteletére is. Gondoljunk csak a világ minden táján a kőkorszak végéről az ún. dolmenekre. Ezek köralakban elhelyezett nagy kőtömbök voltak, négy oldalukon egy-egy nyílással a négy égtáj irányában, így már a napkultusz jegyében. Ezek szent helyek voltak, így tehát e kövek is szentek. De lássunk néhány más példát is. Hátsó Indiában bálványkövekkel körülvett szent helyek vannak és a néphit szerint a halottak lelkei ezeken pihennek meg. Ceylon szigetén a sztupákat kerítés helyett szintén oszlopok veszik körül, tehát ezek is szent kövek. Sőt még a mai napig is találkozunk e hit kései emlékeivel. így Szatmár megyében, a román falvakban a templom körül nagy lapos kövek fekszenek. Minden családnak megvan a maga ősi köve. Ezeken fogyasztják el a húsvéti ételt, ami tulajdonképpen az ősi áldozat maradványa. Gyertyát is gyújtanak a köveken a halottak emlékére, tehát ez is őskori hagyaték. 15 (Felvinczi Takáts Zoltán: Ázsia művészete. Bp. 5. p.). Figyeljünk csak fel ekövek megkülönböztetett tiszteletére a kontinens másik végén, Kínában. A kő, a szent kő náluk is nagy szerepet játszott. Ez pedig a legértékesebb kő, a jade volt. Ez a kő az égből hullott a földre és a kőkorszak kőbaltáiról is azt hitték, hogy azok a vihar istenének a fegyverei voltak, csodás tulajdonságokkal rendelkeztek. A jadekat a leggondosabban megmunkálták és igen nagy jelentőségük volt a szertartásokban is, ami szintén a kövek szent voltát bizonyította. A szertartásoknál az ég jelképe az égszínkék korong; a föld sárga hasáb; a kelet egy zöld tábla; a tél vörös kör és az észak fekete. A császári sírokban a jadet az ételek és a halott mellé helyezték. Emellett csodatevő és gyógyító hatást is tulajdonítottak neki és a szentek tápláléka is volt. (А Нота, Haima és a nektár, ambrózia?). Sokszor verseket is véstek reájuk. De sok más drágakő is szerepelt megszentelt tárgyaik között, természetesen kozmikus művészetük szellemében. Ez a művészet azután a kozmikus hit erejével, a kövek szentségének tiszteletével Belső-Ázsiában, valamint Indiában is elterjedt. Tehát a kőnek csodás, szent voltát egész Ázsiában megtaláljuk, amit azután a talizmánok, drágakövekbe vetett hit, hogy védő vagy ártó szellemek laknak azokban, valószínűsít. Később azután a világszerte elterjedt ékszerként való felhasználásuknak itt találjuk meg az előzményeit. 16 (Felvinczi Takáts Zoltán, i. т.: 124. p.). Lépjünk még egyet Kelet felé, a japáni szigetvilágba. Itt is elevenen élt a kövek tisztelete. Miniatűr kertecskéikben kis pa8. kép. H. Ropers: Morgenländische Teppiche. Berlin, 1922. Régi Sirvan szőnyeg 165. p. (14. j.) (35. kép.) takok folydogálnak, de ezeket nem víz táplálja, hanem színes kavicsokból kirakott meder imitálja a csobogó patakot. Azonkívül hegyekből kibányászott sziklákkal díszítették még kertjeiket. Ezek is mind a kövek tiszteletét és azoknak szent voltát bizonyítják. Most, hogy már ízelítőt kaptunk a kő kozmikus szerepéről az emberiség történetében, ugorjunk egy nagyot és lássuk témánkat az iszlám világában és kísérjük figyelemmel, hogy ott milyen szerepet játszott a szent kő. Miként látni fogjuk, ott kapta a legnagyobb szerepet, mivel a vallás egyik alapját képezte Mekkában a Kaába szent köve. Tehát térjünk vissza a KözelKeletre, a száraz-zóna iszlám világába. Ám amíg Ázsia nagyobb része ugyancsak bővelkedett kövekben és mégis mindenhol igen nagy tiszteletben részesült, addig az iszlám-világ sivatagaiban kövekkel alig találkozunk és ami akad, az is valószínűleg egy-egy lecsapódott meteorkő lehetett. így tehát az arab világ ezeket az ősi hit alapján csodálattal szemlélte, szentnek, az ég ajándékának tartotta azokat. így természetesen vallásos tisztelet tárgyaivá váltak, mágikus erőt tulajdonítottak azoknak, mert hiszen az emberek azokból származtak és most védő vagy ártó dzsinek lakoznak azokban. A pogány araboknak leghíresebb ilyen kövük a Kaába volt, ami valószínűleg szintén meteorit lehetett. A kövek szent volta az arabok mélyen gyökerező hite 15 Felvinczi Takáts Zoltán: i. m. 5. p. 16 Felvinczi Takáts Zoltán: i. m. 124. p.
