Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe

A MfflRAB MOTÍVUM VÁNDORLÁSA ÉS EGY MIHRABOS ERDÉLYI KÁLYHACSEMPE I SOPRONI OHvér A magyar népművészet pazar szín- és formapompájában tallózgatva nem egy különös alkotás keltheti fel érdeklődésünket és főleg a textíliák és a kerámia gazdag ezekben. A textíliákon a növényi elemek mellett sok állat is szerepel, mint például a madár, a szarvas, a nyúl stb., amelyek nagy szerepet játszanak a minták változatosságában. Ezzel szemben a kerámián a növényi elemek vannak túlsúlyban és kevés az állati ábrázolás, amelyet főleg a madarak képviselnek leginkább. Mindamellett akadnak közöttük ezektől egészen eltérő, szokatlan motívumok is és éppen ezekből válogattunk ki egyet tanulmányunk tárgyául. Tehát a népi művészet egy egyedi alkotásáról lesz szó, mégpedig egy erdélyi kályhacsempéről. Ugyan korábbi tanulmányunkban már megemlékeztünk egy másik szintén erdélyi csempéről, amelyet a kolozsvári múzeum őrzött,

1 (Soproni Olivér: Egy erdélyi kályhacsempe várkastéllyal. Műv. Tört. Ért. Bp. 1980.3—4. szám.) Ennek mintája szinie egy képregény volt, amelyet igyekeztünk megfejteni, de semmiféle adat keletkezéséről, alkotójáról, megrendelőjéről nem maradt reánk. A most tárgyalandó csempénk szintén Erdélyből származik, de ennek mintája nem okoz gondot számunkra, mivel egy kisázsiai imaszőnyeget ábrázol, természetesen az anyagszerűség kívánalmaihoz igazodva, mivel agyagból készült és így igen leegyszerűsített formában találkozunk vele. (1. kép.) A probléma egyrészt csak az, elsősorban, hogy hol készült. Ugyan találtak ilyent Csíkmenaságon is, ma több gyűjteményben is megtalálható, de Csíkmenaságon nem volt fazekasság, tehát ott nem készülhetett. így a környező csíkmegyei falvakra gyanakodhatunk, mint például Csíkmadaras; Rákos; Darufalva jöhetnek számításba. A készítés helye körülbelül és a minta adva van tehát, csak éppen a szokatlan díszítmény Erdély földjén a feltűnő. Nem ismerjük azonban a csempe mesterét és megrendelőjének személyét sem, bár ezeknek ismerete megmagyarázhatná e különös minta megszületését Erdélyben. Mivel csempénk mintáját a szőnyegművészet körében találjuk meg, bár ha csak egy csempéről van is szó, tárgyalásunkat mégis össze kell kötnünk a szónyegművészettel, a szőnyegek világával és éppen ezért a szőnyegművészetről kell beszélnünk először, hogy csempénk mintájának értelmét is meg tudjuk majd fejteni. 1 Soproni Olivér: Egy erdélyi kályhacsempe várkastéllyal. Műv. Tört. Ért. 1980. 4. szám. Budapest. A fonás, szövés tudománya az ősember korába nyúlik már vissza és ennek egyik legszebb válfaja a szőnyeg, ami — mint már sok egyéb művészet is — keleten szökött virágba. Elsősorban a célszerűség vezette őket ezek készítésére. A lakókunyhó; a sátor; a jurta padlóját ezekkel fedték be, de a sátor oldalát is ezek védték a hideg ellen és takaróknak is felhasználták azokat. Az ember értelmének fejlődésével azután szépérzéke is kifejlődött és a textíliákat, valamint a szerszámaikat, edényeiket mind szebb és szebb mezbe öltöztették, hogy azokban gyönyörűségüket leljék. Már az i. e. IV. évezredben Egyiptomban szinte ma is utolérhetetlen finomságú, mintás takarókba göngyölték a múmiákat.

2 (H. Ropers: Morgenlandische Teppiche. Berlin, 1922.11. p.) A Bibliában pedig Salamon mondta: „Nekem kötéssel díszített tarka szőnyegem van Egyiptomból." Valószínűleg csomózott szőnyegről beszélhetett. Salamon menyasszonya mondta egy énekben: „Én fekete vagyok és szép Jeruzsálem leánya, olyan, mint Salamon szőnyege." Homérosznál is találkozunk a szőnyeggel, amikor Agamemnonnak bíborral ékes szőnyegéről beszélt; majd Helena Nesztor és Telemachos fekhelyére terített szőnyeget. Az első században Josephus, a zsidók régiségeiben írta, hogy a bejárat bíbor és kékvirágos szőnyegekkel volt fedve. A „Zsidók háborújá"-ban pedig egy bíbor szőnyegről tesz említést, amely virágokkal volt dúsan díszítve. A skarlát a tüzet; a bysos a földet; a jácint a levegőt; és a bíbor a tengert jelentette. Tehát a szimbólumok világa ezt a művészetet is birtokába vette és tartja a mai napig is. Majd folytatva a sort, az I. században egy görög, névszerint Atheneus arról értesít, hogy a szőnyeget már a földön, a padlón használták. A király bíbor szőnyegen feküdt, míg a vendégek állatokkal díszített szőnyegeken foglaltak helyet.

3 (Ropers: i. m. 12. p.) De ez a szőnyegen való ülés ősi szokása volt a keleti népeknek és az maradt a mai napig is. A sok közül egyik szép példája ennek egy 1500-ból reánk maradt perzsa miniatúra, amely Mir-Sayid Ali lakhelyén állatokkal, növényekkel díszített szőnyegeken ülő társaságot ábrázol és ezek a minták későbbi szőnyegek kel2 H. Ropers: Morgenländische Teppiche. Berlin, 1922. 11. p. 3 H. Ropers: i. т.: 12. p. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 109—131. Pécs, Hungária, 1992.