Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon
A LAKÓHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE 183 hódít teret, s többnyire megmaradt mellvéd nélkülinek. 1 " Ez utóbbiak a Dunán át az Alföldhöz, a Mezőföldön keresztül pedig a Balaton-mellékhez kapcsolódnak. A reneszánsz formakincsből közvetett úton származó árkádos tornácok formaváltozatait talán legmeggyőzőbben Balogh Jolán csoportosította, megkülönböztetve az oszlopos-íves, pilléres-íves és az egyszerű árkádíves megoldásokat. Közülük a Dél-Dunántúl területén mindegyik előfordul, ritka kivételtől eltekintve, mellvéddel együtt. 1 '- A boltíves lábas tornácokból napjainkra alig maradt fönn egy-egy Somogyban (pl. Andocson, Szulokban) és Baranyában (pl. Kémesen). ,:i;í Az íves-mellvédes tornácok különféle típusai szinte táji különbségek nélkül élnek egymás mellett a régióban. A kistájakat inkább csak egyik-másik forma dominanciája jellemzi. így az íves-oszlopos változatok legszebb példányait a somogyi Balaton-parton és az Ormánságban (pl. Bogdásán 1851-ből) találjuk. Elsősorban Külső-Somogy Balatonhoz közel fekvő vidékein jelentkezik a múlt század 60-as éveitől a párososzlopú megoldás (Balatonújlak, Balatonlelle, Balatonöszöd, Látrány, Somogytúr 1869, Somogygeszti 1870. stb.). i:>/ ' Az íves-pilléres tornácokat legnagyobb számban az ormánsági falvakban örökítették meg. Ma is sok szép épületen láthatjuk még az 1850-es és 1890-es évek közti időszakból, Cuntól (1857), Drávacsehin (1861), Adorjáson, Rádfalván (1868), Páprádon át, egészen Szigetvár vidékéig. De az 1860-as évektől megtaláljuk a Sárközben (Sárpilis 1868) és a Balaton-parton is. Az ormánsági változatok pilléreit gazdagon tagolt övpárkányok díszítik. A tornácfal áttört nyílásaiból álló egyszerű árkádíves architektúra legigényesebb kivitelezését — és legnagyobb mennyiségét — a somogyi Dráva mentén (Darány, Istvándi) és a vele összefüggő Szigetvidéken (Nagydobsza, Basal) fedezhettük föl. Többségük az 1840-es és 60-as években készült. Az íves és egyenes lezárású tornácoknak szinte mindegyike előfordul lopott tornác elejeként is, általában mellvéddel együtt, leginkább a Balaton mentén és a Dráva medencéjében. A 20. században a tornác szinte az 50-es évekig alig veszít népszerűségéből. Még az „utcafrontos polgárházak" jelentős része is ganggal épül, ami gyakran nemcsak az L-alakú alaprajz udvari oldalát veszi körül, de a keVA Több ilyen házat látunk még ma is, Faddon például, OMF-falukutatás, Kiicsán József 1979. 313. ,:W Balogh Jolán 1967 88. skk. l:Ki Barabás Jenő—Gilyén Nándor 1987. 143., Szülök, Petőfi u. 17. OMF-falukutatás, Zentai Tün18. Íves-oszlopos, mellvédes tornác az 1850-es évekből. Bálványos (Somogy m.), Petőfi u. 58. (Fotó: Balassa M. Iván 1988). resztszárny végoromfalát is. lx> Bizonyos változások azonban megfigyelhetők. Az eddig áttekintett „klasszikus" 19. századi tornácformák a századfordulótól már nemigen épülnek. Helyüket átadják az egyszerűbb, egyenes áthidalású pilléres, mellvédes megoldásnak. A pillérek díszítőpárkányai is kimennek a divatból. A századfordulón itt-ott megjelennek a nyitott vagy zárt verandák, amelyek többé-kevésbé hasonlóak a nyugat-dunántúli kódisállásokhoz, jobbára azonban csak a 20—30-as években terjednek el — többek közt a Dráva-, a Mura mentén és Belső-Somogyban 130 —, de nem futnak be a tornácéhoz hasonló sikeres pályát. Összefoglalásul a dél-dunántúli házak alaprajzáról a következőket mondhatjuk. Az Árpád-kori 11—13. századi lakóházak jobbára egyhelyiségesek és többnyire földbemélyítettek, alakjuk megközelítően négyzetes. Ugyanebből a korszakból a régészeti és okleveles források földfeletti lakások használatáról is tájékoztatnak. A 14—16. századból a szerény dél-dunánde sgy.: Kémes, Kossuth u. 12. Udvari Mihály né háza. ™ OMF-falukutatás, sgy., Tóth Kálmán 1936. 72. 1:0 Például Drávapalkonya, Sallai u. 79. 1895, Kémes, Kossuth u. 20. 1911. 136 Kerecsényi Edit 1983. 12. és saját helyszíni gyűjtéseink.
