Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

A LAKÓHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE 181 15. Egy 1840-es években épült ház Nagycsányban (Baranya m.) mellvéd nélküli, téglapilléres tornáccal. (Fotó: Vargha László, 1942). tűnnek föl. A datált házak között a legrégebbieket Ormánságban, Szigetvidéken és a "Balaton déli partján találjuk.

12

' 1860 táján már elterjed a legtöbb baranyai magyar faluban, Külső-Somogy északi és nyugati részén, valamint a Tolna megyei Sárközben. De tudunk zselici és belső-somogyi előfordulásáról is (Zselickisfaludon 1865-ből, Rinyakovácsiban 1864-ből).

1-"

1 А vakolt tornác térhódítása az egész múlt századon át folytatódik, s a század végén és a 20. század elején általánossá válik az egész régióban, beleértve az alföldi jellegű tájakat is, bár Tolna megye keleti és középső részein a tornácot sokszor csak egyetlen vakolt oszlop jelképezi, amely az utcai fronton támasztja alá a széles ereszt, akárcsak a belső Drávaszögben vagy a Duna bal partján. A millennium évében Várady Ferenc a baranyai „Duna-vidéki magyarokról" írta, hogy: „Ujabban nagy figyelmet fordít a nép a széles folyosóra, mert nagyon sok 123 Piskó, Kossuth u. 61. 1840., Adorjás, Petőfi u. 43. 1844., Darány, Rákóczi út 18. 1840., Szólád, 1-'' L. Imre Mária 1973. 235., Knézy Judit 1974. 49. Kossuth u. 15. 1821., OMF-falukutatás.