Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

180 ZENTAI TÜNDE 14. Végoszlopos tornác. Várdaróc (Baranya m., Jugoszlávia), Petőfi u. 18. (Fotó: Zentai Tünde, 1988.) gyár falvakban

118 és a Vajdaságban

1 ,!> találjuk meg, ez a megoldás a Dráván innen nem terjedt el. összegezve a fatornácról elmondhatjuk, hogy az újkori dél-dunántúli favázas háznak szerves alkotóeleme. A néprajzi megfigyelések idején, és a néprajzi módszerekkel elérhető távolságban, tehát a 19. század elején már készen, kiérlelt állapotában áll előttünk, és uralja a régió egész faépítkező területét, lényegében táji különbségek nélkül. Ebből a tényből arra kell következtetnünk, hogy nagyobb múlt áll mögötte, amelynek föltárásával még adós a régészet- és a történetkutatás. A szilárdfalú házak tornácai A szilárdfalú házak tornácait nagyobb biztonsággal tudjuk időhöz kötni. Tájékozódásunkat segíti az a tény is, hogy elég széles ismeretekkel rendelkezünk a szilrádfalú építkezés elterjedéséről. És bár a földfalak általánossá válása és tornácos formáinak térhódítása közt ll

* Balogh Jolán 1967. 101, 121., Harasztiban ma is látható, sgy. 1988. "»Deroko, Aleksandar 1968. 74—78. 120 Kovách Aladár fotógyűjteményében pl. Miszla, Felsőnyék, Nagydorog, EA F 11140, 11141, 11145, időbeli különbséget vélünk, a kialakulás kezdetei még sincsenek olyan messze, mint a faházak esetében. A tornác alkalmazásának időrendjében és mértékében a Dél-Dunántúlon belül bizonyos táji különbségeket látunk. Ott, ahol a faépítkezés sokáig tartotta magát, az építőanyag váltás úgy ment végbe, hogy a lakóház a tornácot megőrizte. Például a Zselicségben és a szlavóniai magyar falvakban a múlt század közepén, második felében vertfalú háziak épültek talpakra emelt fatornáccal. így készült többek között 1860 táján Szennában a Kossuth u. 23-as számú ház, de hasonló épületeket figyeltünk meg Harasztiban (Verőce m.) és Kórógyon (Szerem m.) is. A Dráva-mentén és az Ormánságban a falazott tornácú házak a múlt század derekán közvetlenül a talpasházak nyomába lépnek. A szilárdfalú építkezésre korán áttért vidékeken a tornác útja nem mindenütt ilyen folyamatos. Sőt, az alföldi tájakon, különösen Tolna megye keleti és északi vidékein a múlt században szinte mindvégig a tornác nélküli házak uralkodnak.

10 Továbbá a tolnai és baranyai németek házai a múlt század derekáig, sőt az 1880-as évekig tornác nélkül, de legtöbbször széles eresszel épültek. Különösen szép példáit tanulmányozhatjuk ma is Bonyhád, Hidas és Féked térségében. Ennek az építkezési módnak az előzményeit megtaláljuk a telepesek számára készített 18. századi típustervekben, amelyek nem tartalmaznak tornácot.

121 A vályog- és téglafalú német házak körében a múlt század 2. felében, -végén honosodott meg az esztergált fatornác, elsősorban a Baranyai-hegyháton (Ág, Alsómocsolád, Mágocs etc.), ' a Mecsek északkeleti falvaiban (Ófalu, Féked) és a Völgységben. Legnagyobb előállító központjuk éppen a völgységi Bonyhádon volt, ahonnan századunk fordulójától az esztergált tornácoszlop a tolnai német, sőt magyar falvakba* is eljutott Mőcsényen, Mőzsön át egészen Sióagárdig, és Váralján, Tófűn, Egyházaskozáron keresztül Baranyába. Az 1920-as évek német házának stílusát ez a historizmus jegyében fogant, legtöbbször festett, esztergált tornrU határozta meg. A 20-as években vált kedveltté a bátaszéki német asztalosok által készített, faragott, festett, karcsú fapillér, ami a sárközi magyar falvakba is behatolt, és ott a nagymúltú falazott tornácoszlopok helyére került**

22 A vályogból és téglából falazott tornácok az évszámos házak tanúsága szerint 1840 körül 56731, 56598, 56604 etc., Kiicsán József 1979. 312—315., OMF-kutatás és sgy. ,

'-' Griselini, Franz 1780. Mappa, Miller, Toni 1947. 64. skk. '-- OMF-falukutatás, Sgy.