Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

A LAKÓHÁZ ALAPRAJZI FEJLŐDÉSE 179 A fatornác A faoszlopos tornácnak több alaprajzi formája létezik. Talán a legmindennapibb a bejáratok mentén húzódó oldaltornác. A régióban mindenütt előfordul. Mellette igen gyakori a konyha előtti rövid tornácbeugró, az ún. lopott-tornác. A legmívesebb és legdrágább a ház főhomlokzatait körül ölelő elő- és oldaltornác, a körülpitar. E változatok között a néprajzi anyag alapján alig lehet időrendi vagy táji különbségeket megállapítani. A technikai színvonalat tekintve az egyszerűbb oldaltornácot vélhetnénk a legrégibbnek, ugyanakkor a legkorábbi datált házak (a bürüsi és a kisszemenyei) elő- és oldaltornáccal rendelkeznek. 1858-ban már a somogyi ház alakjáról is azt írja Csorba József, hogy: ,,... előtornáczkép tért hagy, hol egymás eszközöket tartam szokás."

111 A lopott tornácot sokan a központi bejárat kialakulása ,,előszobája"-ként fogják föl, s egyúttal késői fejleménynek tekintik. Ugyanakkor ez a legkevésbé díszített és legkevésbé munkaigényes megoldás a régiesebb, lekontyolt tetőhöz társul, s köztük igen öreg példányokat találunk. A csökölyi Kossuth u. 20-as számú házról például tudjuk, hogy 1840 előtt épült, egy bucsuszentlászlói (Zala m.) lopott tornácú házat 1849-ben datáltak.

11- A fatornácnak e három fő alaprajzi típusa megtalálható szinte az egész faépítkező területen, legtöbbször egy falun belül is. Például a belső-somogyi Csökölyben az 1970-es évek elején még mindegyik előfordult, a lopott tornácú ház jobbára a szegényebbek hajléka volt. Kisebb táji és aránybeli eltéréseket mégis föl lehet fedezni. Például az előtornác, mely oly jellegzetes eleme a göcseji, muraközi, Muramenti, belső-somogyi, zselici házaknak, a baranyai Dráva mentén eltűnik, s úgy látszik, Ormánság nyugati határán nem terjed túl. Legkeletibb példányait Darány és Nemeske (Baranya m.) környékéről ismerjük.

113 (Bár tisztánlátásunkat akadályozza az a körülmény, hogy az Ormánságban mintegy fél évszázaddal korábban kezdődött a faépítkezés háttérbe szorulása, mint a fölsorolt tájakon.) Hasonlóképpen nem ismerjük sem Külső-Somogyból, sem- a szlavóniai magyar falvakból. A Balaton déli partján csak a Kis-Balaton tágabb környékén (Vörsön, Váraszlón) maradt fönn. 1,1 Csorba József 1858. 88. 112 Vajkai Aurél 1973. 87. ,l:) Kiss Tibor 1943. 5, 16. iU

< Sági Károly 1983. 8. "•'' Bürüs, Alsó u. 9. OMF-falukutatás, fényképét közli: Szász János—Szigetvári János 1976. 163., Kisdobsza, 10. sz. ház, Kiss Tibor 1943. 26., Haraszti, Petőfi u. 55. SZNMF 52227, Zentai TünAz oldal-, illetve az előtornácos házaknál meg kell még emlékeznünk arról az alaprajzi változatról, amelynél az utolsó helyiség szélesebb a többinél, és kitölti a teljes tető alatti teret. Ennyivel rövidebb tehát a tornác, s a széles hátsó helyiség ajtaja a tornác végéből nyílik. Ez a forma is előfordul mind a Mura mentén, mind a Kis-Balaton vidékén, Belső-Somogyban, Zselicben stb. Föltűnésének ideje csakúgy szemhatárunkon túl vain, mint a többi tornácé. A napjainkat megért rövidített pitvarú épületek közt régieket találunk. A szennai Árpád u. 38-as ház 1848-ban készült, a kisszemenyei 1833-ban, a vörsi

11

'

1 pedig valószínűleg a 18. század végén. El kell még mondanunk, hogy Dél-Dunántúlon a tornác mindig szerves része az épületszerkezetnek, nem tetőmódosítással, -leeresztéssel készült toldalék, mint egyes észak-magyarországi és alföldi tájakon, ahol a tornác meghonosodása későbbi fejlemény. A fatornácok kivitelezése ritka kivételtől eltekintve nagyon igényes. Tölgyfa oszlopai legtöbbször négyzetes keresztmetszetűek, arányosan tagoltak, díszesen faragottak. Itt-ott Baranyában és a szlavóniai magyaroknál előfordul az esztergályozott orsófa is. Az utóbbi megoldás szép példáját láthattuk egy 1830-ban épült bürüsi- és egy kisdobszai (Baranya m.) talpasházon, vagy a mai Harasztiban (Verőce m.).

115 A tornácoszlopok közét, különösen a körülpitaros házaknál gyakran deszkamellvéd tölti ki. A mellvéd alkalmazásával főleg Muraközben, Belső-Somogyban, Zselicben, a Kis-Balaton környékén és Marcali-háton találkozunk, elsősorban középparaszti, és annál magasabb szinten. Somogyszobon az ilyen „bedeszkázott pitar"-ú épületet tarabás háznak hívták.

110 A faházak többségét az jellemzi, hogy az oszlopokat csak könyöklőfa köti össze. A körültornácos házak között is nagyobb arányt képviselnek az utca felőli vagy az első szobát kerítő mellvédek. Az előtornácnak ilyenkor kiskapuja is van. A múlt századi dél-dunántúli fatornácok megformálásában már meghatározó szerepet kap az esztétikai funkció, a népművészet virágkorából származnak. Stílusukat tekintve az orsófás, árkádíves, mellvédes későreneszánsz faépítkezés utóhatását mutatják.

117 A fából kialakított árkádívet azonban csak a szlavóniai made 1988. ,,e Csepinszky Mária gyűjtése, 1986. — A tarabás ház kifejezéssel a szlavóniai magyaroknál, Harasztiban találkoztunk még, ahol úgy magyarázták, hogy az darab fás-t jelent, és a zsilipéit épületfalat jelölték vele. Sgy. 117 Erre Balogh Jolán hívta föl a figyelmet, 1967. 101. skk.