Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Néprajztudomány - Zentai Tünde: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon

172 ZENTAI TÜNDE fedél alatt. A délszlávok ekkor legnagyobb tömbben a Drávaszögben, a bellyei és a bólyi uradalom területén laktak.

59 A Dráva menti délszlávok zadrugái a múlt század közepén még virulnak. Hölbling 1845^ben azt írja, hogy: „Van rácz ház, amellynél 10—12 házaspár lakik, és 40—50 lélek." A fiatal párok az udvarban lévő kamrákban hálnak.

60 De megemlékezik olyan magyar családokról is — a Hegyhátról és Pécsvárad környékéről —, ahol 3—7 házaspár lakik egy házban.

61 Mégis a magyar lakosság köréből a horizontálisan bővített családról és a hálókamrák rendszeréről leginkább a délszláv népességgel érintkező tájakról tudunk. A 18. századi Széchényi Descriptio 3—4 családból álló „házakat", említ a Drávaszögben (Kő, Sepse, Csúza, Kölked, Szebény, Csarnóta). Elterjedtek azontúl a szomszédos szlavóniai magyar falvakban, ahol a ház végében sorakozó ólak, ólcsák épületei még ma is tanulmányozhatók.

62 A közös fedéllel készült kamrasorban mindegyik fiatal házaspárnak jutott egy fűtetlen kamra, amelyben télen-nyáron aludtak, és kevés személyes vagyonkájukat tartották. Nappal a közös lakószobában tartózkodtak. A múlt századi szlavóniai nagycsaládok szobája igen nagy volt, messze meghaladta a dél-dunántúli vagy akár az alföldi parasztszobák méretét. Előfordult köztük 8—10 méter hosszú is.

63 (Ezért volt itt szükség a mestergerendát alátámasztó idegágasra.) A hálókamrák emléke az ormánsági szájhagyományban is fönnmaradt. Gunda Béla még találkozott vele az 1930-as években. Akkortájt „... Zalátán még emlékeztek arra, hogy annyi kamrát építettek, ahány menyecske volt a háznál. Vejtiben háromosztatú kamrákról is tudtak."

64 Kemsén, Piskón, Vejtiben az 1970-es években még emlegették a valamikori különálló hálókamrákat, de látni már csak talpas gabonáskamrákat lehetett. Ez érthető, hiszen Ormánságban az egykés születésszabályozás már a múlt század derekán tapasztalható, a zadruga típusú nagycsaládot nem is tudják fölidézni. Lakókamrás házakat itt-ott a német nagycsaládok is használhattak. Erre enged következtetni egy almamelléki (Somogy m.) telepesház, amelyben az utcára néző szobát konyha, majd négy egyforma, 'különbejáratú kamra követte.

65 r,!

> OSZK. Fol. Lat. 289. I. 85. 115. skk. m Hölbling Miksa 1845. 88., ugyanerről Haas Mihály 1845. 43. 81 Hölbling Miksa 1845. 68—75. 62 SZNMF 52229, Haraszti, Zentai Tünde 1988., lásd részletesebben PENAVIN Olga 1981. 89., korábban Garay Ákos 1911. 247. 83 Haraszti: Milanovic Mihályné, Ferencz Éva, sz.: 1900 elbeszélése és megfigyelés 1988., Kórógy: Bencze Sándor 1985. 275. w Gunda Béla 1936. 207. 83 Miller, Toni 1947. 103. Az utóbbi német példától eltekintve a dél-dunántúli hálókamrák, amelyekről eddig tudunk, lényegesen különböznek a nyugat-magyarországiaktól, ugyanis nem a lakóház részei, hanem külön fedél alá épültek. A kamrának egy külön típusát képviselik az előkamrák. Ezek a kicsi helyiségek a lakóház utcai, rövid főhomlokzatán foglalnak helyet, az épület fele szélességében. Általában 2—3x2—3 méter alapterületűek. Ajtajuk az udvar felől nyílik, ablakuk rendszerint nincsen. Szórványos előfordulásukról Veszprém (Csögle, Peretakácsi, Lovászpatona, Bakonytamási, Kékkút), Zala (Zalaszentandrás, Felsőszenterzsébet) és Somogy (Balatonszentgyörgy, Tapsony, Marcali) megyékből tudunk.

66 Az ismert épületek zömében 18. századiak, legrégibbnek tekinthető a lovászpatonai, melynek mestergerendáján — bár bizonytalanul — 1683-as évszám olvasható, legkésőbbi a balatonszentgyörgyi, 1836-ban datált ház. Az előkamra létrejöttének indítéka egyelőre ismeretlen. A fölsorolt kamrákat a recens vizsgálatok idején tárolóhelyként használták, a marcali kivételével, amely szoba volt.

67 Funkciójával kapcsolatban fölmerült az a föltevés is, hogy eredetileg katonaszállásnak épült.

68 A parasztház szoba-konyha-kamra (kamrák) lakóegysége sok helyen már a 18. században tovább bővült az istállóval és gyakran valamilyen színnel. Ez a növekedés lineárisan, hozzácsatlakozással történt. Mivel a nagy hosszúság, a háztartás üzemelését megnehezítette, a ház vonalát derékszögben megtörték, ami ún. hajlított házat — vagy amint Göcsejben mondták kukorított házat — eredményezett. Az udvart keresztező hátsó részben helyezkedtek el az állattartó helyiségek és részben a kamrák. Ennek az alaprajzi formának a megjelenésével már a 14—15. században találkozunk, mind az Alföldön (pl. Nyársapáton), mind a Dunántúlon (a Veszprém megyei Sarvalyon).

69 A 18. századi Dél-Dunántúlon a .tradicionális hajlított ház, amelynek bővülésében nagy szerepet játszottak a különféle rendeltetésű kamrák, eddigi ismereteink szerint inkább csak a nyugati határterületeken és azok szomszédságában, Göcsejben, Muraközben, örségben és a vele összefüggő burgenlandi tájakon fordult elő.

70 A hasonló formájú, fordított liü Vajkai Aurél 1940. 3—5., Szentmihályi Imre 1974., Barabás Jenő 1970. 342., Kurucz Albert— Balassa M. Iván—Kecskés Péter 1987. 160— 161., Balassa M. Iván 1985. 136., OMF-falukutatás. 07 Zentai Tünde—Balassa M. Iván 1985. OMF-kuta/tás, SZNMAH 2210. 35. 08 Balassa M. Iván 1985. 137. m Bálint Alajos 1962. 96., Holl Imre 1979. 45. 70 Gönczi Ferenc 1914. 421. 1895. 102., Barabás Jenő 1969. 334., Bíró Friderika 1975. 45., Simon, Franz 1971. 22. skk. stb.