Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, II.

154 NÁDOR TAMÁS 4L,.». 15. ábra: Francia hadifogolytábor Balatonbogláron. (1943) Hitben és hűségben. Tóth Sándor írása az Üj Ember 1981. nov. 29-i számában. A hét embere. Kerényi János nyugdíjas zenetanár. H. J. [Havasi János] írása a Vasárnapi Dunántúli Napló 1982. nov. 15-i számában. Száz év közelében. Harcos Ottó írása a Dunántúli Napló 1988. dec. 3-i számában. Adalékok Kerényi János életútjáról. Gombor József ny. járási főjegyző, v. rácvárosi s. jegyző írása a Dunántúli Napló 1988. dec. 15-i számában. Néptanító voltam.. . Kerényi János (1893—) élete és munkássága. Lénárt Anikó szakdolgozata a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. 1988. Életét ő maga is megírta. Bár ezzel kezdi: „Ez nem élet-történet, csak Epizódok egy öreg pedagógus életéből." Első epizód. Születtem. Szüleim palotabozsoki sváb származású nincstelenek voltak. Árendában laktak és napszámból éltek. Előttem Palotabozsokon három testvérem született — mindhárman skarlátban és diftériában haltak meg. [...] Apám ezek után a biztos kereset miatt elszegődött uradalmi cselédnek. Három év alatt kitanulta a kertészet minden fortélyát. S ekkor elhatározták a Pécsre költözést. Hátukra kötötték szegényes holmijukat, s gyalog jöttek a városba. A Nyíl utca 20 vagy 22-ben vettek ki lakást. Itt nagy szőlők voltak: Wertheimer, dr. Johan, Engel, Nasitz, Poszek nagyszőlősgazdáké volt a hegyoldal. Apám is kapott munkát. Nasitz, az Engel borkereskedő főkönyvelője felfigyelt az ő kiváló szaktudására. Vincellérül fogadta. Ez a kis ház ma is áll. Ekkor megengedték maguknak, hogy én ebben a parányi vincellérlakásban megszülessem 1893. november 11-én, Márton napján és Jánosnak kereszteltek a székesegyházban (apám: Keller János, anyám Weichardt Teréz). Apám három éves koromban beíratott az óvodába, a Matessa árvaházba (Megye utca), [...], majd négy évig a belvárosi elemi (Főtanoda) iskolába jártam. [.. .] Szüleim nagyon vallásos emberek voltak. Anyám (aki az óvodától kezdve harcolt értem: Tanuljak és legyen ember belőlem, ne olyan koldus, amilyenek ők) keresztülvitte, hogy a Belv. templomban hivatásos ministráló lehessek. Négyen voltunk havi öt koronáért. Nagyon nagy pénz volt egy elemistának. Sokat kellett a 2—2 ministrálónak fújtatni. Imádtam az orgonát és elhatároztam, hogy orgonista leszek (lettem). A IV. elemiben egy Dobra nevű remek tanító tanított. Mi, kis kölykök imádtuk, rajta lógtunk, s ekkor elhatároztam: pedagógus-tanító lesz.ek