Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, II.

HALLHATÓ (lettem). Anyám gimnazistának szánt, de egy ilyen szegény fiúnak ez csak álom volt. Maradt a községi Polgári Iskola. I. polgárista koromban átkerültem az apácákhoz ministrálni. Itt 4 évig voltam, s kaptam reggelit és ebédet. Vasárnap Blum Ferenc (a későbbi Virág Ferenc püspök) káplánnak voltam a ministrálója. Nagyon szeretett, sok 20 fillérest kaptam tőle. [.. .] Miután szüleim beleegyeztek a tanítóságba, Virág Ferenc, ki közben szemináriumi spirituális és a tanítóképzőben hittanár lett, kézen fogott, elvitt a képzőbe és beíratott rendes tanulónak. HANGDOKUMENTUM К—136. Kerényi János rácvárosi ny. igazgatótanító, karnagy beszél életéről, zenei munkásságáról, a rácvárosi kóruséletről. A felvételt dr. Nádor Tamás készítette Kerényi János lakásán (Rácváros 7. sz.) 1983. augusztus 25-én. I. rész. 60 perc. Kerényi János: „A tanítóképzőben kötelező tantárgy volt a zongora. Egyik osztálytársam, Lőhr Karcsi apja egy vak, príma hegedűművész tanár volt a pécsi városi zeneiskolában, ami a belvárosi iskolában működött. Karcsi vezette mindig az apját a zeneiskolába, ők fenntartottak egy diáktanyát, mert Pécsett akkor még nem voltak kollégiumok, hanem egyes családok jövedelemkiegészítés képpen diákszobákat adtak ki. Én Karcsi nővérétől kezdtem el zongora tanulmányaimat, aki nagyon kiváló zongorista volt. De zongora is kellett nekem! Hol gyakoroljak? Gyakorlás nélkül nem lehet hangszert tanulni. A Lőhr házaspár megegyezett anyámmal, hogy ezentúl 3 malacot hizlal, a harmadik a Lőhr családot illeti, és ezért kapom én a zongorát." Kerényi János sajátkezűleg írt feljegyzéséből: „1911-ben szereztem tanítói oklevelet. Miután csak nekem volt gyakorlati tanításból kitűnő osztályzatom, 72 korona jutalmat kaptam. Édesapám 2 havi fizetése, mint vincellérnek, csak 60 koronát tett ki. Orfün kezdtem *első működésemet 1911 szeptember l-jén. [...] 1913ban a Tolna megyei Nagyvejkére kerültem. Ez a sváb falu az ún. Schwäbische Türkei közepén volt. Bevezettem a két nyelvű oktatást. Az első vizsgán a teljes iskolaszék előtt minden kérdésre magyarul és németül feleltek. Munkámért 100 korona jutalmat kaptam. Fizetésem akkor 83,33 korona volt. 1916-ban Bánhidára kerültem. A Zeneakadémiára akartam járni. Kiváló tanárokkal ismerkedtem meg, de csak magánórákat vehettem. 1918. szept. l-jén kinevez. MÜZEUM, ii. 155 16. ábra: Kerényi János 1893. november 11-én született Pécsett. 1911-ben nyert tanítói diplomát. Ugyanebben az évben kezdte el pedagógusi pályafutását Orfűn. Több községben tanított. 1927 óta él Rácvároson, ahol igazgató-tanítóként tevékenykedett, kántorkodott, országos megmérettetéseken eredményesen szereplő daloskört vezetett, dalosversenyt rendezett, karnagyképző tanfolyamokat szervezett. A hegyháti, majd a pécsi járás iskolafelügyelője volt, valamint a Magyarországi Egyházzenei Művészeti Bizottság kántor-referense. 1981-ben II. János Pál pápa áldással kísért oklevelét kapta 70 éves kántori szolgálata elismeréséül. 1989. augusztus 18-án a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. 1989. december 14-én hunyt el. tek 25 évesen, mint az osztott iskola legfiatalabbjai, igazgatónak. Életemet jelentették a gyerekek, a bányászifjúság, a zene- és énekkar. A bányász ifjúságból szerveztem énekkart, műkedvelő színkört. Bánhidáról — Magyarszentivánon keresztül — 1927. február 18-án érkeztem a rácvárosi, osztatlan községi jellegű iskolához. Pályázati feltétel volt a karvezetési gyakorlat igazolása, illetve bizonyítása. Ezt dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő szabta feltételül. Nyolc pályázó közül ezzel csak én rendelkeztem. A minta-dalóra sikerült, tehát egyhangúan engem választottak meg. [.'..] A tanterem 2,4 m magas, 10 m hosszú volt és a menynyezete össze-vissza tákolt deszkákból állt. Életveszélyessége miatt két erős gerendával szakszerűen alátámasztották. így tanítottam