Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Józan Zsolt A Zselic méhszerű (Hamenoptera, Apoidea) faunájának alapvetése

83 JÓZAN ZSOLT rostrata H.-Sch., N. tridentirostris Dours, Ammobatoides abdominalis (Eversm.), Tetralonia acutangula Мог., Thyreus histrionicus (111.), Ceratina gravidula Gerst., Bombus argülaceus (Scop.), Bombus hypnorum ssp. ericetorum (Pz.), és a Bombus paradoxus D. T. Megvizsgáltuk a Zselic és más magyarországi területeik méhszerű faunájának hasonlóságát a Jaccard-index alapján (3. táblázat). A legnagyobb hasonlóságot természetszerűen a két legnagyobb fajszámú terület, a Zselic és Tihany, faunája között találtunk. Az alföldi tájak közül az Alsó-Tisza folyamszakasszal való hasonlóság, a jelentősen eltérő fajszám figyelembevételével, jelentősebbnek mutatkozik, mint a Kiskunsági NPnkal. Az egyes csoportok közül a legmagasabb mértékű hasonlóságot a Megachilidae, Apidae és a Cdlletidae család fajainál találhatunk az egyes területekkel való öszszehasonlításban. A főleg tavasszal repülő Andrenidae-fa jóknál a hasonlóság mértéke kisebb. A fajok állatföldrajzi jellege szerinti megoszlás (4. a. táblázat) a többi vizsgált területhez viszonyítva néhány jellegzetes eltérést mutat. A széles eltérjedésű fajok (palearktikus, holarktikus, nyugat-palearktikus) részesedése leginkább a nagyobb fajszámú tihanyi, kiskunsági, Alsó-Tisza menti faunákhoz hasonlít. Ugyanez állapítható ímeg az európai eltérj edésű fajok részesedéséről is. Jóval nagyobb az egyes faunák közötti eltérés a kisszámú észak- és középeurópai, valamint atlantiikus fajok esetében. A mediterrán fajok néhány százalékos eltérést mutatnak az egyes területek összehanoslításában. A barcsi és a bátorligeti fauna jelentős eltérését a kis faj szám is okozza. A déli elterjedésű fajok (mediterrán összesen rovat) tekintetében a zselici fauna valamivel szegényesebb, mint a tihanyi, kiskunsági és Tisza menti fauna. A barcsi és a bátorligeti faunát pedig e fajok kis száma különbözteti meg a vizsgált területtől. Jelentősen befolyásoló tényező a kis fajszám, melynek következménye a szélesebb eltérj edésű gyakori fajok jelentős aránya. A Zselicben az eurcszibiriai faunaelemek aránya elég magas, a Barcsi borókás faunája után a második helyen következve. A keleti faunahatások szerepe valamivel kisebb, mint a homoki biotópokban gazdag Kiskunságon és Barcsi borókásban. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Zselic méhszerű faunája — a többi vizsgált területhez viszonyítva — az euroszibíriai és atlantiikus fajok magasabb, a déli eltérj edésű fajok alacsonyabb részesedésével tűnik ki. Ezen vonásokkal jól reprezentálja a Praeillyricurn fauna járás méhszerű faunájának összetételét. A recens fauna kialakulásában az ökofaunisztikai tényezőknek volt a legjelentősebb szerepe, mert a kis területű hazánkban jelentős fajterjedést befolyásoló földrajzi tényező nincs. Ökofaunisztikai értékelés A méhszerű fauna környezeti tényezőinek sorában nagy a jelentősége az éghajlati elemeknek (8. táblázat). A vizsgált terület átlagos hőmérsékleti viszonyai jóval kiegyenlítettebbek, mint az alföldi tájakon. A domborzattól függően nagy az eltérés a téli és nyári napok átlagos számában. A táj délkeleti részén a klimatikus viszonyok jobban hasonlítanak a középhegységi, mint a síkvidéki körülményekhez. A csapdék összege e tájon a legmagasabb. A Zselic különben is a legcsapadékosabb az összes vizsgált táj közül. Magas a légnedvesség júliusi értéke is. összességében a Zselicben a legkisebb mértékű a kontinentalitás. A táj domborzatának függőleges tagolása elég jelentős. A domb vonulatok déli-délnyugati részén jelentős a kitettség, és ez kedvez a xerotherm biotópolk létrejöttének. Az északi domboldalakon felerősödnek a szubmontán vonások. A felszínt borító kőzetek közül a legjelentősebb a lösz, a sárgaföld és az agyag. A kialakult löszpartok, löszmélyutak mérete, száma bár nem olyan jelentős, mint a Dunántúlidombság keletebbi részein, a síkvidékekhez képest számottevő ökológiai tényező. A földben fészkelő Andrena, Lasioglossum és Sphecodes fajok jelentős száma összefüggésbe hozható e körülményeikkel. A gyűjtőhelyek jelentős részét éppen e helyeken választattuk ki. A homokkal fedett területek kiterjedése a Zselicben csekélyek, főleg a Kapos-völgyre tekintő dombvállakom találhatók. Emiatt a homokkedvelő fajok e tájon ritkák, kevés lelőhelyük van (Andrena argentata, A. barbilabris, Nomioides fajok). A természetes növénytakaróban a legjelentősebbek az illír jellegű gyertyános tölgyesek és bükkösök, a táj peremterületein a cseres-tölgyesek, gazdagon tagolva völgyi rétekkel. A Zselic erdősültsége napjainkban is jelentős. A Zselici Tájvédelmi Körzetet éppen az egyik legnagyobb, természetközeli vonásokat megőrző erdőterületen létesítették. A fauna ökofaunisztikai jellegét éppen ezen vonások határozzák meg. A méhszerű fajok ökofaunisztikai jellegét a klíma-tűrőképesség szerint határoztuk meg. A fajok valamivel több, mint felét a melegkedvelők (eremophil) teszik ki. Ezeknek csak kis hányada szűktűrésű (stenoök). E fajok részesedése, az összehasonlított területek faunái közül éppen a Zselicben a legalacsonyabb (4. b. táblázat). Ezt jól magva-