Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Muzeológia - Ujvári Jenő: A Baranya Megyei Múzeumok 1988. évi munkája

A BARANYA M. MŰZEUMQK MŰKÖDÉSE 313 rajzi gyűjtemények és kiállítóhelyek. Mohácson a Kanizsai Dorottya Múzeum kebelén belül országos délszláv néprajzi bázismúzeum működik. Baranyában a népi életmód népi építészeti emlékekkel összekapcsolt bemutatásának és megőrzésének • •— a falumúzeumszerű központosított forma lehetőségeinek híján — az a módja alakult ki, amely „in situ" megőrzött épületek helyi hasznosítására épít. E módozatnak, a kisközösségek életére gyakorolt közvetlen identitáserősítő, megtartó hatásban jelentkező előnyei mellett mindinkább kiütköznek a fenntartásrüzemeltetés oldalán mutatkozó, megoldhatatlannak tetsző gondjai. A megye területén. 15 (!) néprajzi profilú állandó kiállítás van, melyik egy része felújításra, egy része viszont értékelhető közművelődési hatékonyság híján — bezárásra érett. Az ország gazdasági helyzete, a várható közigazgatási változások, s a néprajztudomány lehetőségeinek és feladatainak módosulása a Baranyában kialakult intézményi fejlődés eredményeinek felülvizsgálatát vetítik előre. A szakterület legfontosabb közeijövőbeni feladatai: a mohácsi délszláv bázismúzeum és állandó kiállításának végleges kialakítása, a sellyei Kiss Géza Ormánsági Múzeum teljes felújítása, Pécsett új állandó kiállítás megalkotása. 5. Művészettörténet A képző- és iparművészeti múzeológia látványos fejlődése a megyében 1955-tel, a Zsolnay Múzeum megnyitásával kezdődött, majd 1957, a Modern Magyar Képtár megnyitása indította el azt a folyamatot, melynek során a művészeti gyűjtemények a múzeumi szervezet legjelentősebb értékeivé, a Janus Pannonius Múzeum nemzetközi reputációjának fedezetévé, a megye és a város idegenforgalma fő vonzerejévé váltak. Három évtizeden keresztül a jelentős magángyűjtemények, hagyatékok, életmű-kollekciók megszervezése volt a gyűjteménygyarapítás legfőbb módja. A legfőbb állami vezetés jóváhagyása, a helyi mecenatúra áldozatkészsége és a múzeumi szakemberek felkészültsége együtt tették alkalmassá a várost arra, hogy egy liberalizálódó, külföldre nyitó művelődéspolitika kísérleti terepévé is válva itt alakuljon ki az ország legjelentősebb modern magyar művészeti gyűjteménye, Budapest után a képzőművészet legfőbb centruma. A huszadik századi magyar és nemzetközi művészeti progreszszió iránt elkötelezett múzeológiai tevékenység a „múzeum-utcát" alkotó életmű-múzeumok sorában, s a máig méltó elhelyezésére váró Modern Magyar Képtárban öltött testet. Az önálló életmű-múzeumokra épülő fejlesztési koncepciót szakmai oldalról jogos bírálatok is érik (nemcsak Baranyában, hanem Pest megyében is), de kétségtelen, hogy csak e módon lehetett a páratlan értékű gyűjteményeket a közösség számára megszerezni. A szakágazat 14 (!) kiállítóhellyel rendelkezik a megyében, s felelős az Országos Kisplasztikái és Kerámia biennálék megrendezéséért is. Állandó kiállításai, rendezvényei a múzeumi szervezet összes látogatóinak mintegy 50%-át vonzzák. A szakágazat előtt álló legfontosabb feladatok: Schaár Erzsébet múzeumának befejezése, s a távolabbi jövőben a Kulich Gyula u. 5. számú épületben (a barokk megyeháza) a Modern Magyar Képtár berendezése. Ennek megvalósulásával lehetővé válhat egyes kiállítások, műhelyek, raktárak átcsoportosítása, racionalizálása.. * * * A különböző szakmúzeológiai területen- folyó tudományos kutató és jeldolgozó munka eredményeit a közönség és a tudományos közélet számára az állandó és időszaki kiállítások; valamint a tudományos és ismeretterjesztő publikációk közvetítik. E végeredmény-jellegű megjelenési formákon túl természetesen rendkívül jelentős a különböző múzeumi „tárakban" felhalmozott s a külső kutatók számára is hozzáférhetővé tett ismeretanyag. Az esetenként több évtizedes gyűjtés és hoszszas, kollektív előkészítő munka eredményeképp létrejövő komplex állandó kiállítások a muzeológusi tevékenység legmagasabb rendű megnyilvánulásai, s a közönségre gyakorolt hatás legfőbb eszközei. Múzeumunkban a helyzet felemás: friss tudományos eredményeket korszerű bemutatási körülmények közt reprezentáló, valamint szakmailag, technikailag túlhaladott állandó kiállítások egyaránt találhatók a választékban. Az utóbbiak felváltásának gyűjteményi, szakmai feltételei adottak, de anyagi kondíciók hiányában félő, hogy a ma még egyensúlyi helyzet kedvezőtlen irányban módosul. Az időszakos tematikus kiállítások is legtöbb esetben valódi tudományos — nem csupán gyűjtő — teljesítményekre épülnek. Ezek a tudományos munka részeredményeit bemutató kiállítások megfelelő dokumentáció nélkül nem érik el céljukat. Ezért arra törekszünk, hogy kevesebb, de igényesebb, jól dokumentált kiállítást rendezzünk, s színvonalas bemutatókkal tudunk a nemzetközi kapcsolatok porondjára is lépni. A szakmai, pénzügyi keretek hiányos volta mellett e tevékenységforma kiteljesedésének gátja a megfelelő, saját kezelésű időszakos kiállítóterem hiánya is. A tudományos publikációs tevékenység legfontosabb műhelye, belső fóruma az 1954 óta megjelenő, s 34. évfolyamába lépő Évkönyv.