Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

298 ROMVÁRY FERENC 1955—56-ban megkezdődött a magyar anyagnak a régi képtárból való szétválasztása és kezdetben a Károlyi palota, majd később a Curia volt épületébe való átszállítása. A magyar anyag igazgatója Rajnai

7 volt, s neki elpanaszoltam a Csontváry festményekkel kapcsolatos problémámat. Segítségét ígérte és 1956. július 31-én megkaptam sürgönyét, hogy a nagy képek megvannak. Ekkor derült ki, hogy a képek már 1950. elején a többi képpel együtt visszaérkeztek. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a képeket nemcsak én kerestettem, hanem Fülep Lajos műtörténész is, aki erről így számolt be a Kortárs 1963 novemberi számában: „Evekkel ezelőtt az 1949 évi áprilisi párizsi kiállítás után érdeklődtem, hol vannak (a Csontváry képek), miért nem látni őket? Az intézmény vezetője azt felelte, nincsenek! Párizsban feladták őket, az úton elvesztek." A következő alkalommal azt a választ kaptam, hogy diplomáciai úton Európaszerte keresik őket. Mikor aztán végül azt mondottam, hogy világraszóló botrányt csapok, ha nem kerülnek elő, egy idő után közölték velem, hogy a képek ott vannak a pincében ládákban meg tekercsekben, sose vesztek el, idejében megérkeztek, szabályszerű elismervénnyel átvették őket, csak ott voltak elveszve a pincében már nem is tudom hány évig? Akkor még külön elkeseredett harcot kellett vívnom azért, hogy felhozzák, letekerjék, de mikor azt is követeltem, hogy vakrámára feszítsék az volt a válasz: »lehetetlen, nincsen rá fedezeti« Kérdezem mibe kerül? A válasz: 4000 forintba. Azt mondottam: én fedezem! Igenám, de azt mondották, nincsen hely ahol felállítsák. Megmondottam, hogy ugyanott és hogyan felállíthatják; elérni végülis csak annyit tudtam, hogy restaurálták őket és azután persze újra feltekerték." Az említett távirat vétele után megnéztem a képeket, s megállapítottam, hogy főleg a képek szélein festékleválások vannak. Ezt a Szépművészeti Múzeumhoz intézett 1956. augusztus 10-i levelemben rögzítettem, egyidejűleg megköszöntem, hogy a további leválások megakadályozására, szakszerű leragasztásukról rögtön gondoskodtak, s felhívtam figyelmüket arra, hogy a képeket kifogástalan, jó állapotban vitték ki Párizsba, a képek hengerre voltak felfeszítve,

8 s mellette vakrámákat is küldöttem: visszaérkeztek-e azok, s ha nem, akkor pótlólag vissza kell szerezni, vagy új vakrámákat kell elkészíteni, mert a tartósan összegöngyölt képeken a festék megrepedezik és lepattog. 7 Rajnai Miklós (sz.:1925) művészettörténész. Angliában él. 1- E levélre a Szépművészeti Múzeum a Külï- ügyminisztériumhoz utasított. A Külügyminisza térium arra az álláspontra helyezkedett, hogy \r ő az egész anyagot még 1950-ben a Szépművéi- szeti Múzeumnak átadta, akkor sem a sérülé)s seket, sem a feszítő keretek hiányát nem kifois gásolták, annyi idő után a Külügyminisztérium í- már felelőssé nem tehető. Én viszont rámutatk tam arra, hogy a képeket tőlem a Külügymii- nisztérium vette át, velem szemben felelős, én pedig csak most jutottam hozzá, hogy a képe,j ket megnézhessem. Erről a megbeszélésről a )S Szépművészeti Múzeumot 1956. október 17-i levelemben tájékoztattam. ;_ A kis képeket 1956 szeptemberében visszan kaptam, az öt nagy kép pedig a Nemzeti Gálé\ ria letétébe került. Az 1958. évi brüsszeli világkiállításon a nagy t képek közül a Mária kútja a magyar pavilonil ban volt, két kisebb képpel kiállítva, a harman dik kisebb képet a „Sétalovaglás a tengerparц ton"-t a nemzeti pavilonban állították ki s ent

_ пек alapján, mivel holt művészt nem tüntetL hettek ki, a Magyar Nemzeti Galéria Grand Prix~t és nagy aranyérmet kapott. Hazahozak tála után a Mária kútját a Magyar Nemzeti Galériában hengerre csavarva a raktárban hee lyezték el. ;

_ Az 1960. december 16-án újabb levelet küld,_ tem Pogány Ödön Gábornak, a Nemzeti Galél_ ria főigazgatójának és ebben szorgalmaztam új)_ ra valamennyi nagy kép rendbehozatalát. 0 ^ * * 1962. július 2-án a Kulturális Kapcsolatok |" Intézete értesített, hogy ez év decemberében a brüsszeli Beaux Arts helyiségében Csontváry l

> kiállítást kíván rendezni. E levélre 1962. július a 3-án adott válaszomban közöltem, hogy három nagy kép: a Baalbek, a Taormina és a Tátra a súlyosan rongált állapotban van. A Nemzeti Galériában tartott legutóbbi szakértői szemle '- megállapította, hogy az 1948-49-es párizss brüsszeli kiállításról visszaérkezett és azóta a múzeum raktárában felgöngyölt állapotban tárolt képeken festék el- és leválások keletkeztek n és sürgős restaurálásra van szükség. Amennyil

> ben tehát bárhol Csontváry egész művészi alkotását felölelő kiállítást óhajtanak rendezni, ezeknek a képeknek sürgős rendbehozatalára van szükség. Rámutattam arra, hogy az 194849-es kiállításra kiküldött hengerek, feszítőrát mák még mindég nem kerültek elő. Kifejezést t adtam annak az aggodalmamnak, hogy a külföldi kiállításoktól féltem a képeket, mert a 8 Pontosabban: feltekerve, feltekercselve.