Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA II. 299 leggondosabb kezelés mellett is a vakrámáról le kell szedni, felgöngyölve küldeni, újra felfeszíteni, ami előbb-utóbb a képek pusztulásai eredményezi, és akkor nem lesz mit kiállítani. Javasoltam, hogy amennyiben mégis kiállításra kerül sor, járjanak el a Nemzeti Galéria igazgatóságánál, hogy a megrongált (...) Csontváry vásznakat azonnal vegyék a restaurátorok munkába és ellenőrzésem mellett a festékleválásokat rögzítve a hiányokat pótolják. Ezt követően 1962. július 5-én a KULTI-bari* szóban azt közölték velem, hogy a Nemzeti Galériában tárolt nagyméretű Csontváry képeket szakértő bizottság megvizsgálta és javaslatuk alapján a szükséges konzerválási és restaurálási munkákra a megbízást megadva ezt már folyamatba is tették. Minthogy erről mitsem tudtam, július 6-án levélben kértem tájékoztatást a Nemzeti Galéria főigazgatójától, hogy kikből állott a szakértői bizottság és mit állapított meg a képek állapotáról. Ki vagy kik, hol és mikor fogják a konzerválás és restaurálás munkáját elvégezni, milyen módszerrel kívánják a festékleválásokat rögzíteni és a hibákat pótolni, hogy az olajfestményeknél a későbbi színelváltozást elkerüljék? Kértem a levélben, hogy a képek rendbehozatala után újra szakértői bizottság vizsgálja meg a képeket, tisztázva, hogy elbírják-e a hosszú utat, a folytonos rázkódást, a képek feigöngyölesét stb. A gyenge állapotban levő képeknél nem fog-e újra újabb festékleválás keletkezni, és felvetettem azt a gondolatot, hogy minthogy az 1948. évi repülőgépen történt kivitel alkalmával a képek nem rongálódtak meg, hanem csak a vasúton történt visszahozatalukkor, nem kellene-e most is a képeket repülőgépen vinni és hozni? A Nemzeti Galériához intézett 1962. október 2-i levelemben újból megismételtem a képek restaurálásával és szállításával kapcsolatos kívánságaimat, mert ezekre mindaddig választ nem kaptam. Végülis a nagyméretű képek szakértői vizsgálata 1962. október 12-én történt meg. A vizsgálaton megállapították a nagy képek állapotát és a kiállítás előtt elvégzendő munkálatokat. A szemle alkalmával mind én, mind dr. Dénes Jenő hangsúlyoztuk, hogy a képek a Párizsba történt kiszállítás előtt kifogástalan állapotban voltak. A restaurátori munkák folyamata alatt, 1962. november 8-án közöltem a KULTI-val, hogy a nagy képeket vakrámára felfeszítve szállítsuk, mert a festővásznak rongált volta miatt fél(n)ek, hogy a leszedéskor és az újra félfeszítésnél repedések keletkezhetnek. Erre váló te9 Kulturális Kapcsolatok Intézete. kintettel kértem a szállítás módjának megbeszélésére, részvételemmel tartandó értekezlet összehívását. A nagy festményeken végzett restaurálási munkákat az 1962. november 19-i jegyzőkönyv tatralmazta, megállapítva, hogy a képek most már kifogástalan állapotban vannak. Minthogy már akkor tudtam, hogy a kiállításról való visszaérkezéskor nem leszek Budapesten, 1962. november 16-án a KULTI-hoz, 1962. november 29-én a Nemzeti Galériához intézett levelemben kértem, hogy a kicsomagoláshoz képviseletemben dr. Dénes Jenőt hívják meg, s amennyiben a festményeken, vagy a képrámákon javítások válnának szükségessé, a munkálatokat azonnal végezzék el. A brüsszeli kiállításról visszaérkezett festményeket 1963. január 10-én csomagolták ki. Erről felvett jegyzőkönyv különféle sérüléseket állapított meg. Minthogy akkor én Torontóban voltam, a Magyar Nemzeti Galéria a feleségemet értesítette telefonon, hogy a restaurálást el fogják végezni. Még Torontóban kaptam a KULTI táviratát, melyben közölték, hogy a festményeket a legérzékenyebb három nagy vászon kivételével (hogy melyek ezek a távirat nem nevezte meg) Belgrádba is ki kívánják állítani. 1963. január 26-i levelemben megírtam, hogy a nagy képek tekintetében nem járulok hozzá. A KULTI azonban 1963. február 3-i távirata szerint ragaszkodott a Tátra és a Panaszfal belgrádi kiállításához. Ujabb, 1963. február 3-i válaszomban utaltam az 1962. október 22-i jegyzőkönyvben foglaltakra, s ezért a Belgrádba szállításhoz csak azzal a feltétellel járultam, hozzá, hogy a képeket rámában vigyék le Belgrádba és viszszaszállítás után mindkét kép a szakértői bizottság által javasolt konzerválását végezzék el, s a konzerválással és restaurálással kapcsolatos költségeket a KULTI vállalja. A KULTI 1963. február 18-i válaszában közölte, hogy a Mária kútját is ki kívánja állítani, mely célból másfél méter átmérőjű hengert készített. 1963. február 20-i válaszomban mindehhez „Fájó és féltő szívvel" hozzájárultam. Erről a levelezésről a Nemzeti Galériát is tájékoztattam. A belgrádi kiállításról visszaszállított festmények kicsomagolása 1963. április 29-én történt. Az erről szóló jegyzőkönyv szerint újabb sérülések történtek. 1963. június 21-én a Nemzeti Galériához írt levelemben felhívtam a figyelmet arra, hogy a belgrádi kiállítássál kapcsolatban a KULTI-vál kötött megállapodás szerint, a KULTI a Taor-