Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK 235 milyen ételt. Azt a bort öntötte rá a sírra. Vitte ki a kalácsot és aki ott vót, annak atta Isten nébe." (Pétries Istvánné sz.: 1921. Gajcsána — Egyházaskozár). A többi faluból áttelepültek nem emlékeztek arra, hogy a 7. napon ételt és italt adtak volna a halottért. A 40. napon, a hathetes gyász lejártakor a moldvai falvakban és Egyházaskozáron, Szárászon, Mekényesen misét mondatnak a halott emlékére. Diószénben, Lábnikon, Klézsén és Pusztinán a mise után „asztalvetésre" hívják a rokonokat, ismerősöket. Ilyenkor ugyanúgy összegyűlnek a halottas háznál, mint a temetést követő toron. Meg kell jegyezni, hogy a halotti emléktorokat az egyház szigorúan tiltotta, de egyes peremvidékeken énnek ellenére napjainkban is szokás.

11 A Baranya megyében élő csángók közül azok terítenek asztalt a 40. napon, akik falujában ez szokás volt. Egyházaskozáron olyan esettel is találkoztam, hogy valaki az utóbbi években csinált emléktort haláleset után hat héttel, mert másoktól látta a faluban. Klézsén й múltban a halott részére is tettek ki tányérba ételt, mert úgy gondolták, hogy a lelke utoljára jelentkezik a háznál a 40. napon: „A család szokott asztalt teríteni hat hétre. Férjemnek es vót. Rendesen levest főztünk, galuskát, pörkőtt vót, vettünk uljan kalácsot. Mikor a miséről hazagyöttünk hat hétre, mer fizettem misét érte, meg a koszorúkat es akkor szettük le, mikor hazagyöttünk, a gyerekeket meghíttam. Megmontam, hogy a férjemér adom az asztalt, csináttam asztalvetést érte. Imádkoztunk egy Miatyánkot, Üdvözlégyet. Előtte montam, hogy az apjiknak a lelkiér adom. Monták, hogy Isten fizesse. Otthon egy tánygyért a halottér es tettek, de itt már nem láttam.". (Dávid Illésné sz.: 1908. Klézse — Egyházaskozár). A hathetes gyász után a távolabbi hozzátartozók levetették a gyászruhát, a közeli rokonok egy évig gyászoltak: „Horta a gyászt, fél esztendeig, ki hogyan szerette. Aztán olyan es vót, most es van, hogy csinának sokan esztendőre es asztalvetést, mikor letőtt az idő. Mondanak misét érte és tesznek asztalt. Nem mindenki, aki akar és van miből.". (Pusztina, 63 éves asszony). A gyász eltelte után is gyakran előfordul, hogy a hozzátartozó halottjára gondolva Isten nevében ruhát, ételt ad valakinek azért, hogy a halott lelke azt megkapja, nyugalmát semmilyen hiány ne zavarja. Szokás az is, hogy a ház előtt elhaladó idegent behívják és Isten nevében adott étellel, borral megvendégelik: „Otthon mikor gondótta adott Isten nébe. Azt az ételt akkor úgy attuk oda tálastól, kalánostól, meg vótak azok a kis mázas kancsócskák, abba 11 Kunt E. 1987. 176. 8. ábra. Gajcsánából áttelepült csángók a borból egy kicsit a földre csepegtetnek halottak napján (Egyházaskozár, 1980.) es attunk vizet gyertyával érte. Elment valakihez, annak odaatta és az elfogatta, megköszönte. Meggyújtott egy gyertyát, elmondott egy Miatyánkot, Üdvözlégyet, aztán megette. Ugy es vót, hogy közösen megette, a hóttnál úgyes szoktak egy tálból enni.". (Dávid Illésné sz.: 1908. Klézse — Egyházaskozár). Sok évtizedes házasság után egyedül maradt házastárs, özvegy asszony évek múlva is sokat gondol férje halálára, szülei elvesztésére. A magány perceiben gyakori az is, hogy egyedüllétének minden fájdalmát hangos szóval mondott sir átázással fejezi ki. Pusztinán 1986-ban egy 59 esztendős idős asszony szülei emlékét idézte fel, amikor szemei bepárásodtak és hangosan siratni kezdte őket és saját életének fájdalmát: „Mámikám, édes mámikám/Mámám, jöjjön haza mámikám, akit nem láttam három évtőn mámám/Mámám jöjjön haza, s hallgatkojzék meg az ablakunk alatt mámikám, hogy milyen vacsorákat vacsorálunk mámám/Kérdezze meg mámikám, hogy három évtől milyen vacsorákat vacsoráltunk márnám/Mer nincs az, aki megkérdezzen mámikám, Márnám édes jó nyilacskám/Mámikám, úgy megkívántam három esztendőtől márnám/ Hogy a körmeimvei es kiásnám mámikám/Má-