Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Néprajztudomány - Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál

234 VIRT ISTVÁN 6. ábra. Halottas kalács és égő gyertya a halottak lelkéért terített asztalon (Egyházaskozár, 1980.) vakban és a Baranyában élő idősebb áttelepültek 40 napig világítanak a házban, hogy lásson a halott, ha visszajön: „Itt es vannak, akik világítanak negyven napig, nem es tudom, hogy honnan jöttek. Láttam már mienket Gajcsánából, meg Lábnyikból, de nem nagyon beszélünk már róla. Pusztinait es láttam, mü már csak úgy vagyunk, hogy öregek megcsánnyuk, de nem mongyuk. Világítunk, mer jő haza a hótt, gondóttam, hogy nem igaz, de igaz. Mikor az emberem meghótt ötvenhétbe és mentem utána fejni, az a tehén úgy fújtatott be bal felé. A régi öregek es mondták, hogy negyven napig még jöhet az a halott és tényleg igaz, a tehén azt látta, azér fújtatott erőst.". (Laczkó Mihályné sz.: 1910. Lábnik — Egyházaskozár). 1986-os pusztinai gyűjtőutamon egy eddig nem hallott szokást mondtak el a helybeliek, amit később a Baranyában élők is megerősítettek. Pusztinán a halálesetet követően 40 napon keresztül a halott legközelebbi hozzátartozója mindennap visz egy vödör vizet egy falubeli ismerősnek, amit Isten nevében ad a halott lelkéért: „Szoktak negyven napra hordani vizet. Minden reggel visznek egy vödör vizet egész negyven napig. Temetéstől, amíg betelik a negyven nap. Vajh öreg fehérnépnek, vajh valakinek. Meríti a kútjából és viszi minden regvei egynek. Halottér van az es, hótt kapja, Isten nébe aggyák." (Pusztina, 67 éves férfi). Pusztinán olyan aszszonnyal is beszéltem, aki saját magáért hordta a vizet negyven napig, mert nem volt élő hozzátartozója, aki halála után érte vizet vitt volna: „Kihortam magamér negyven kerzár vizet, hogyha meghalok, nekem es legyen vizem odaát, hortam egy öreg bábának.". (Pusztina, 78 éves asszony). A 7. napon Lábnik, Gajcsána és Pusztina falvakban cseréptálban ételt és italt adtak a halottért Isten nevében egy falubeli szegénynek, Gajcsánán a temetést követő 7. napon a sírhoz is vittek ki ételt és italt, amit ott elfogyasztottak. „Mingyár egy hétre rá, hogy eltemették, vittek ki oda a sírjához bort és ki 6—7. ábra. Halottas kalács és égő gyertya a halottak lelkéért terített asztalon (Egyházaskozár, 1980.)