Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban

„HALLHATÓ MŰZEUM'

: 195 5. ábra. Asszonyi László, a Nótás kapitány vendéglő tulajdonosa (1930). hajukat maguknak kellett kiállítani. Havonta 14—16 darabot játszottak, amiből 7—8 volt a bemutató. Egy újdonságra 7—8 próba jutott, a reprizekre 3—4, ami persze csak úgy volt lehetséges, hogy a vezető színészek hatalmas repertoárral rendelkeztek. Es végső esetben ott volt a súgó. [.. .] Annak idején a színház igazgatója a saját anyagi eszközeiből tartotta fenn a színtársulatot, a díszleteket, a ruhatárat és minden egyebet. Ennek fedezete a napi bevétel volt. Nem is az volt apám anyagi tönkremenetelének oka, hogy nem ment volna jól a színház. A hibát abban látom, hogy apám a szervezésnél mindig túllőtt a célon, neki külön opera-, operett- és prózai társulat kelleti. Az akkori körülmények között ilyen terheket már nem lehetett vállalni." Az 1926/27-es évad végén Asszonyi László nehéz szívvel, de visszaadta igazgatói megbízatását a színház gazdájának, a városnak. Az új igazgató Fodor Oszkár lett. Asszonyi László pedig a színháztól harminc lépésnyire vendéglőt nyitott. A cégtáblán ez állott: NÓTÁS KAPITÁNY. 2. NIKELSZKY GÉZA, a pécsi festőművészek „egykori nesztora", a modern magyar kerámia egyik megteremtője, a Zsolnay gyár tervező iparművésze. ÉLETŰTJÁVAL KAPCSOLATOS ÍRÁSOK: Egy élet termése. Nikelszky Géza festőművész gyűjteményes kiállítása. Debitzky István írása a Dunántúli Napló 1954. febr. 10-i számában. Nikelszky Géza képkiállítása. Achátz Imre cikke a Dunántúli Napló 1954. dec. 9-i számában. Ma nyílik meg Budapesten Nikelszky Géza országos hírű pécsi keramikus kiállítása. Dunántúli Napló, 1956. ápr. 30. Géza bácsi 80 éves. Debitzky István írása a Dunántúli Napló 1957. júl. 7-i számában. Márfi Attila: Adatok Nikelszky Géza munkásságához. Pécs, 1985. Baranyai Levéltári Füzetek 69. HANGDOKUMENTUM : K—20. NIKELSZKY GÉZA beszél életéről, munkásságáról, a Zsolnay gyárról. Beszélgetőtárs: Debitzky István. A felvétel a pécsi stúdióban 1959-ben készült. 5 perc. Nikelszky Géza hangszalagon megörökített visszaemlékezéséből : „Szatmárnémetiben születtem, 1877. július 28-án. Szegény sorban nőttem fel. Édesapám foglalkozására nézve órás volt. Fiatal, önállótlan ember, aki nem gondoskodott rólunk. Erdélybe vándorolt és ott is halt meg 43 éves korában. Édesanyánk varrásból tartotta fenn magát és nevelt föl bennünket, bátyámat és engem. A szatmárnémeti református gimnáziumba jártam. 5 elemi és 4 gimnáziumi osztály után iparos pályára szántak. Mivel korán kezdtem rajzolgatni, festegetni, majd irogatni is, anyám Budapestre vitt föl és ott Keleti Gusztáv felvett az Iparművészeti Iskolába művésznövendéknek, az 5 éves tanfolyamra. Az iskolát jeles végzettséggel hagytam el. 1897-ben állami ösztöndíjat kaptam a továbbképzésre. Münchenben Hollósy Simon barátsággal fogadott és felvett