Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban

196 NÁDOR TAMÁS 6. ábra. Nikelszky Géza önarcképe. (1934). iskolájába. Majd egy ottani dekoratív festőmesternél nyertem gyakorlati kiképzést. Egy év után ismét Szatmáron, majd Fehérgyarmaton foglalkoztam, de a mostoha viszonyok miatt ott nem tudtam megmaradni. Örömmel fogadtam el a pécsi meghívást a Zsolnay gyárba. 1899. május 30-án léptem be a pécsi kerámiai gyár kötelékébe. A budai várpalota szent István terme részére készülő Árpádházi királyképek kerámiai kivitelére kaptam megbízást, majd az edénydíszítési osztály számára dolgoztam, s a műépítkezési rendeletek kivitelét végeztem, ami fő foglalkozásom lett. 52 és fél éven át voltam a gyár tervező festőművésze." Pécsett is folytatta irodalmi, költői tevékenységét. Sorozatban jelentek meg versei, tárcái és művészeti kritikái a Pécsi Napló, Pécsi Figyelő, Pécsi Hírlap с újságokban. 1900-ban jelent meg Ifjúságom с verskötete, melyet követett 1904-ben a Munka után, 1907-ben a Változatok с verskötete. Egyik legmerészebb hangú verse a Soroksári úti kórház, amely 1917 májusában jelent meg a Pécsi Naplóban. A vers megjelenése után levelet kapott Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Hatvány Lajos aláírásával, amelyben bátorították további, hasonló szellemű költemények megírására. A folytatás azonban elmaradt, mert az irodalom iránti vonzalmát egyre jobban háttérbe szorította a képző- és iparművészet iránti érdeklődése és hivatásérzete. Mint az 1898—99-től tevékenykedő szecesszionista elkötelezettségű művészgárda tagját (a többiek: Apáti Abt Sándor, Darilek Henrik, Mack Lajos), saját szavai szerint „a kerámia egy életre szinte észrevétlenül lekötötte, foglyul ejtette, élete fenntartójává vált." Ezután szinte sorozatban kapta a legkülönfélébb iparművészeti megbízásokat. Az 191 l-es torinói iparművészeti kerámia világkiállításon sikert hoztak számára díszkályhacsempéi. „1900-tól fogva a gyár összes műépítkezési munkálatainak kivitelezésében részt vettem. E munkák között, hogy csak a legfőbbeket említsem, a következőket emelem ki: budapesti Postatakarék (Lechner), Pénzügyminisztérium, Széchenyi és Gellért fürdők, szabadkai, marosvásárhelyi, debreceni, pécsi városházák, a marosvásárhelyi közművelődési ház, a torinói kiállítás magyar háza, a velencei állandó műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum nagy kupola laternája, az amerikai Pensylvánia állambeli Johnstowni görög katolikus templom szabadon állá baldachinos eozinos főoltára." 1919-ben a pécsi Gyermek Menhelyen 3 hónapos festőkurzust indított. Ez évben volt első gyűjteményes kiállítása. 1927-ben tagja lett a pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának, amelyen belül megalakult Iparművészeti és Grafikai Szakosztály 1939-ben elnökévé választotta. „A Műcsarnokban 1938-ban állítottam ki. A János vitéz mesekép-sorozatom 1939-ben a pécsi képzőművészek Weber Xavér Ferenc művészeti díját nyerte. E főművem a budapesti egyetemi nyomda részére készült, majd a Stadium nyomda foglalta le a megjelenést, melyet a háború hiúsított meg: a nyomdát megsemmisítő bombatalálat érte." Ennek sikere után még két magyar motivumos, meséskönyvet készített: az 1942-ben befejezett Arany virág és az 1943-as Arany élet c. könyveket, amelyek azonban már nem jelentek meg nyomtatásban. „Mint képzőművésznek, eddig 11 önálló? gyűjteményes kiállításom volt, ezek között 1944-ben a Nemzeti Szalonbeli." Ugyanebben az évben a németek elhurcolták, majd szabadon engedték. 1947-ben, képzőművészeti munkásságának 50. évfordulója alkalmából Pécs Szabadművelődési Tanácsa, a Batsányi Társaság és a Képzőművészek Szabad Szakszervezete rendezte meg jubiláris kiállítását. 1948— 1952 között a pécsi porcelángyár házi múzeumának volt a vezetője, mint leghivatottabb szakértője a sokezer dísztárgynak. 1952—1955-ig a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay gyűjteményében tevékenykedett. 1955-ben az Iparművészeti Múzeumban kerámiai és iparművészeti