Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

158 BEZERÉDY GYÖZÖ megjelent egyik kis írása is (76. p.). Az újságban a következő jelent meg a község egyik, ma már nem látható pecsétjéről: „— A szabadszentkirályiak jelképes pecsétje. Baranya vármegye levéltárában őrzött régi anyakönyvi másodpéldányok közül került elő a múlt század elejéről kettő, amelynek hitelesítési záradéka alatt igen érdekes jelképes pecsét látható Kata János esküdt neve mellett. A Katák tudvalevőleg szabadszentkirályi nemesek, s úgy látszik, amikor I. Lipót újra megerősítette a szabadszentkirályiak nemességét, akkor készítették a jelképes pecsétrajzot, amelyet még a múlt század elején is használtak. A pecsét rajza atillás, magyarnadrágos, deréköves, hoszszú szárú, sarkantyús csizmás, parókás alakot ábrázol királyi palásttal, mögötte asztalkán, vánkoson a korona és koronázási jelvények foglalnak helyet, előtte egy térdelő magyar alak jobbjával az ország kis címerpajzsára támaszkodik, s hódolattal hajtja meg fejét, melyre a királyi alak bal kezét pártolólag helyezi. A térdelő alak fölött lévő felhők közül sugarak áradDer amtliche Teil des Siegels ist die Aufschrift. Sie deklariert vorallem des Status der Ortschaft, gibt Hinweise, ob sie ein Dorf oder ein Marktflecken ist. Als aus einem Dorf ein Marktlecken wurde, hatte die Ortschaft sofort ein neues Siegel machen lassen, in dessem Aufschrift die Änderung eindeutig zum Ausdruck gebracht wurde. Meistens wird die lateinische Sprache verwendet, wir kennen aber auch deutsche und kroatische Aufschrifte. Das Siegelbild wurde für die Einwohner selbst geschaffen. Die überwiegende Mehrheit der Leute war des Schreibens unkundig, konnten das amtliche Siegel des eigenen Wohnortes nur mit Hilfe des Siegelbildes erkennen. Darum war eine jede Ortschaft gezwungen, ein für das Dorf oder den Marktflecken charakteristisches Siegelbild zu schaffen. Trotzdem, dass es vorüberwiegend um landwirtschaftliche Ortschaften ging, konnte eine ziemliche reiche Mannignak szét. Ez a pecsétkép valószínűleg az I. Lipótnak a szabadszentkirályiak iránt viselő jóindulatát jelképezi. Szokatlan forma, s továbbra is kérdés marad, vajon a jelképes pecsét Szabadszentkirály községének hivatalos pecsétje volt-e, vagy csupán a Katáké, avagy hogy a szabadszentkirályi nemesek mindannyian használták." Nyilvánvaló, az esküdt a Szabadszentkirály város pecsétje mellé írta a nevét ez tehát nem a Kata család címere volt. Megfontolandó az, melyek magyar királyt ábrázolták a pecséten? 1. I. Lipót császárt és magyar királyt, ki megerősítette a szabadszentkirályiak nemesi kiváltságait? 2. Zsigmond királyt, kitől a hagyomány szerint azt eredetileg nyerték? 3. Szent István magyar királyt, ki a templom védszentje volt? Feltételezésünk szerint az utóbbi látszik legvalószínűbbnek, annak ellenére, hogy a hagyomány szerint a nemesi város címerére s pecsétjére Zsigmond király került. faltigkeit erreicht werden. Neben dem Pflugeisen, dem Pflugmesser und anderen landwirtschaftlichen Werkzeugen kann man auf den Siegelbildern auch die Werkzeuge der Weinwirtschaft, der Kleingewerbeindustrie und des Handels entdecken. Die Mannigfaltigkeit des Siegelbildes wiederspiegelt die Vielseitigkeit des damaligen Lebens. Oft tauchen auch religiöse Siegelbildthemen auf, vorallem im 18. Jahrhundert. Diese können auf den Namen des Dorfes hinweisen (z. B. Szentlőrinc-Sanktlorenz), oder auf den Schutzpatron der Dorfkirche, oder auf einen geliebten und auserwählten Heiligen der Kirchengemeinde. Die Abbildung des Sankt Johannis von Nepomuk, des Schutzpatrons der Brücken, kann wahrscheinlich mit der Brücke über dem Bükkösdi-Graben in Verbindung gebracht werden. Die Siegel der Ortschaften des Komitates Baranya in der Zeit des Feudalismus (Teil II.) Győző BEZERÉDY