Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Régészet - Pásztor Adrienn: A bólyi avarkori temető értékelése

140 PÁSZTOR ADRIEN a kerámiát kézzel formált, lassú korongon készített és gyorsan korongolt típusokba sorolhatjuk. Kézzel formált edények: kihajló peremű, kihasasodó bögre — pereme csipkézett díszítésű (15. sír. 4. t. 1.); enyhén kihajló peremű, a felső harmadban enyhén kiszélesedő, deformált testű bögrék (szórványlelet. 4. t. 2—3.). Felületük díszítetlen, eldolgozások, simítások nyoma több helyen látszik. Színűk szürkésbarna. Soványító anyaguk a tört cserép és a nagyobb szemű kavicsok. Lassú korongon formált edények: 1. a. A felső harmadban kiszélesedő testű csuprok és bögrék (5., 9., 8., 45., 58. sírok; 4. t. 4—7., 9., szórványlelet: 4. t. 8.). 1. b.: A felső harmadban kiszélesedő testű edények zömökebb formái (19., 20., 43. sírok — 4. t. 10—12.; szórványlelet: 4. t. 13—14.). 2. a.: A középső harmadban kiszélesedő, nyújtottabb alakú bögrék (1., 41., 42., 44., 54. sírok — 4. t. 15—19.; szórvány lelet : 4. t. 20.). 2. b.: Kerek hasú bögrék: 4., 6., 12., 18., 52., 59., 60., 62., 63. sírok — 5. t. 1—9.). 3.: Tojásdad alakú formák (10., 53., 56., 60., 73., 12. sírok — 5. t. 10—15., szórványlelet: 5. t. 16.) Színük az égetési technikától függően sötétszürke-barna foltos vagy sötétszürke. Soványító anyaguk a kisebb és nagyobb szemű kavicsok mellett a tört kerámia. Külső felületük néha díszítetlen (8., 19., 20., 41., 42., 60., 62., 10., 56., 53. sírok edényei és a 4. t. 2. szórványa). Tapintásuk érdes. A díszített felületű edények többségén vonalkötegek és hullámvonalkötegek láthatók. Pecsételt díszítés a 4. t. 8. szórvány edényének vállán, peremének külső és belső oldalán található. Ugyanilyen pecsételt díszítés jelenik meg az 1. sír edényének peremén (4. t. 15.), hasát pedig hullámvonalköteg is díszíti. Hasonló módon a két díszítőelem együtt jelenik meg a 18. sír kisbögréjén is (5. t. 4.). A 63. sír bögréjének peremét is díszítették (kívül-belül) és hullámvonalkötegeket láthatunk a test egész felületén is. Gyorskorongon formált edények: 1. a.: kiöntőcsöves korsó (7. sír — 5. t. 18.); 1. b.: szilke (24. sír 5. t. 17.); 1. c: fülesbögre (szórvány — 5. t. 19.). A kora-avarkor szürke kerámiáját csak a kiöntőcsöves vékonyfalú korsó és a bikónikus profilú szilke képviseli. Használatuk — temetőnk is ezt pédázza — belenyúlik még a 7. sz. utolsó harmadába is. Mindkét edényt homokkal és apróra tört cseréppel soványították. Vékony falúak, jól iszapoltak, jól égetettek. A késő-avarkor ún. sárga kerámiáját két fülesbögre képviseli. Ezek is vékony falúak. Tört cseréppel, növényi rostokkal soványítottak, jól égetettek. Színük okkersárga. Megfigyelve más avarkori temetők edényanyagát, a bólyi sírok kerámiagazdagsága kiemelkedő. Mindez helyi vagy közeli fazekasműhely működését sejteti. Nem szóltunk még az A sírcsoport É-i részén Ny—

К irányba húzódó árokról, amely a temetőrész területén feltárt őskori és római kori telepnyomokkal függhet össze. Az árokból elszórva őskori és római kori cseréptöredékek, állatmaradványok kerültek napvilágra. Az árok földjében avarkori leletanyag, ill. sír nyoma nem mutatkozott. Egykori szélessége 240—120 cm között változott. Különböző szakaszain enyhén szűkülő képet mutatott, mélysége 140—160 cm-t is eléri a mai járószinttől számítva. Valószínű, hogy a temető használatakor is látható volt, az idetemetkezők kikerülték. A feltárt temetőrész térképe alapján azt is mondhatjuk, hogy az avarkorban „temetőároknak" használták. összegzés Az A temetőrészt a 7. század utolsó harmadától kezdték használni. A sírok megközelítőleg soros rendben helyezkedtek el. A gyerekek és az idősebb nők többségét a sírcsoport peremrészeire, csekélyebb mélységbe temették. A díszesebb öltözetű lovasok és a felfegyverzett harcosok a sírcsoport középrészén, ill. К—DK-i sávjában nyugodtak. A közép-avarkor fegyveres rétegének képviselői sajátos lovassírokban feküdtek, ahová magukkal vitték kopjájukat, harci fokosaikat, szablyáikat és lemezveretes öveiket. A 3. sírban 14 év körüli gyermek (a korszak szokásjoga szerint már felövezett teljes jogú férfi) koporsós temetkezését láthattuk. Társadalmi helyzetére lemezes veretű övén kívül fegyverei: a koporsóra helyezett három nyíl és a ló nyergére akasztott fokos utal. A temetőrész K-i szélének leggazdagabb sírja ez a temetkezés, amelyben valószínűleg a közösség egyik vezetője nyugodhatott.

178 Az 55. sír halottjának lovát szinte teljes harci díszben temették el (a lócsontok közül előkerültek az íjlemezek, a tegezszáj faragott csontlemeze és a díszes lószerszámzat). A késő-avarkor öntött veretes övű harcosai már kevesebb számban voltak jelen. A feltárt temetőrészt a 8. század első harmadáig használták. 178 Simon L., i. m. 64.