Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Természettudományok - Bálint Zsolt: A Kárpát-medence boglárkalepkéinek revíziója (Leipodtera, Lycaenidae)
A KARPAT-MEDENCE BOGLÁRKALEPKÉI 51 menti sávban fordulnak elő, vagy (akár a Bükkben és Tornai Karszton) víznyelők, töbörrétek, árokpartok oldalaiban. Az imágók repülési ideje kb. június közepétől indul (egyes években előbb, vagy később) és kb. július elejéig tart. Tápnövényük az olykor tömegesen előforduló Gentiana cruciata L. Érdekes jelenség, hogy a bázikus talajon tenyésző populációk (Dunazug-hegység: Visegrád, Esztergom - leg. Blattny, Kétbükkfanyereg - leg. Bálint és Ronkay G.; Szécsény: Breut-tanya - leg. Lipthay; Mátra hegység: Zempléni hegység: Dorgó - Gyulai 1977, Senyő - leg. dr. Éhik, Bohó-rétek - leg. Bálint és Ronkay L.) mezofil hegyi réteken tenyésznek és repülési idejüknek a súlypontja július második és harmadik hetére esik. A nőstények kék behintése csupán a szárnytőre szorítkozik, máskülönben mindkét ivar megtévesztésig hasonlít a curiosa-m. Tápnövényük a Gentiana cruciata (Kétbükkfanyereg, saját megfigyelés) vagy a Gentiana pneumonanthe L. (Bohó rétek, saját megfigyelés). Rendkívül problematikus a o/riosö-alakok taxonómiai helyzete. A síkvidéki, száraz biotópokban élő alcon-t sokan a magashegységi, alpesi rebeli (Hirschke, 1904) alfajaként tartják számon (Forster-Wohlfahrt 1955, Kudrna 1986 stb.). A curiosa leírásakor már maga a szerző is utalt arra, hogy az új alfaj inkább a síkvidéki xerophila (Berger, 1946) taxonra emlékeztet, amelyet rebeli alfajként írtak le (Berger 1946 és Szabó 1956). Az alcon-rebeli probléma gyökere abban rejlik, amint már erre egy korábbi munkámban rámutattam (Bálint 1986), hogy a xerophila-t rebeli alfajként vezették be az irodalomba. Ez adott okot arra Forsternak, hogy két nőstény alcon-t, amelyet a Murányi-fennsíkon gyűjtöttek, rebeli-nek határozzon (Moucha und Nóvák 1959, Varga 1961). Pedig nyilvánvaló, hogy xerophila-curiosa jellegű példányokról volt szó. Berger tévedése nyomán tartotta számos szerző (Kaaber 1961, Urbahn 1964) a szárazréti alcon-t rebeli formának. Pedig már erre a tévedésre Bemet (1957) az idézett két szerző előtt rámutatott. Nagyobb európai múzeumok (Párizs, Bonn, München, Bécs) anyagait vizsgálva megállapítottam, hogy ez a szárazréti alcon forma egész Közép-Európában előfordul (vö. Kaaber 1961 és Urbahn 1964), érvényes neve a xerophila (Berger, 1946). Areája a Bécsi-medencén át kelet felé egyre elkeskenyedő sávban behatol a Kárpátok által körülzárt területekre is. Erdélyből eddig két példányát ismerjük: c? „ Vicze, Újhelyi, '913. VI. 4. "; 9 „Ditró, 1943. VI. 16., coll Jablonkay"(a Természettudományi Múzeum Állattárának lepkegyűjteményében). Véleményem szerint a Szabó által leírt bükki alcon megegyezik a xerophila-val, tehát: Glaucopsyche (Maculinea) alcon xerophila (Berger, 1964) = Maculinea alcon curiosa Szabó, 1956, syn. n. Szabó nem közli a holotypus adatait, csupán arról tesz említést, hogy az gyűjteményében található. Ebben az esetben sem jelölte ki a típuspéldányt, de mivel alcon-jsá között csak egyetlen egy bükki példány van, így az holotípus értékű. Adatai: „Bkut [Bánkút]), 530702". Az Allotypus, amely a leíró szerint Jablonkay József gyűjteményében van, most a Mátra Múzeumban (Gyöngyös) található, a Holotípus a Természettudományi Múzeumban. A Keleti-Kárpátokból leírt ssp. limitanea (Bálint, 1985) a balkáni ssp. sevastos (Rebel et Zerny, 1931) előfordulásának legészakibb pontjáról leírt alfaj (Bálint 1985): elkülönítése nem indokolt mivel a Kárpátok láncolatán át, a Bánáton keresztül összeköttetésben van a sevastos sevastos-sz&l (brassói, fogarasi és orsovai példányai ismertek). A taxon nem mutat határozott alfaji bélyegeket, biológiájában is azonos a balkániakkal, így azokkal megegyezik, tehát: Glaucopsyche (Maculinea) alcon sevastos (Rebel et Zerny, 1931)=Maculinea alcon limitenea Bálint, 1985, syn. n. A sevastos még a Nyugati-Kárpátokban is előfordul (Aranyosfő, Torockószentgyörgy, Borosjenő: a TTM Állattárának lepkegyűjteményében). Glaucopsyche (Maculinea) árion (L.) A hazai irodalomban szereplő/ punctifera Grund, / animula Szabó és/ vagula Szabó nevek aberrációs formákat jelölnek, nevezéktani értékük nincsen. A Kárpát-medence árion populációinak különbözőségére már Szabó (1956) is rámutatott, de a kérdést megválaszolatlanul hagyta. Uherkovich és Varga kutatásainak eredményeképp (publikálatlan kézirat) a következőket állapíthatjuk meg: Június végétől augusztus közepéig repül a nagy, világoskék alapszínű, fehér fonákú alak, amelynek tápnövénye az ugyancsak nyár derekán virító Organum vulgare L.. Ez az árion forma a ssp. ligurica (Wagner, 1904) alfajjal látszik azonosnak. A másik, amely a törzsalakot képviseli, sötétebb alapszínű, fonákja szürkés, a hátulsó szárnyak tövén kiterjedt türkizkék behintéssel. Az imágók repülési ideje itt is a tápnövény (Thymus-fajok) fő virágzásával (május közepe-június vége) esik egybe. Kísérletek alapján kell megválaszolni, hogy az árion arion-t és az árion ligurica-t milyen mértékben választja el különböző biológiájuk. A gyűjteményi adatok és az ivarszervi vizsgálatok nem támasztották alá a feltételezett reproduktív izolációt. A Keleti- és a Déli-Kárpátokban a ssp. antesion (Fruhstorfer, 1917) repül, ami valamelyest az alpesi ssp. obscura (Crist, 1878)-ra emlékeztet. Glaucopsyche (Maculinea) nausithous (Bergstr.) Rákosy (1982) az Erdővidékről említi (ennek nyomán Rákosy és Weber 1984 és 1986), de a közölt fénykép alapján (csak a szárnyak felszínét ábrázolja) szerintem egy igen sötét nőstény teleius-ról van szó (a nausithous nőstényeknek soha nincsen kék szárnytövük). Alexinsci (1963) adata is tévesnek bizonyult (Bálint 1986). Jolana iolas (Ochs.) A ssp. obscuriolas Betti, 1977 a iolas iolas szinonimja (Betti 1977, Fazekas 1980 és 1984). Maga a Jolana Bethune-Baker, 1914 genusz pedig valószínűleg csupán a Glaucopsyche alneme. Plebeius argus (L.) A Keleti- és a Déli-Kárpátok hegyi rétjeiről származó példányok nagyobbak és sötétebbek. A nőstények könnyen összetéveszthetők a rokon idas fajjal. Az