Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

A PÉCSI BALOKÁNY 107 csony fekvésű, patakkal és kaszáló rétekkel ... Gyermekkoromban sokat jártam Lothárdra .. . A két háború között ezen a területen néhány gazda kis halastavat készített magának ... az egyik iskolatársam az egyik sekélyvizű tóban aránylag nagy halat fogott ki kézzel, de ekkor már a tó elhanyagolt állapotban volt." Fentiek alapján az vélhető, hogy — legalábbis helyileg — ahol oszmán és szláv együttélés volt tartósan, a török tőből származó elszlovákosodott alak, a Balokana, vizes, sáros terüleletet jelenthet, melyen kisebb tavacska is keletkezhet, vagy létesítendő és a vízhozam függvényében vízimalom is épülhet. Az a tény, hogy a tavacska vizét a malomkerékre vezették, inkább azt látszik bizonyítani, hogy az a malomnak a Bálics felől érkező, sokszor kevés vizét volt hivatott pótolni, bár emiatt tarthattak benne átmenetileg halat is. Vázlatosan és röviden a fentiekben voltak összefoglalhatók a szigeti külvárosi Balokánáról szóló ismereteink. Hogy a Balokana szóból hogyan lett a múlt század második felében végérvényesen Balokány, az Reuter Camillo úgy magyarázza, hogy a magyar nyelv a szó végén levő a betűt birtokos ragnak érezte és mint feleslegest elhagyta. Ezt alátámasztani látszik az a tapasztalat, hogy az idegen nyelvű szövegekben tovább élt az a végű alak, mint a magyarban. De a mai pécsi ember, ha a Balokány szót hallja, nem a szigeti külvárosi, hanem a budai külvárosira gondol, annál is inkább, mivel alig akad Pécsett olyan, aki egyáltalán tud arról, hogy valaha a szigeti külvárosban is volt ilyen nevű hely. Pedig volt, de hamarább elenyészett, mint a sokkal későbben keletkezett budai külvárosi, mely még ma is él. Még keletkezésük menete is hasonló volt. Forrás, vízgyűjtő létesítése, levezető árok, behalasítás, fürdőépítés. Bár a kiindulási alap eltérő volt a két helyen. A szigeti külvárosban természetes terepalakulat és forrás volt az alap, míg a budai külvárosban mesterségesen jött létre a hely és így fakasztották a forrásokat is, melyek táplálták a tavat. A mai, a budai külvárosi Balokány neve elsőízben csak 1746. január 28-án jelentkezik a városi tanácsülés jegyzőkönyvében 22. szám alatt. Ezért és tartalma miatt indokolt e forrást teljes egészében idézni. „Martinus Gregorics Mercator, Civis et Inhabitator Cittis hujus, insinuavit se Coram Amplissimo Magistratu, siquidem idem erga libertatis Annos Ballukanyam extra Portám Budensem habitam, et vulgo vocitatam, proprys sumptibus, et expensis purgare, et successu temporis pratum ex eadem evehere velleticum etiam illa Ballukanya in teritorio hocce in libera Pasquatione existens haberetur, et de jure antiquo ad Cittern hanc spectans ac pertinens, erga libertatis Annos 8, cum usu et fructu, antelato Martino Gregorics possidenda indulgetur, effluxis demum antelatis annis, semet que insinuando ad Manus Magistratualis reassignare non intermittat. Cui etiam Testimoniales sub Sigillo Cittis datae sunt." Vagyis: Gregorics Márton kereskedő, e város polgára és lakosa azon ajánlattal fordult a Magas Elöljárósághoz, hogy ő (adó)mentességi évek ellenében a Ballukanyát, mely a Budai kapun kívül van és közönségesen így nevezik, saját költségén és kiadásaival kitisztítja és egy idő alatt rétté alakítja át; Mivel ez a Ballukanya ezen területen a szabad legelőn van és jog szerint ősidők óta a városhoz tartozott és azé is volt, 8 adómentes évre hasznával és termésével az előbb említett Gregorics Mártonnak birtoklására átengedtetik, de a mondott esztendők múltával jelentkezni el ne mulassza a Magisztrátusnak kezéhez visszajuttatni. Erről a város pecsétjével ellátott igazolás is adatott neki. Ebből a határozatból alapvető fontosságú megállapításokat lehet tenni. Az egyik, hogy a kérdéses területnek a határozat hozatalának időpontjában, illetve már korábban is neve van: Ballukanya. Az is nyilvánvaló, hogy Gregorics várható ténykedése ezt a területet értékesebbé fogja tenni, különben nem kapna adómentességet. Már pedig, ha ekkor a terület a rétnél is kisebb értékű volt, csak mezőgazdaságilag hasznosíthatatlan földről lehet szó. 2. ábra. A budai külvárosi Balokányban épített vízgyűjtő medence és környéke 1759. körül. Rekonstrukciós rajz.