Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Néprajztudomány - Kovács Sándor: A drávai hajósok élete a XIX. században

212 KOVÁCS SÁNDOR szának átvizsgálásához egy hajót vásárolt, amit a Dunáról a „Drávának Dunába torkolásáig és azt Drávapalkonyán szokott állásába"

2 vontatott fel. Drávapalkonya régi, 1853-as térképén a Páli-Ré 6 hold és 900 négyszögöl területtel mint Rév síkja dűlőnévként szerepel. E területhez a jobbágyfelszabadításkor az uraság 11 6/8 holdat kitevő részt cserélt még a falusiaktól. E bővített birtokrész a Rév, fő feladata az átkelőhely ellátása és a deszkakereskedelem lebonyolításának biztosítása. A deszkákereskedők az 1840-es években évente 170 forint bérleti díjat fizettek az uraságnak. Ezért minden beérkező árura elővásárlási jogot kaptak, használhatták a majd húsz holdnyi területen lévő épületeket, és a területet áru tárolás céljára. Az uraság a szerződés betartásáért a dózsonypusztai intézőségét tette felelőssé.

3 Mindezek megnyugtathatták a kránicokat, hogy szállított áruik nem maradnak eladatlanul. A legritkább esetek közé tartozott, ha a kránicok csak tutajokkal — szálfákkal és egyéb fel nem dolgozott árukkal — jöttek. Az 1880-as évekre, a szállítmányok egyre vegyesebbé váltak. Rakodáskor, — a tutaj összeállításánál — az alsó rétegben a gömbfák minden darabját a végén átfúrták és a lyukakon átfűzött gúzzsal — iszalaggal — vörösfenyővesszővel egymáshoz erősítették. A kötelék végét a szomszédos szálfa—gömbfa alá húzták és azzal leszorították. Ezt gúzsolásnak, povodázásnak nevezték. Az alsó rétegekre újabbakat raktak és már készen is állt a tutaj, — mint errefelé mondták — a tóp. A szállítmányok többségének tetejére azonban deszkát, lécet és egész sor más árut is raktak. Ezt már folyócként emlegették. A folyócok szélein gömbfák szorították le a rakományt. így az alsó rúdfákon, gerendákon lévő szállítmány közepén helyezkedett el a fűrészáru. Ezeket ugyanúgy összegúzsolták, povedázták, mint a tutajokat. Az előre osztályozott faárut középen nagy gerendával leszorították. A rakat szélein szintén gerendák futottak végig és tartották együtt a rakományt. A középső nagy szorító gerendát bálványfának, bálvány gerendának, míg a széleken körbefutókat hábbálványnák nevezték. Volt szó közelgerendáról is, de — hogy az mi volt, hol helyezkedett el, — arra már senki sem emlékezett. A drávapalkonyai egyházi jegyzőkönyvekben vannak olyan feljegyzések, miszerint nemcsak tutajok, folyócok, hanem sajkák is érkeztek, és mint említették, deszkahordókat, zsindelyt is szállítottak azokon. 2 Bm.L. Bathyány—Montenuovó-iratanyag. Vízrendezések. 162. dob. 1809/837. 3 Bm.L. Batthyány-uradalom Főtisztjének iktatott A sajkások fogalma nem egyezik a korábbról ismert sajkások elnevezéssel. Amíg azok inkább révészi tevékenységgel, ezek kereskedelemmel foglalkoztak. A sajkák olyan kisebb hajófélék, melyekkel deszkát, lécet és más árut szállítottak. Személyzete két—három főből állt, A szállítmánnyal együtt nem egyszer a sajka is eladásra került. A hajóséletről beszélgetve Kovács Pál Józseffel (1876—1957), az egykori hajós elmondta, hogy rajta kívül a faluból többen is eresztettek a Dunára sajkákat. A leeresztés Eszékig másfél—két napba, míg Újvidékre négy—öt napba is beletelt. Őket a víz mellett élők csajkásoknak hívták. Egy-egy csajkán ketten—ketten voltak, de ha messzebbre úsztattak, akkor négy—öt csajka tartozott egy-egy bandába. A bandát a bandagazda tartotta össze. Egy csajka megrakásáért és Újvidékre való leeresztéséért 8—10 forintot fizettek, de ha a csajkákat vissza is kellett vontatni, akkor többet. Egyik még ma is élő családtagja emlegeti, hogy nem is a hajózás, hanem az idegen emberekkel való találkozás okozott sokszor gondot. Egyszer apja többedmagával kolerásan tért haza. Betartotta az előírásokat, de társai nem. Ö megmaradt, a két Púnak testvért hamarosan el is temették.

4 Minden negyedik—ötödik csajkán volt csak kuliba, kalyiba. Ezt a hajósok éjjelre, vihar ellen menedékként használták, és ebben tartották élelmüket, ruhaneműiket, szerszámaikat. A csajkákat igyekeztek, ha csak lehetett helyszínen el is adni, hogy ne kelljen visszafelé felvontatni. A csajkáknak is volt őrfája, de azon nem volt csigaház. Csupán egy kampó tartotta fenn a vontatökötelet. Ha sikerült az áruval a csajkát is eladni, ladikkal vontatták hazafelé a szerszámokat, felszerelést, a köteleket. Vasmacskát az utolsó időkig sem használtak. Ha valahol megálltak, a kikötés egy-egy partmenti fához történt. A csajkákat leginkább készen vették a kránicoktól üresen, és ők rakták meg áruval, de volt, amikor a kránicok rakományát érintetlenül úsztatták tovább a Dunára — beszélte Kovács Pál József. A kránicok minél lejjebb ereszkedtek a Dráván, a folyó annál inkább szélesedett. így a felsőbb vizeken még magányos topákból később már kettőt is egybecsatoltak, és főleg magas vízállásnál már hatalmas rakományt eresztettek lefelé, amit csak a kikötés előtt bontottak szét. Amíg a sajkák némelyikén volt csak kuliba, iratai. XI. 606. 8. 1845—1849/16. 4 özv. Hermecz Istvánmé Kovács Pál Zsuzsanna (1910) Akadémiai K. közlése