Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: A Villányi-hegység futóbogarai (Coleoptera: Carabidae)

A VILLÁNYI-HEGYSÉG FUTÓBOGARAI (COLEOPTERA: CARABIDAE) HORVATOVICH Sándor Horvatovich, S.: The Carabidae (Coleoptera) of Villány Mountains, South Hungary. Abstract. The author presents the Carabidae fauna of this area. Short faunistic and Zoogeographie analysis of 99 species is given. Hazánkban a múlt század utolsó harmadában indult meg intenzíven a bogárvilág faunisztikai kutatása. Ezeket a korai eredményeket tükrözi „A Magyar Birodalom Állatvilága" sorozat Coleoptera kötete. Századunk tízes éveiben több terület bogárfaunáját vizsgálták részletesebben. Megjelent a Mecsek-hegységnek és környékének a bogárfajlistája (Kaufmann 1914). A „Pécs város és Baranya vármegye bogárfaunája" című munka 2962 fajból és „válfajból" álló listát közöl, amely az akkori Baranya vármegyét Magyarország egyik legjobban kutatott területévé emeli. A listában 230 futóbogárfaj szerepel, de egyetlenegynek sincs külön megemlítve a Villányi-hegységbeli előfordulása. A közlemény 2. oldalán található a következő mondat: „Biró Lajos barátom 1877-ben a harsányi-hegyeket kutatta át, adatai azonban előttem ismeretlenek maradtak." A Villányi-hegység futóbogarairól az első adatokat csak 1966-ban közölték, amikor Loksa I. talaj cönológiai munkája megjelent. A német nyelvű könyv 13 faj adatait közli, melyek a Tenkes-hegy déli oldalán tenyésző karszt bokorerdőből kerültek elő talaj csapdás gyűjtésekből. Adatai megbízhatóak egy név kivételével: Abax ovata Fabr. „Von den kleineren Carabiden hat im Frühlingsaspekt Abax ovata Fbr. die höchste Individuendichte." Ez a fajnév a valóságban nem létezik. Valószínűleg az Amara ovata Fabr. és az Abax carinatus Duftscmid nevek összekeverésének a következménye és valószínűleg az utóbbira vonatkozik, amely gyakori a Villányihegység karszt bokorerdő foltjain is. Az 1940-es évek végén a Budapesti Természettudományi Múzeum nagyszabású faunakutatási programot indított meg, amelynek során a Villányi-hegységben is folytak gyűjtések. Ez az anyag egy faj kivételével (Cymindis lineata Quensel, Horvatovich 1974) még nincs feldolgozva. Gebhardt Antal — aki a múzeumunk Természettudományi Osztályának volt a vezetője 1948 —67 között — is számos alkalommal, elsősorban az ötvenes években, gyűjtött a Villányihegységben. Louas Márton 1968—71 közötti időszakban dolgozott intézményünknél. A Szársomlyón talaj csapdával gyűjtött futóbogarai Gebhardt Antal anyagával együtt feldolgozásra kerültek: 42 faj vált ismertté a Villányi-hegységből (Horvatovich 1978). Az 1970-es és 1980-as években intézményünk munkatársai rendszeresen gyűjtöttek futóbogarakat a területen. A most közlésre kerülő fajok döntő többsége ezekből a gyűjtésekből került elő. A gyűjtőhelyek jellemzése A Villányi-hegység általános földrajzi, geomorfológiai, talajtani, éghajlati, valamint florisztikai elemzésével részletesen foglalkoztak (Horvát A. 1972, Kevey 1985), ezért itt csak a gyűjtőhelyek rövid jellemzését adom meg. 1. A Szársomlyó (= Harsányi-hegy) déli lejtője. A gerinc és a csúcs közelében karszt bokorerdő foltjaival tarkított sziklagyep (Cleistogeni(Diplachno)-Festucetum és Cotino-Quercetum pubescentis), az alsóbb részeken fa nélküli extrazonális pusztafüves társulások találhatók. 2. A Szársomlyó északi lejtője. Ezüsthárssal kevert gyertyános tölgyes (Querco-Carpinetum tilietosum argenteae), ahol az ezüsthárs nagy részaránya antropogén hatás következménye. 3. A Fekete-hegy. Teteje tipikus karszt bokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis), melyet a déli oldalon szőlők, az északi oldalon erős antropogén hatás alatt álló szurdok-erdőmaradványok vesznek körül. 4. A Tenkes tetejének déli lejtője. Karszt bokorerdő (Cotino-Quercetum pubescentis), amely a legnagyobb kiterjedésű a Villányi-hegységben. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 33 (1988) : 19—25. Pécs, Hungária, 1989.