Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - B. Horváth Csilla: Egy pécsi fényképész munkásságáról. Kozma Gizella (1903–1974)

154 В. HORVÁTH CSILLA 1944—45-ben az itt átvonuló szovjet katonákról, a parancsnokságról, a kórházról és annak személyzetéről készített felvételeket. Ezek a képek részben a műteremben, részben a helyszínen készültek. Ugyan ebben az időben még egy jelentős megrendelése volt. Az Újhegyen dolgozók igazolványképeinek elkészítése volt ez a munka, igen rövid határidővel. Erről a munkájáról ezeket írta visszaemlékezésében: „Tudásom tiszteletet parancsolt. Az első nehéz hetek után vigyáztak rám a szovjet katonák, hogy zavartalanul kielégíthessem nagy fénykép szomjukat. Az oroszok jó puha szövettel fizettek a fényképekért... 1944-ben rubelért vettem könyveket, csak úgy véletlenül, a kereskedőre bízva az összeválogatást. Kinek volt pénze abban az időben könyvekre. En meg túl akartam adni az orosz katonáktól fényképekért kapott rubeljeimen. Rádiót is így vettem kéz alatt 2000 rubelért. . . Amikor a mai I. számú sebészeti klinikára behordták (teherautón) fényképezni, oda Pista is bejárt velem segíteni. Újhegyen az 1000 arcképes igazolvány felvétel készítésénél is velem volt, segített testvérem. Így ő is kapott a kötelező robotba járásról mentességet."

11 Az 1940-es évek végén, amikor viszonylag kevesebb a megrendelése, egy szórólapot készített. Ezen az akkor majdnem egyedüli fényképezési alkalomra, az esküvői képek készítésére hívja fel a leendő ügyfelei figyelmét. Ebből tudjuk meg azt is, hogy már csak hetente kétszer tartja nyitva műtermét. 1948-ban megalakult Pécsett is a Fényképész Szövetkezet, de ő nem lépett be. 1950-ben államosították a műhelyét. A fő utcából nyíló Kazinczy u. 3. számú házba költözködött, utána kb. egy évvel újranyitotta az üzletét. 1952-ben áttért a gyorsfényképezésre, s az igazolványképek készítésére, de olyan alacsonyan volt megállapítva ezeknek az ára, hogy ebből nem lehetett megélni, ezért 1952. december 31-vel visszaadta az iparengedélyét. „1952 decemberében bementem az iparhatóságba és a KIOSZ-ba. Leadtam az iparomat. Nem akarták visszavenni. Hetekig húzták. Végre sok utánjárással elintézték. 1929—1952-ig fényképész voltam. Szerettem a szakmámat, mert egy jobb, szebb életet tudtam belőle anyámnak és magamnak teremteni. Voltak súlyos éveim is, de erős akarattal azokat is átvészeltem"

18 — emlékezett iparának beszüntetésére. 1964-től ismét beindította a műtermet, de sok nehézséggel találta magát szembe. A több mint 10 év alatt új vegyszerek kerültek forgalomba, amelyeket nem ismert és nehezen tudott beszerezni. A szeme is meggyengült, nehezen tudta a retusálást végezni. Szüksége volt a pénzre, ezért dolgoznia kellett. Az újraindított műteremben már csak gyermek és csecsemő képeket készített, azt is csak előzetes bejelentés alapján. Haláláig, 1974-ig dolgozott. A műhelyben utolsó próbálkozásakor már csak egyedül végezte a munkát. Amikor a vállalkozás virágkorát élte, az 1930-as évek második felétől a felszabadulásig, mindig volt 1—2 segédje és tanulója is. A több mint 20 év alatt összesen 10 segédje volt és 5—6 tanulója. A háború alatt, amikor megnőtt a fényképek iránti igény, 1943—44-ben egyszerre 4 segéddel dolgozott.

19 Szorgalmas munkával sikerült, ha szolidan is, de anyagi biztonságra szert tennie. A műhely állandó fejlesztése mellett a belvárosban egy garzon lakást és egy nyaralót is tudott venni. Az ötvenes évek elején mindkettőt eladta. Az üzlet megrendelőiről 1980-ban a műhely örökösétől a JPM Újkori és Néprajzi osztályának sikerült megszereznie a műterem még meglévő negatív (nagyrészt üvegnegatívok) és fénykép anyagát, valamint visszaemlékezéseinek és naplóinak maradványait. Ez összesen 1199 darab negatív, illetve pozitív kép. Ebből 288 üvegnegatív, 831 saját készítésű pozitív kép, 134 családi fénykép, amelyeket a város más fotósai készítettek, valamint 1 db ferrotípia. Ez az anyag az elkészített képeknek csak egy töredéke, de a naplók tanúsága szerint egy jó keresztmetszetet ad a munkásságáról. A műteremben készült felvételekből saját magának is készített egy-egy felvételt, ezeket személyek szerint csoportosítva tárolta. A pécsi ügyfeleinek sorsát később is figyelemmel kísérte. A sorsuk alakulásának legfontosabb adatait a képek hátoldalára írta. Volt olyan család, aki rendszeresen itt készíttette a fényképeit. Itt található az eljegyzési, az esküvői kép, valamint az első, második, majd a harmadik gyerekkel kiegészült családi fotó is. Sajnos az üvegnegatívok ilyen adatokkal nincsenek ellátva. Visszaemlékezéseiben így írt a megrendelőiről: „Az én rendelőim zöme munkásokból, bányászokból, jómódú falusiakból állt. Kis réteg 17 Kozma Gizella naplója 1956. aug. 18 Kozma Gizella naplója 1954. okt. 19 Kozma Gizella visszaemlékezése év nélkül