Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Történettudományok - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, IV.
KOMLÓ FALU BIRTOKSZERKEZETE A XIX. SZÁZADBAN 137 Mint azt fentebb idéztük, a megye szőlőit, pontosabban a pécsi szőlőket már 1894-ben elsiratták, sőt a nevezett könyvben a szerző már arról is tudósít, hogy Pécs városa „ . . . páratlan áldozatkészségével olyan amerikai szőlőtelepet létesített, mellyel csak az államiak versenyezhetnek, és amelyből ,ma már több százezer szőlővessző kerül ki évenként.. . " и Az immúnis fajok telepítése egyébként az egész országra jellemző védekező mozzanat volt. 12 Nem nehéz észrevenni a közölt megyei adatokban az ellentmondást. Az egyik forrás 1894ben említi már a pusztulást, sőt már a pótlás beindulását is, a másik szerint viszont csak 1897-ben következett be a tragédia. A szőlőterület méreteit illetően Komló esetében még találhatunk egyéb forrásokat is. Ennek számadatai és a már közölt adatok ugyancsak ellentmondásosnak látszanak. így pl. az 1828-as összeírás — amely megelőzi ugyan a vizsgált időszakot —, mindössze 5 hold szőlőt említ Komlón. Az 1865-ös statisztikai felmérés, amely egy évvel az első forrásunk után készült, 438 hold szőlőt említ, azaz az első menynyiségnél 87-szer többet. Ez szinte hihetetlen adat, nemcsak az 1828. évihez viszonyítva, hanem az 1864. évi 51,13 holdhoz viszonyítva is. Annál inkább az, mert 1873-ban már csak 50 kh szőlőt jeleznek a források, tehát az 1864. évivel nagyjából egyező mennyiséget. A mi adataink szerint 1890-ben 47,51 kh a szőlő területe, ezzel szemben az 1895. évi birtokfelmérés szerint továbbra is 50 kh. 13 A fenti adatokat színezi, ha egy másik forrás által közölt adatot is figyelembe veszünk: eszerint Komlón az 1895. évi 50 kh szőlő mind parlagon lévő szőlő, azaz mind a filoxera áldozata. 14 A különböző források adatai közül tehát aláhúznánk az 1865. évi hihetetlenül magas menynyiség irreális voltát, a többi adatból viszont kiemelnénk az 50 kh hold körüli reális menynyiséget. (Még akkor is irreálisnak érezzük a közölt 438 holdat, ha a nagybirtok esetleges szőlőit is — melynek létéről nem tudunk — ebbe a mennyiségbe foglalnánk!) Másik megjegyzésünk a filoxéravész kezde11 Emléklapok Pécs, sz. kir. város múltjából és jelenéből. Szerk.: Ágh Timót dr. Pécs, 1894. 198. p. 12 Für Lajos: A „belterjes" tanya. In.: A magyar tanyarendszer múltja. Szerk.: Pölöskei Ferenc, Szabad György. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 235. p. 13 Andrásfalvy Bertalan: Komló és peremközségei lakosságának történeti néprajza. In.: Komlói monográfia. Szerk.: Babies András, Komló, 1978. 497. p. 14 Kiss Géza: Komló mezőgazdasága. In.: Komlói tének időpontjára vonatkozik; a felsorolt adatok szerint 1890-ben még nem beszélhetünk Komló esetében nagyméretű szőlőpusztulásról, mivel az 1890—1895 között következett be valószínűleg. Ezt az 1894. évi Pécsre vonatkozó adat, és az 1895. évi statisztika parlagszőlői látszanak igazolni. Településünkön tehát 1864—1890 között a szőlő területe 7,08%-kal csökkent, nyilván a vész előjeleként. Abszolút számokkal kifejezve a csökkenés 5795 négyszögöl volt. Ez a menynyiség nagyjából egyezik az 1890-ben adómentes területként feltüntetett rész méretével. Elképzelhető, hogy a valóság is ezt a tényt takarja. A szőlő pusztulása időszakunkban tehát nem volt jelentős, mégis erősen ronthatta mindazoknak a sorsát, akiknek a kevés szőlőterület ten kívül más földjük nem is volt. A szőlő pusztulásával ugyanis jelentős, adott esetben pedig minden haszon veszendőbe ment. A terület szőlőként való hasznosítása ugyanis kb. 5-ször annyi jövedelmet nyújtott, mint a szántóként való hasznosítás. 15 Olvasható azonban más adat is a szőlő hasznossági fokáról. Molnár József pl. 1800 négyszögöl szőlőt egy egész telek jövedelmével mond egyenlőnek. 16 Nyilván a szőlő utáni haszon függött a művelés minőségétől, a metszéstől, a borkezeléstől stb., és nem utolsósorban a szőlő minőségétől, fajtájától. Az „Okszerű bortermelés hegyaljai kézikönyve" 63 válogatott szőlőfajtát említ a jobbágyfelszabadítás körüli időben. 17 Esetünkben válogatott szőlőfajtákról szó sem lehetett. Sokféle szőlő termett egy-egy parasztgazda birtokán, biztos, ami biztos alapon. Egyik-másik minden évben ad jó termést. Így a fehér, a zöld és a vörös bajor, kétféle dinka, cigányszőlő, oportó, fehér kadarka stb. volt elsősorban található. 18 A korszakunk vége felé terjedő direkt-termő fajtáknak még az 1930-as években is uralkodó szerepük volt a komlói szőlőkben, amit viszonylagos igénytelenségük, betegségek • elleni tűrőképességük biztosított a számukra. Természetesen nemcsak a saját szőlő pusztulása okozott kárt a szőlősgazdáknak, hanem a nagybirtok szőlőinek a pusztulása is, mivel sok monográfia. Szerk.: Babies András, Komló, 1978. 210. p. 15 Égető Melinda: A XVIII—XIX. századi paraszti szőlőművelés néhány jellemző vonása. A solti példa. Agrártörténeti Szemle, XVII. évf. 1975. 3—4. sz. 451. p. 16 Molnár István: Nagyrécse története a feudalizmus korában. Bp. 1966. "Idézi: Feyér Piroska: A szőlő és bortermelés Magyarországon 1848-ig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1981. 376. p. 18 Kiss Géza: i. m. 203. p.
