Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, IV.

138 CSERDI ANDRÁS szegényparaszt az országban a nagyobb szőlőkben végzett bérmunkából is szerzett jövedelmet magának.

19 Ha Komlón jelentős nagybirtokosi szőlőről nem is tudunk, sőt a közeli környéken sem, ennek a jövedelemforrásnak a hiánya is érintette valamennyire a rászoruló paraszti rétegeket. összegzésként a szőlő vonatkozásában láthatjuk, hogy területének alakulása párhuzamosan haladt a megye és az ország szőlőterületének alakulásával, bár voltak egyéni jellemzői is. Az 1880-as évek végén a szőlőterület még alig 10%-kal volt kevesebb a 60-as évek átlagánál. Mint láttuk, Komlón még ilyen méretű sem volt a pusztulás a közölt adatok alapján. Az 1895-ös országos mélypont idején pedig már az idevonatkozó adat is csak parlagszőlőt említ.

20 Láttuk, hogy erre az időre Pécsett már létrejön az új telepítés bázisa is. E tény segítő erejét nagymértékben befolyásolta az is, hogy a szőlővesszők nem kevés pénzbe kerültek, és a szőlő újratelepítéséhez nem mindegyik gazdaságtípusnak állt egyforma mértékben pénz — kölcsön — a rendelkezésére. A szőlő részesedését az összterületből hasonlítani más település hasonló adatához, vagy az országos adathoz nem tudjuk, mivel időszakunk végére a szőlőterület nem egy idejű, gyors változása, csökkenése volt a jellemző, részint pedig, mivel az országos adatoknál az erdő, a nádas területei jelentősen belejátszanak a %-os megoszlásba. A kertterület növekedése jelentős volt. Mivel a kertet a gyümölcsöshöz viszonyítva intenzívebb gazdálkodásként kell értékelni, nem von le gyarapodása értékéből az sem, ha úgy tekintjük, hogy területének növekedése a gyümölcsös területének rovására történt. Növekedése az országos ütemet meghaladta. A kertet esetünkben már 1864-ben is külön kezelték, nem együtt a rétekkel, mint ahogy ezt a Magyarország története vonatkozó része közli.

21 Természetesen az 1864-ben kimutatott 1746 négyszögölnyi terület nem azt jelenti, hogy akkor csak ekkora részről szedtek kerti haszonnövényeket a falu lakosai. Gyümölcsösben, szőlőben köztesként is termeltek kertbe illő növényeket. így a gyümölcsös kertté való átminősítése korszakunk végére nem jelentett a számok mutatta ütemnek megfelelő kertnövekedést. E tényből következik az is, hogy a 19 Vörös Antal: A magyar mezőgazdaság a XIX— XX. században (1849—1949). Szerk.: Az Agrártörténeti Szemle SzeHkesztő Bizottsága. Szerkesztő: Gunst Péter, Hoffmann Tamás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1976. gyümölcstermelés sem szűnt meg 1890-re, noha akkor már a birtokrészleti jegyzőkönyv nem említ gyümölcsöst. Elképzelhető, hogy az átminősítés alapja a gyümölcsfák kiritkítása, a kertjelleg erősebb kidomborodása volt, de lényegében, mindkét időpontban mindkét művelési ág megtalálható volt a faluban. A számokhoz mért csökkentebb ütemű fejlődés is azonban minden bizonnyal magasabb volt, mint az országos 0,8%-os évi kertnövekedés. A gyümölcsösről már szóltunk a kertterületekkel összefüggésben. Vidékünk ha nem is tartozott a gyümölcsökben gazdag területek közé, gyümölcsfák mindig voltak a határban. Közülük elsődleges szerepe volt a szilvának. Ennek házi hasznosítása a pálinkafőzéstől a lekvárkészítésen át az aszalásig terjedt. A szilvának ez utóbbi feldolgozása a falu házaiban igen jellemző és általános volt. A szilvát követte, annál jóval kisebb mértékben az alma. Ezen túl a meggyfa volt még gyakoribb. A többi gyümölcsfa, a barackfa, körték, ha voltak is, számuk még az 1930-as években sem volt hasonlítható sem a szilvához, sem az almához, de még a meggyhez sem. A sásdi járásban 100 lakosra 484 gyümölcsfa jutott az 1895. évi gyümölcsfaszámlálás adatai szerint.

22 Ezt az adatot tájékoztató jellegűnek tekinthetjük pusztán, időszakunkról ugyanis idevonható számszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre. A rétterületek mértéke országos viszonylatban csökkent. Az összes földterülethez viszonyítva csökkent Komlón is, 0,01%-ot, tehát nem sokat. Csak amíg országos mértékben abszolút értékben is csökkent a rét területe, addig Komlón növekedett. Ez a növekedés nem volt jelentős mértékű, 2052 négyszögöl, 1,8%. Tény azonban, hogy e tekintetben az országos jellemzővel ellentétes jelenség valósult meg. A legelők esetében is az országos adatokkal ellentétes jelenséget tapasztaltunk, de a rétekhez mérve jelentősebb mértékben. Országosan 1867—1895 között a legelők területe évi 0,4%kal csökkent, elsősorban a szántógazdálkodás kiterjedése miatt. Komlón az alapnak tekintett 1864. évi mennyiséget meghaladó mennyiséggel növekedett a legelő területe, 43 907 négyszögöllel. Ez 121%-os gyarapodásnak felel meg. Ha az 1864. évi harasztot is legelőként számoljuk, akkor a növekedés csak 1103 négyszögölnyi, de csökkenésről még így sem beszélhetünk. 20 MOT 6/2. 1104. p. 21 Vö. MOT 6/2. 1047. p. 22 Elek László: A gyümölcstermelés alakulása Magyarországon 1895—1959. Agrártörténeti Szemle, VIII. 1966/3. 272. p.