Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Cserdi András: Komló falu birtokszerkezetének alakulása a XIX. század második felében, IV.

136 CSERDI ANDRÁS A táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy elsődleges volt a szántótermelés, csakúgy, mint az országban, és ezen belül is az 1850-es évek konjunktúrája nyomán kialakuló gabonatermelés. A szántóföldi művelés erős túlsúlyát még az 1880-as években kialakuló gabonaválság sem tudta megtörni. A gabonatermelés egyébként Európa fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országaira is jellemző volt, így Magyarország mezőgazdaságának relatív gyengeségét sem ez adta, hanem a takarmánytermesztés elmaradottsága.

5 Komló mezőgazdasági ágmegoszlására is a szántóföldi művelés túlsúlya volt a jellemző, ennek belső megoszlására azonban adatokat nem sikerült gyűjteni. Amit a határrészek művelési ágainak jellemzésénél már láttunk, azt itt csak megerősíteni lehet. 1890-re a határ művelési jellegében kevesebb ágat különítettek el, mint korábban. A gyümölcsös, az erdő, a haraszt már nem szerepel külön. Ennek oka a jelentéktelen erdő megszűnése, a gyümölcsös kertként való intenzívebb hasznosítása, nyilván a gyümölcsfákat sem száműzve onnan. A harasztot legelővé minősítették át, esetleg azáltal, hogy a legeltetésre teljesen alkalmatlan területet adómentes részként vették nyilvántartásba a későbbi időpontban. A jelentősebb haszonszerző ágak közül a gyümölcsös területe csökkent jelentősen, még akkor is, ha úgy számítjuk, hogy a kertművelésnél annak jelentős része megmaradt. A szőlő két időpont közti csökkenése nem volt különösebben jelentős. A határrészek vizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy a határ egyes részein a változás állandó volt, nem akadt két olyan terület, amelyek nagysága egyezett volna, és nem volt olyan rész sem, ahol a művelési ágak közül bármelyik is egyezett volna a két időpont között. Volt ahol jelentős volt az eltérés, volt ahol jelentéktelenebb, de mindig megfigyelhető volt. Ennek ellenére, most a művelési ágak összegzésénél megállapíthatjuk, hogy a falu egészét tekintve, bár voltak változások, ezek nem olyan mértékűek, mint amekkorát a határrészek vizsgálata sejtetni engedett. A paraszti gazdaságok által használt föld területe növekedett, ebből adódott, hogy nagyobb területek jutottak az egyes művelési ágaknak is. Növekedett a szántó területe. A növekedés 5 MOT 6/2. 1074. p. 6 MOT 6/2. 1046—1047. p. 'Emléklap Pécs, sz. kir. város múltjából és jelenéből. Szerk.: Ágh Timót dr. Pécs, 1894. 198. p. 8

Für Lajos: A füoxeravész hatása a homoki szőazonban nem nevezhető jelentősnek. Az összes parasztgazdaság által használt földterületből a szántóterület nem egészen 1%-kal gyarapodott időszakunk alatt, az 1864. évihez mérve pedig 3,2%-kal. Az országos adatok szerint a szántóterület dinamikus fejlődése volt a jellemző időszakunkra. A szántóművelés gyakran más művelési ágaktól vont el területeket terjeszkedése során. 1867—1890 között a szántó évi átlagos növekedése 0,8%-ot tett ki.

6 Mint láttuk, ez az ütem Komlón lassúbb volt, és ha vont is el a növekedés területeket az egyéb művelési ágaktól, az elvont mennyiség nem volt jelentős. Ennek a viszonylag lassúbb növekedésnek az oka nyilván az volt, hogy időszakunk kezdetén is már igen magas volt a szántó részesedési aránya, az országos részesedési aránynak több mint kétszerese. Ilyen magas indulási alapról nyilván csak lassúbb ütemű lehetett a növekedés. Mindenesetre az országos jelenség tapasztalható Komló esetében is, nevezetesen az, hogy a gabonaválság ellenére is növekedett a szántó területe. A XIX. század második felének mezőgazdaságát sújtó válságok közül az egyik gazdasági jellegű volt, és a gabonát érintette, a másik természeti jellegű volt, és a szőlő pusztulását okozta. A szőlők pusztulásáról érthető módon sajnálkozva beszéltek a kortársak. így pl. „Egykori büszkeségünk, és Pécs város lakóinak aranybányája borunk volt. Ámde az országos csapás, melyet a filoxera okozott, letarolta a város felett elterjedő szőlőhegyeinket, és kopáran állnak az édes nedűt termett dombok ... "

7 A pécsi dombok másik oldalán pedig már Komló fekszik, s ha akkoriban kiépített út nem is kötötte össze a két települést, a filoxera nyilván eljutott Komlóra is. Az országban a szőlőt pusztító betegség 1875ben ütötte fel a fejét. Ennek ellenére a szőlő kiterjedése 1885-ben érte el a legtágabb határokat, s ettől kezdve rohamosan pusztult.

8 1885 —1895 között a csökkenés 40%-ot tett ki. A növekedés üteme más források szerint 1885-ig évi 0,3%-nyi volt, majd attól kezdve csökkent a szőlő területe.

9 Az országos adatok mellett a megyéhez visznek közelebb az idevonatkozó adatok. Eszerint Baranyában először 1881-ben lépett fel a filoxera, de akkor terjedését sikerült megállítani. A következő fellépése az 1897. évben történt, s ekkor pár év alatt kiirtotta a megye szőlőjét.

10 lőtermesztés fellendülésére. Agrártörténeti Szemle 1972. 1—2. sz. 9 MOT 6/2. 1046—1047. p. 10

Ravasz János: A hatszázéves Szederkény. Pécs, 1973. 64. p.