Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

A PÉCSI BALOKÁNY 125 i ületen feküdvén, vizét az ott ásott kútból nyeri, mely talaj víz bizonyára nem jó minőségű, s nagy baj volt eddig is, hogy hetenként kellvén tisztogatni, az uszoda csak nehezen volt vízzel megtölthető, mi által a fördő közönség a használatban igen sokszor akadályoztatva volt." A belügyminiszter az építkezést a bemutatott terv és költségvetés alapján 1886. szeptember hó 5-én engedélyezte. A közmunka és közlekedési minisztérium műszaki tanácsa előírta a szükséges medenczei falvastagságokat, az oldalak és a fenék legalább 5 cm. vastag portland czement habarcscsali bevakolását és vas színű tokkal való csiszolását. Az ugródeszkánál a 3 m. mélységet. Mire a város közölte, hogy az uszoda fenék le nem sülyeszthető, hiszen a mostani állapotában is lecsapoláskor 0,28—0,33 m. magas vízoszlop marad vissza. Bár a belügyminiszter jóváhagyása késett, a munkálatokat megkezdték. A vállalkozói szerződéseket június 9-én hagyták jóvá. Eszerint: Mestrics Imre a lakatos, Hillebrand Ferencz a bádogos, Vogl Nep. János a kőfaragó, Gerőffy József a cserepező, Budai Béla a mázoló, Hoffmann Károly az asztalos, Körösztös József a kőműves. Matkovics A. és Gergics József az ácsmunkákra szerződött. Mint láttuk, a tönkrement Engel féle uszoda pótlására létesítendő új fürdőhöz két terv is készült. A Zsilla iVlmos és Beretvás Sándor készítette tervek. Bár mindkét terv ugyanott kívánta elhelyezni a medenczét ahol az eredeti volt, mégis a két terv készítése között eltelt tizenkét év alatt bekövetkezett szemléletváltozást jól tükrözik. Szerencsére ez a változás a Balokányra nézve előnyös volt. Az első terv alapjában véve az egykor fából készült uszodának csak anyagát cserélte ki. A fát téglára. Helyét és méreteit megtartotta, csak az eredetileg északon volt bejáratot és a magánfürdőket helyezte át a déli oldalra és a kabinok számát növelte. Ami magát a tavat illeti, ott is csak alkalmazkodott a vasútépítés okozta körülményekhez. Az uszoda két oldalán és tőle délre magmaradt, pankó vizekké vált tómaradványokat feltöltötte volna. A tó északi oldalán jobban kibővítette és kiépítette a lóúsztatásra és vízhordásra szánt részt. így az egykori, talán tényleg tónak nevezhető vízgyűjtő medencéből alig maradt volna háborítatlan rész, de ez sem lett volna mentesé a fokozott, de elkerülhető szennyeződéstől. Az új, a megvalósításra került terv ugyancsak feltöltötte az uszoda körülli tómaradványokat, miáltal a szigetet a keleti partba olvasztotta. Az ingyen fürdővel elvett ugyan egy részt a tó északkeleti oldalán, de a lóúsztatót és a mosóhelyet kitelepítette a vasút déli oldalára. Ennek következtében a tó megmaradt része zavartalanná vált és partjait rőzsefonás helyett gyepesíteni lehetett. Az úszómedence területét majd 150 négyzetméterrel megnövelte, a kabinok számát is megemelte, a bejáratot a nyugati oldalra, az egykori szigetre tette és az egészet téglafallal kerítette. Északi oldalához negyedakkora medencével díjmentes fürdőt csatolt, bár ezt csak fapalánk kerítette és a kabinok is kisebbek lettek. Nem csak a fürdő közvetlen környékét, hanem a kis Balokányt is parkosította és az egészet védőkerítéssel vette körül. Mai kifejezéssel élve, az egészet magasabb komfort fokozatra emelte. Tulajdonképpen ez a Balokány él a mai napig is, bár az idők folyamán egyes részletei módosultak, kicserélődtek. Lényeges változás csak 1933-ban történt, amikor az új fürdő is elkészült. A tervnek valóraváltása azonban nem volt zökkenőmentes. Vízmedencéről lévén szó, természetesen az új építőanyag, a cement felhasználása elengedhetetlen volt. De hazánkban az első, a beocsini cementgyár csak 1869-ben épült, tehát a tervezésben és kivitelezésben még nem álltak kellő tapasztalatok rendelkezésre. Ennek a hatása meg is mutatkozott. Az építkezést ellenőrző bizottság 1886. június 1-én tartott szemléjén Beretvás mérnök előadta, hogy „ .. .az uszoda medenczéjének két hosszfala, midőn a fal külső üres felülete furkózva lett, középen behajlott. A keleti fal 5—6 cm-rel, a nyugati fal 9—10 cm-rel elrendelte a hibás rész 1,8—2,8 m. mélységig való újjáépítését, de Körösztös vállalkozó erre nem hajlandó, mert szerinte a behajlás oka a falak nem kellő vastagsága, mire a mérnök urat annak idején figyelmeztette. Bizottság úgy határoz, hogy a falak az építendő középlejárókkal meg lesznek támasztva. Ha ennek ellenére további behajlás lesz, a falak újra építendők. A kövezet a Zsolnay úr által bemutatott keramittal készítendő." Az augusztus 19-én tartott szemlén „Mérnök úr előadja, hogy a vizet a medenczéből leeresztvén, a fenéken keresztül szivárgott víz előtört a fenék pontatalan készítése miatt. Körösztös Jósef azt állítja, hogy a bajon segíteni nem lehet, mert a fenék alatt források vannak, melyek minden esetre elő fognak törni. Bizottság úgy dönt, hogy a hibák — főként a fenék és a fal érintkezésénél — czement beöntéssel kijavítandók." Végül a bizottság november 25-én a végzett munkákat kisebb hiányosságokkal átvette. Pót-