Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Madas József: A pécsi Balokány

114 MADAS JÓZSEF mindenféle de leg inkáb Szeder fákkal be ültették". Még a bérbeadást megelőzően a katonai fiúnevelő intézet (a Stift) engedélyt kért a várostól, hogy a tóban fördő oskolát létesíthessen. A tanács 1838. augusztus 12-én azonban úgy döntött, hogy a Balokánya tóban úszóiskola létesítését nem engedi meg, de a tó melletti kis tavat (a Kis Balokányt, M.), vagy a Kaszárnya (a Stock-ház, M.) melletti városi kert egy részét felajánlotta e célra. Ez a rendelkezés érthető, mert egy úszóiskola létesítése eleve lehetetlenné tette volna a tervezett halastóként való bérbeadást. Igaz viszont, hogy Vitéz Ferenc bérleti idejében a hal szóval csak a bérleti szerződésben lehetett találkozni. Nyilván nem is használta erre a célra. Az 52. sz. Ferencz Károly főherczeg gyalogezred fiúnevelő intézet 1839. június 4-én Vitéz Ferencz bérlővel kötött szerződést egy létesítendő 12x7 öles méretű uszodának 6 évre történő bérletéről. De Vitéz maga is nyitott fürdőt és úszómestert is tartott. Ezért kérte is a várost, hogy a lóúsztatást ott a közelben — a tó délnyugati részén — szüntessék meg. A tanács ehhez 1839. április 8-án kelt 946. sz. határozatában hozzá is járult azzal a feltétellel, ha Vitéz a Kis Balokányában medencét ásat e célra, ami meg is történt. Ám nem működött sokáig, mert amint az 1841. július 15-én kelt, 1524. sz. ügyirat tanúsítja, a lakosság disznai úgy összetúrták, hogy használhatatlanná vált. Az uszoda, úgy látszik, nem hozott elég jövedelmet Vitéznek, mert bérbe adta Nuber Jakab úszómesternek, aki már 1842-ben tovább adta albérletbe. Tanúsítja ezt a 2026/1842. sz. ügyirat. Jövedelmezőbb lehetett Vitéz másik beruházása. A szigeten (in der Poliger Insel) épületet emelt, amelyben egy táncterem és egy billiárdszoba volt. Figyelemmel a bérlettel együttjáró borkimérési jogra, számíthatott is a jövedelmezőségre. De úgy látszik a beruházásnál túlságosan takarékos volt, mert 1839. május 1-én a táncmulatság megtartására, az épület silány volta miattt, az engedélyt a város 1254. sz. határozatával megtagadta. Csak az épület helyrehozatala után, június 8-án kapta azt meg 1608. sz. alatt. Ezután csendes időszak következteti Vitéz Ferenc után a következő hat évre Schmalcz József — a Fehér Farkasokhoz címzett vendégfogadó tulajdonosa — bérelte a tavat. Majd az 1851. április 24-től 1857. április 24-ig terjedő időtartamra Huber Ferenc ácsmester lett a bérlő. De ő már csak 60 forint bért fizetett évente, nyilván az általános állagromlás következtében. Az eddigieket áttekintve az derül ki, hogy a Balokánya tó ugyan sokféle és erősen különböző célt szolgált, mint a lakosság ivóvíz ellátása, az asszonyoknak mosóhely, lajtos kocsikba vízhordás, a kivágott jég rakodása stb. ezek mind a tó legészakibb pontjánál történtek és a tóra nézve károa hatásuk nem volt. A i körül nagylombú eperfák, a szigeti táncházat ugyancsak lombos fák vették körül. A tóban a fürdőzők úszkáltak, csónakok siklottak. Mindez egy derűs nyári napon barátságossá, enyhet adóvá tehette a tavat és környékét. De az, hogy a lovak és az emberek egymás mellett úszkáltak, sőt, mint láttuk a disznók is turkálgattak, az már nem illik bele az idillikus képbe. Sőt, mint alább kitűnik, más kellemetlen lényezők is mutatkoztak. Ugyanis a Baranyaer k. u. k. Comitats Behörde 1855. szeptember hó 25-én, 10 588. sz. alatt átírt a polgármesteri hivatalnak, hogy a fenyegető koleraveszély miatt az ú. n. „Bolikányer Teich, dann die daran anstossenden Düngerablagerung (trágyalerakóhely) und der nahe gelegenen Schindanger (dögnyúzóhely) kipárolgása a levegőt mérgezi. Ezért: 1.) A trágya lerakása a Bolikanyi tó közelében szigorúan tilos, 2.) a víz stagnálása a tóban egy megfelelő levezető csatornával biztosítandó és a tó szabályozandó, 3.) a felhalmazódott csontok és hulladékok a budai külvárosban lévő dögnyúzóhely közelében megfelelő mélységben elásandók. Erre fel az 5259. sz. rendelkezésben úgy határoztak, hogy a Bolikány környéki terület — mely eddig szemétlerakóhely volt — fásítandó. A városi mérnök készítsen tervet az ú. n. Bolikány rendezéséről. A területet hasznosítani kellene. A hulladékok eltemetésére a várostól távolabb kell helyet kijelölni. Majd az 1855. október 4-én tartott közülésen ismertették az 5259. sz. rendeletet, mely „a Gazdasági választmánynak kiadatik eljárás végett azzal, hogy Lukrits v. mérnököt a terveknek mielőbbi felvételére és leadására elutasítsa és annak nyomán czélszerű intézkedéseket eszközölvén a kis balokánynak haszonbérbe adását, vagy örök ároni eladását megkísérelje.". Hogy mikor és miként hajtották végre fenti rendelkezéseket, arra vonatkozó adatok nem kerültek elő. De, ha minden meg is történt a legpontosabban, akkor sem oldották meg a köztisztasági és közegészségügyi problémákat, mint az majd a későbbiekben kiderül. Huber bérlete 1857 tavaszán lejárt. Ekkor valami zökkenő támadt, mert az új bérlet megkötése nem következett be oly automatikusan, mint eddig. Ennek oka az volt, hogy a város a bérlővel szemben fokozottabb igényeket támasztott, melyeket csakis beruházási tőke birtokában lehetett kielégíteni.