Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJE I. 103 Ш. Baranya megye községeinek Typáriumjai E kérdés vizsgálata csak a pecsétnyomók ismeretében lehetséges. Baranya megye községeinek pecsétnyomói, amelyek a feudális kor végén még használatban voltak — tehát „élő" pecsétek voltak, nem semmisültek meg az 1850-es években.

1 A községek még továbbra is őrizték régi pecsétnyomóikat, egészen a századfordulóig. Amikoris Baranya vármegye alispánja elrendelte a régi viaszpecsét-nyomók megsemmisítését, ami a pecsétnyomó átlós bevésését jelentette, illetve az így használaton kívül helyezett typariumnak beszállítását a Vármegyei Levéltárba. Érdekes módon a hivatalos megsemmisítésnek általában a települések (nyilván a jegyzőségek) nem tettek eleget, a pecsétnyomódúcok sérülés nélkül kerültek a levéltárba. Ismereteink szerint csak egy ellenpélda van: Kölkeden „megsemmisítették" a pecsétnyomót átlós bevéséssel, ez azonban érdekes módon nem a levéltárba, hanem a mohácsi múzeumba került. (Ma: Kanizsai Dorottya Múzeum.) Ma is ott őrzik. A Baranya Megyei Levéltárban őrzött pecsétgyűjtemény kalandos úton maradt Pécsett az Antant—szerb megszállás után. A kivonuló szerbek ezt is el kívánták vinni magukkal, az akkori főlevéltáros (vármegyei levéltáros) azonban nem kevés kockázattal kicsempészte a levéltárból, majd a szerbek kivonulása után azt őrzési helyére vitte vissza. Az 1930-as években dr. Mérő József vármegyei főlevéltárnok a pecséteket lajstromozta, (egyúttal létrehozta a pecsétlenyomatgyűjteményt is), kis címkékkel látta el, melyen a falu, mezőváros nevét és a pecsét esetleges évszámát is feltüntette. Ez a kivételesen értékes gyűjtemény azonban 1960 és 1970 között szétszóródott, s legnagyobb részüknek teljesen nyoma veszett. Töredéke maradt meg a Baranya Megyei Levéltárba szállított régi gumipecséteket tároló ládában, kis részük a Janus Pannonius Múzeumba került, zömük elveszett. A megmaradt pecsétnyomók többsége sárgarézből készült, ettől eltérő Máriakéménd 1903ban készült nikkelezett fém szárú és fa fogójú és sárgaréz nyomófelületű, Siklós, Baranyaszentgyörgy kovácsolt vasból és Baranyabán sárgarézzel Ötvözött ezüstből készült pecsétnyomója. Ez utóbbit hivatásos ötvös (vésnök) készíthette.

2 Baranya megye pecsétnyomóinak nyomatformái (alakjai) kevésbé változatosak. A legtöbb pecsét kör alakú, gyakori még az állított vagy kissé ritkábban a fektetett ellipszis (ovál). Meg kell jegyezni azt is, hogy a körök nem mindig szabályosak, esetenként igen nehéz megkülönböztetni az ovál pecsétektől. Nyilvánvaló ennek egyedüli oka; a typáriumot készítő mesterember (kovács) technikai fogyatékosságában keresendő. A kör s az ellipszis alakú pecsétektől eltér Rákos (Mecsek-), Illocska és Ozd (-falu) nyolcszögletű téglalap (sarkain tompított téglalap) alakú pecsétje. A pecsétnyomók között 3 található olyan, mert az 1720-as években készült: Gerelyes 1724., Kölked 1724. és Szopok 1726. évvel keltezett pecsétjei. A három typárium összehasonlítása is igazolja: ugyanaz a mester készítette őket. A pecsétnyomók azonos méretűek, azonos a vésési technikájuk, a nyomó kidolgozása, magassága, formája teljesen azonos. 1 A megmaradt pecsétnyomókról : Bezerédy Győző: Baranya községeinek pecsétkatasztere VII. (befejező) rész. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30—31. kötet. 256—258. o. 2 E pecsétnyomókat őrzési helyükön különbözőképpen regisztrálták. A Baranya Megyei Levéltárban mindössze a III. fejezetben tárgyalt módon, tehát kis címkével ellátva kerültek egy külön dobozba. A címkén mindössze a falu neve, s a pecsétnyomó esetleges évszáma szerepelt. Más jelzetet e Typáriumok nem kaptak. A hanyag, szakszerűtlen kezelés következtében az 1960-as években egy ládába kerültek a későbbi keletű gumipecsétnyomó közé. A legtöbbről a címke is elveszett. A múzeum birtokába jutott pecsétnyomók három helyre kerültek; a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára, az Újkori Osztályra és a Kanizsai Dorottya Múzeumba, Mohácsra. Mindhárom őrzési helyen a pecsétnyomókat a szabályoknak megfelelően leltárba vették. A magánkézbe került pecsétnyomók kisebbik részének őrzési helye ismeretlen, zömük azonban elveszettnek tekinthető. Mindez természetesen csak azon községek pecsétnyomóira vonatkozik, melyek az 1850-es években és az 1890-es években összegyűjtésük idején Baranya megyéhez tartoztak. A később idecsatolt falvak typáriumjai és a lenyomatok is a Somogy és Tolna megyei levéltárak gyűjteményeiben keresendők.