Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)
100 BEREZÉDY GYÖZÖ 30 között még 7, 1730—40 között 14, 1740—50 között 13 falu készíttette el pecsétnyomóját. Különösen az 1724. év nagytömegű pecsétkészítése jelentős. Ez nem lőhetett véletlen. Ez az időszak fordulópontot jelentett a megye életében. Nagyjából erre az időre sikerült kiheverni a háborúk, dúlások, járványok okozta súlyos sebeket, a gazdasági élet átvészelte a nehéz válságos időket, a lakosság belső mozgása is megállapodott kissé. Erre az időszakra nagyjából véglegesen kialakultak a földbirtokok a hozzájuk tartozó falvakkal. 1720-tól megindultak e megyében is a telepítések. A megyébe elsőként szerbek telepedtek le, igen nagy számban. 4 Betelepülésük hullámzó volt, az un. Ráodúlás idején ui. sokan költöztek vissza, majd 1711 után közülük sokan ismét visszatértek Baranyába. Az első évtizedekben magyarok is érkeztek más megyékből. 1719-től megkezdődik a németek beáramlása, ami az 1723. évi törvénytől kezdődően már szervezett kereteik között, tömeges méretűvé kezdett válni. 5 A telepítésnek messze távlatokra kiható következményei voltak a falvak életében, természetszerűleg annak közigazgatásában is. A baranyai pecséthasznáat alakulásában — természetesen a falusi közigazgatás speciális fejlődésének függvényeként — jelentős szerepet játszik a németek tömeges betelepedése, melynek két fontos csúcspontja volt. Az egyik az 1720-as évek, a másik az 1750—70-es évek. Valószínűleg nem véletlen az, hogy az újabb, a tömeges pecsételőfordulások is erre az időre esnek. Vizsgáljuk meg a németek betelepedését a baranyai községekbe. Mindenekelőtt le kell szögezni azt, hogy a conscriptionális adatok igen hiányosak. Nem ölelik fel az egész korszakot, 1752 utánról már nem adnák támpontot, de 1752 előtt sem teljesek. Egyes évek teljesen kimaradtak, .másoknál egész járások hiányoznak. így igen nehéz ez alapján támpontot kapni a betelepedés menetéről a megyén belül zajló óriási migrációról. Ismert tény az, hogy a telepedés a Duna vonalánál kezdődik. A telepesek hajón, vagy tutajon érkezve a szárazföldön folytatták útjukat abban az uradalomban, mellyel megállapodást kötöttek. 0 A conscriptiok adataiból azonban a 4 1691-ben Arzén Cernajevic vezetésével a török elől Magyarországra menekülő szerbek egy része Baranyában Mohácson, s Dunaszekcsőn telepedett le. Maga a patriarcha is Dunaszekcsőn maradt, amit birtokként kapott meg a császártól. Itt is élt 1701-ig. Szentendrére történő távozása után is még sok szerb maradt a mezővárosban, s Baranyában. Számuk a sorozatos vántervszerű telepítési törekvést egyik uradalomnál sem lehet megtalálni. Ellenkezőleg. Nagyon ötletszerűnek tűnik, a telepesek állandó mozgásában, költözésében a teljes zűrzavar érződik. Nyilvánvaló azonban az, hogy ez mégsem volt egészen így. A több hullámban érkező telepeseket már útköztben, de a partraérés pillanatától állandóan igyekeztek az uradalmak magukhoz csalogatni kedvezmények ígéretével. Általaiban három év alatt a telepes teljes adókedvezményt élvezett. A kedvezmények lejárta után azonban legtöbbször ismét felkerekedték, s újabb uradalomban, újabb három évi kedvezményt kaptak. Ez a kedvező lehetőség Baranyában évtizedeken keresztül zajló állandó mozgást eredményezett. Esetenként azonban egy-egy letelepedés véglegesnek bizonyult. Ilyenkor ezekhez a letelepedettekhez évekkel később gyakran csatlakoztak újonnan jött családok. Az állandó mozgás következtében szinte elképzelhetetlen az, hogy a különböző tájegységekről érkezettek nem keveredtek össze. A letelepedés helye kezdetben a Duna vonalánál volt, később egyre jobban szivárogtak a megye belseje felé. Az összeírások szerint 1711 és 1712-ben még csak Pécsett tartózkodtak németek. Ezek főleg iparosok voltak. Az első német nevek Dárdán tűnnek fel 1715/16-ban. Számuk 7 család. Nem lehet tudni mikor és honnan települtek le, ez évben ugyanis már adófizetők voltak. Az évtized végére megindulnak az első hullámok. Pécsváradon 1719-ben 7, Dárdán 7, majd új telepesként újabb 9, és Lovászhetényben 1 új német családot tartanak nyilván. Lovászhetényben 17 Pécsváradon 16 Bodán (Fazekas-) 6 Szajkón 10 Nyaradon (Nagy-) 15 Lipován 7 Dárdán 18 Nádasd (Mecsek-) 13 német család élt. A következő évi összeírásból kiderült az is, hogy 1720-ban nyilván a conscriptió lezárása után újabb telepesek érkeztek a megyébe: Marokra 20, Nyaradra 10, Himesházára 32. A tedorlásuk következtében állandóan változott. Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Bár története Dunaszekcső, 1975. 68—73. p. 5 Az 1723. évi törvény 103. cikkelye „Az ország benépesítéséről". e A hajón vagy tutajon érkező telepesek baranyai kikötőhelyei a következők voltak: Dunaszekcső, Bár, Mohács, Kiskőszeg.
