Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Pellérd futóbogárfaunája (Coleoptera, Carabidae)

8 HORVATOVICH SÁNDOR ve (1 pd). - Részben talajlakó faj, amelynek nedvességtűrése tág határok között van. Mivel a száraz, illetve a nedvességet szélsőségesen változtató talajokat is elviseli, a mezőgazdasági művelés alatt álló területek gyakori faja. (Horvatovicb-Szaruhán 1980). 10. bembidioh (Eupetcdromus) dentellum (Thunbcrg, 1787): 1978. III. 12. egyelés talajon (1 pd); 1978. V. 15. cgyclés talajon (1 pd); 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (1 pd). - Hazánk sík- és dombvidéki vizes biotópjaiban mindenütt előfordul, de nem nagy példányszámban. 11. Bembidion (Notapbus) variam (Olivier. 1795): 1978. IV. 13. egyelés a tóparton (1 pd). - Sik- és dombvidékcink vizes biotópjaiban mindenütt nagy példányszámban él - bár csak a fényen való gyűjtés hu/, belőle tömegeket. Pl.: a Debreceni Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében 1979 folyamán az ott működő fénycsapda összesen 16 940 futóbogárpéldányt fogott, melyből 6356 volt Bembidion varium Olivier. 12. Bembidion (Diclocampa) fumigatum (Duftschmid, 1812) : 1978. II. 26. rostálás talajon a tóparton (2 pd) ; 1978. III. 5. tóparti rostálás (2 pd). - Horvatovicb (1982) az addig ismert hazai faunisztikai eredményeket. Azóta új adat: Hortobágyi N. P. (fényen); Kiskunsági N. P. (8 lelőhely). 13. Bembidion (Diplocampa) assimile Gyllcnhal 1810: 1978. II. 26. talajrostálás a tóparton (2 pd); 1978. III. 5. tóparti rostálás (4 pd); 1978. X. 2. cgyclés a fiatal égeresben (6 pd); 1980. II. 12. rostálás a legelőn (1 pd). - Sík- és dombvidéki vizes biotópokban országszerte előfordul. Fényre repül. 14. Bembidion (Lopba) quadrimaculalum (Linnaeus, 1961): 1978. IV. 23. a talajon egyelve (2 pd). - Nem kifejezetten hygrophil faj. A talaj víztartalom-változásait elviseli. A nyáron teljesen kiszáradó szikes talajokban is él (ötvös 1974). A Barcsi Borókás területén is gyakori faj (Horvatovicb 1981). 15. Bembidion (Trépanes) articula tum (Panzer, 1796): 1978. VI. 2. a talajon egyelve (1 pd). - Vizes biotópokban országszerte élőfordul, de csak helyenként gyakori (pl. : Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet, Horvatovicb 1981) Fényre is repül. 16. Bembidion (Trépanes) octomaculatum (Goezc, 1977): 1980. II. 12. rostálás (1 pd). - Hazánk vizes biotópjaiban gyakorinak mondható. Fényre repül. Minden vizes helyről származó faunalista tartalmazza. Rejtett életmódja miatt csak a fényen való gyűjtés hoz belőle tömeget. Észak-Afrikától Nyugat-Szibériáig elterjedt faj, amely Észak-Európában meglehetősen ritka. 17. Bembidion (Pbiloctbus) bi

guttatum (Fabricius, 1779): 1980. II. rostálás (3 pd). - Országosan ritka faj, amely Bátorligetről nem került elő. A Hortobágyi Nemzeti Park területén pedig mindössze két példányban gyűjtötték. A viszonylag jót kutatott Bakony-hegységből is csupán két lelőhelyről ismert l-l példányban. Fényre repül. Nagyobb szériában egyedül a debreceni fénycsapda anyagából ismert: 1979-ben 63 pd. Hazánktól nyugatra eső közép-európai területeken sokkal gyakoribb. A Kiskunsági N. P.-ból csupán 2 helyről került elő. 18. Bembidion (Pbiloctbus) inoptatum Schaum 1857.: 1980. II. 12. rostálás (11 pd). — Hazánk vizes biotópjaiban sokfelé előfordul, de tömeget sehol sem gyűjtöttek belőle. Fényre repül. Elterjedésének súlypontja Dél-Európára esik. 19. Asapbidion flavipes (Linnaeus. 1961): 1978. III. 12. egyelés talajon (1 pd). - Folyók és tavak nedves partszegélyén országszerte elterjedt faj, bár nagy tömegben sehonnan sem került elő. Nedves-vizes talajú lomberdeinkben is sokfelé előfordul. Higrophil faj. 20. Anisodactylus signalus (Panzer. 1797): 1978. IV. 23. egyelve talajon (3 pd); 1978. VI. 9. egyelve talajon (2 pd). Szárazságkedvelő faj, amely Magyarországtól nyugatra meglehetősen ritka. Hazánkban a mezőgazdasági művelés alatt álló területek egyik leggyakoribb futóbogár faja, melyet a talajból is lehet gyűjteni (Horvatovicb-Szarukán 1980). Feltűnően magas számot ér el a lucernások talajában. A Hortobágyon is nagyon gyakori. 21. Harpalus (Metophonus) rupicola Sturm 1818.: 1978. III. 12. rostálás (2 pd). - A Mediterraneumban és Európa nagy részében előforduló faj, Magyarországon elterjedt, de sehol sem gyűjtöttek belőle nagy szériákat. Az intenzív gyűjtések ellenére sem került elő a Hortobágyi Nemzeti Park, a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet és Bátorliget területéről. Az eddig ismert hazai elterjedése szigetszerű. Fényre repül. Ujabban előkerült a debreceni fénycsapda anyagából, Hajdúszoboszló környékéről talajmintából és a Dél-Dunántúlról (Hedrehely) lámpafényen való gyűjtésből. 22. Harpalus (Harpalus) distinguendus (Duftschmid, 1812): 1978. IV. 13 egyelés talajon a fiatal égeresben (1 pd). - A palearktikus régió nagy részében elterjedt. A szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat jól elviseli. Kultúrtcrületck talajában is gyakori. A nyílt biotópokat kedveli, a nedves talajú erdőket kerüli. 23. Harpalus (Harpalus) serripes (Quenscl, 1806): 1978. VI. 20. a talajon egyelve (1 pd). - Száraz, meleg biotópokat kedvelő faj. A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területéről eddig nem került elő, míg a Hortobágyon gyakori fajnak bizonyult. A Bakony-hegységben a déli lejtőkön sokfelé gyűjtötték. A Zselicből Hedrehelyről van adatunk. A mezőgazdasági művelés alatt álló talajokban is előfordul. 24. Stenolophus mixtus (Herbst, 1784-1785): 1978. IV. 8. egyelés a talajon (2 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a fiatalos égeresben (1 pd); 1980. V. 7. (1 pd). - Vizes biotópjainkban országszerte előfordul, a legtöbb helyen gyakorinak mondható, bár nagy szériákban általában nem gyűjtik. Fényre repül, de nagy szériát ez a gyűjtési mód sem hoz általában (Pl.: 1979-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében felállított fénycsapda által fogott 16 940 futóbogárpéldány közül 77 példány tartozott ehhez a fajhoz. 25. Stenolophus persicus Mannh.: 1977. X. 23. egyelés a talajon (| pd); 1978. II. 26. rostálás 2 pd). - Az irodalmi adatok szerint Magyarországról mindössze 10 lelőhelye ismert (Horvatovicb 1981). A század elejei faunalisták (Kaufmann 1914, Pillich 1914) még a Stenolophus teutonics Schrank faj aberrációjaként tárgyalják. A hazai lclőhclyadatai túlnyomórészt a Dunántúlon találhatók. Az Alföldről csak Ócsárol és Tápéról került elő. Az új közép-európai faunamunka (Freude 1976) nem tárgyalja, bár véleményem szerint a német szemmel számított Közép-Európában is előfordul, legnagyobb valószínűséggel Ausztria déli, déli nyitottságú nedves völgyeiben. 26. Dicbeirotrichus rufithorax (Sahlbcrg, 1817): 1977. X. 23. egyelés az árokparton a fűzfák tövében (1 pd) ; 1978. II. 26. egyelés az árokparton a fűzfák tövében (1 pd). - Magyarország területéről a pcllérdi két példányon kívül csak két, több mint negyvenéves régi adat van (Budapest, Mosonmagyaróvár, Horvatovicb 1979). Hazánkból a Dunától keletre eső területekről még nem került elő, bár Bátorliget és a Hortobágyi Nemzeti Park területén folyó kutatások alaposak voltak. A „Die Käfer Mitteleuropas" (Freude 1976) szerint Közép-Európában nagyon ritka, elsősorban nedves területeken, folyók és patakok partján fordul elő. Több téglagyárban is gyűjtötték. Talajlakó fajnak tekinthető. 27. Tricbocellus piacidus (Gyllcnhal, 1827): 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (2 pd). - Hazánkból a pellérdi lelőhelyén kívül csak Debrecenből ismerjük, ahol a Debreceni Agrártudományi Egyetem gyakorlókcrtjében felállított fénycsapdára repült. Elterjedését, ökológiai igényeit Horvatovicb (1982) foglalja össze. Mocsarakban rejtett életmódot élő faj, amely azonban az erre alkalmas nagyon meleg időben rajzik és fényre is repül. Ritkaságára, illetve rejtett életmódjára jellemző, hogy sem Bátorligetről, sem a Hortobágyi Nemzeti Park területéről, sem a Kiskunságból nem került elő. Hollandiában mocsarakban gyakori. 28. Acupalpus elegáns Dcjean, 1829.: 1978. III. 5. a fiatal égeresben a talajon egyelve (1 pd). - A „Die Käfer Mittel-