Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Pellérd futóbogárfaunája (Coleoptera, Carabidae)

PELLÉRD FUTÔBOGARFAUNAJA Sűte tompa 1. ábra: A vizsgálati terület térképvázlata europas" {Freude 1976) szerint sókedvelő faj, amely elsősorban Nyugat- és Dél-Európa tengerparti sávjában fordul elő. Közép-Európában csak sótartalmú talajokon, szikesedésre hajlamos területeken található. Magyarországon jóval gyakoribb, mert itt több a szikesedésre hajlamos terület és a nyári félév melegebb, a csapadék pedig kevesebb, mint a Német-KözépEurópában. Mivel fényre repül, újabban többfelé (Hortobágyi Nemzeti Park, Debrecen) megtalálták. A pellérdi előfordulás azt bizonyítja, hogy nem kifejezetten szikes, helyenként kiszáradásra hajlamos vizes hazai élőhelyeken is - ritkán - de előfordul. 29. Acupalpus dorsalis (Fabricius, 1787): 1978. II. 26. egyelés fűzfák tövében (1 pd) ; 1978. III. 5. korhadt fűzfa rostálás (1 pd). — A Kanári-szigetektől és Észak-Afrikától egész Európán át Nyugat-Szibériáig elterjedt, elsősorban a síkságok mocsaraiban él. Fényre repül. Az Alföldön' nagyon gyakori. A Dél-Dunántúlon is valamennyi eddig kutatott vizes területről előkerült. 30. Acupalpus luteatus (Duftschmid, 1812): 1978. III. 5. korhadt fűzfa rostálás (2 pd). - Közép-Európa déli felében és Délkelet-Európában van elterjedésének súlypontja. KözépEurópában nagyon ritka. Ott csak a déli kitettségű meleg, de egyúttal nedves völgyekben található. Magyarországon országszerte elterjedt sík- és dombvidékeinken. Magasabb hegyvidékeinken hiányzik. Az eddigi adatok alapján a dél-dunántúli elterjedés is mutatja nedvesség- és melegkedvelő voltát: mecseki példány nincs a JPM gyűjteményében. A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzetben többször több példányban rostáltuk. Fényre repül. A Hortobágyi Nemzeti Parkban csak egy példányban találták fényen, míg a Debreceni Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében Debrecen város területén a fénycsapda 4 példányát gyűjtötte. 31. Acupalpus exiguus (Dejean, 1829): 1978. II. 26. a talajon egyelve (lpd); 1978. III. 5. korhadt fűzfák rostálva (5 pd); 1980. II. 12. rostálás a falu legelőjén és a tó gátja körül (19 pd). - A Kanári-szigetektől Észak-Afrikán és Európa nagy részén keresztül Nyugat-Szibériáig fordul elő. Magyarország sík- és dombvidékein a vizes biotópokban sokfelé előfordul. Fényre repül. Az alacsony területeken felállított fénycsapdák - ha a közelben vizes biotóp van - rendszeresen gyűjtik. A Dél-Dunántúlon az eddigi adatok alapján ritka: csak Pellérdről és a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területéről ismerjük. 32. Anthracus computus (Duftschmid, 1812): 1978. III. 5. korhadt fűzfák rostálása (1 pd); 1980. II. 12. rostálás a tó gátja körül (5 pd). - Folyók és állandó vizű tavak parti szegélyének jellegzetes faja. Meleg nyári éjszakákon rajzik, ilyenkor fényre is repül. Európa nagy részében előfordul NyugatSzibériáig. A Dél-Dunántúlról több helyről ismerjük. Vagy fényre repülő példányokról van szó, vagy állandó vizek part. ján gyűjtöttük példányainkat. 33. Antbracus longicornis (Schaum, 1857): 1978. II. 26. egyelés talajról fűzfák tövében (9 pd); 1978. III. 12. korhadt fűzfák rostálva (1 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a falu legelőjén (1 pd). - Elterjedési súlypontja Délkelet-Európára esik. Közép-Európában csak Ausztriából ismert. Hazánktól északra előfordul még a Morva-medencében és Szlovákiában, de ott már nagyon ritka. Magyarországi elterjedése szórványos. A Dél-Dunántúl déli, a Mecsek és a Zselic vonalától délre eső területek vizes-nedves biotópjaiban többfelé gyűjtöttük: Botykapeterd, Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet, Pellérd. A Hortobágyi Nemzeti Park területén még nem gyűjtötték, de ott előfordulása várható. Debrecen város területén folyó Tócócsatorna partján rostáltam és a közelben működő fénycsapda is fogta egy példányát. Ugyanakkor Bátorligetről sem került elő. 34. Amblyslomus niger Heer, 1838.: 1980. II. 12. a falu legelője talajának rostálása (1 pd). - Dél-Európától NyugatÁzsiáig fordul elő. Hazai elterjedési adatait Horvatovicb (1982) foglalja össze. Azóta két újabb adatot ismerünk a Hortobágyi Nemzeti Park területéről {fiieke 1983). Német-Közép-Európa területén csak Svájcban és Ausztriában találták. Meleg- és nedvességigényű faj.