Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 77 el vettvc légyenek . . . több száz fiatal, egy esztendős szeder fátskák ültetve vágynak." Ezután a tanács с temetőket kaszálásra haszonbérbe adta. Az utolsó évben a haszonbér 175 ft. 15 xr. volt. A gazdasági hasznosításnak ez a módja 1867-ig tartott. Ekkor ugyanis Hoffmann József asztalosmester február 15-én a városhoz fordult és javasolta az addig haszonbérbe adott két régi - 1 hold 800 n.-öles és 1 hold 1200 n.-öles - temetőknek örök áron való árverésre bocsajtását. Egyben kötelezte magát, hogy mint árverező első ígéretként 3000 forintot fog megajánlani. A közgyűlés már február 26-án megtárgyalta a dolgot, minek eredményeként a polgármester április 30-án, 201 984. sz. alatt a püspökhöz fordult. „Nagyméltóságú megyés Püspök Úr! A budai külvárosban lévő két régi temetőnek örök áron árverés útján leendő eladatása ... a mai napon megtárgyaltatván a képviselő testület elhatározta ... az említett térek házhelyekké felosztatván . . . eladassanak . . . bátorkodom Nagyméltóságodat. . . megkérni . . . beszcntelt helyeknek . .. világi czélra leendő átváltoztatásához beleegyezésével járulni . . . mert már 30 év múlott el miolta . .. temetkezések nem történtek." Már május 3-án megjött a beleegyező válasz azzal, hogy: „ . . . mégis a hatóság gondos figyelemmel legyen a Mindenszentek templomát körülövedző keleti falazatának sértetlen fenntartása iránt s nehogy a vevők a falazathoz vagy mellék, vagy házépületet ragaszthassanak." Majd 7227/1867. sz. alatt a Belügyér jóváhagyása is megérkezett. Az augusztus 14-én tartott közgyűlés 879 4707. sz. alatt úgy határozott végül is, hogy: „A Mindenszentek temploma alatt lévő sírkertnek házhelyekké leendő felosztásától - a lakosság nagy részének oda temetkezett halottai iránti családi kegyelet tiszteletben tartásától indíttatva - a közgyűlés egyelőre még elállván, azt későbbi fentartandónak határozta; ellenben a templom feletti régiebb temető házhelyekké történő felosztása a B. alatti mérnöki terv alapján azon kikötéssel hagyatik helyben, hogy a nyitandó két utcza nem 5, hanem csak 4 öl széles legyen." A határozatot végre is hajtották. Az október hó 30-iki közgyűlésnek 1259 6507. sz. alatt „Lammer Frigyes tanácsnok úr jelenti, hogy a . . . Mindenszentek temploma felett fekvő sírkertnek mérnöki tervrajz szerint házhelyekre felmért üres telkei eladattak: az első házhelyet egész a 16-ikig Zsolnay Vilmos vette meg 2234 f. 50 krért. A 17. és 18. sz. házhelyeket Horváth György vette meg 500 f-ért. Az összes házhelyek 1 hold 667 n. ölet tesznek ki." A Horváth György által megvett 247. n.-öles teleknek része a mai Tettye u. 21. számú telek, amely egykor a temető főbejárata volt. Lovrits Mátyás vette meg tőle. A nyugati részen eladott belőle a Zöldfa utcai házakhoz 142 n.-ölet. A Tettye utca vonalán pedig 1888-ban házat épített magának. A többi telket Zsolnay Vilmos 1882. és 1894. között eladogatta. Ezeken épültek fel a Zöldfa, Virág és a Hatház utca házai. A másik, a Mindenszentek temető pedig ott maradt elhagyottan és gondozatlanul. Elfeledve. Szóba került pálosoknak oda való telcpíése is. Meg is jelentek a pálosok megbízottai, de a terv nem valósult meg. Végül 1934-36-ban a templomhoz csatlakozva megépült a Női Sarutlan Karmelita Rend zárdája. A temető ekkor a zárda kertje lett, és hogy megfeleljen a rend szigorú szabályainak, a máig is meglévő magas kőkerítéssel vették körül. Majd a rend feloszlatása után a kolostorból lakóház lett. A temető északi felét leválaszották és a Hunor Kesztyűgyár kapta meg, hogy ott létrehozhassa a szükséges gyermekmegőrző intézményeket. Van még egy sír a budai külvárosban, a kálvária kertjének közepén. Ábel József takácsmestert, a ma is álló kálváriakápolna alapítóját, építtetőjét temették oda 1842. december 22-én a bekövetkezett halála után. A sírt kőlap fedi. A kő még ép, de felirata már nem látszik és sir jellegét teljesen elvesztette. A budai külváros utolsó és legnagyobb temetője a balokányi temető volt. Ebben az első temetkezés Hauerné Antóniáé volt, ki 1832. május 1-én hunyt el. Az utolsó temetkezés 1904. november 2-án történt. E temetőnek íörénetét és igen részletes leírását dr. Szőtjyi Ottó készítette el. Megjelent a Pécs-Baranya megyei Múzeum-Egyesület 1911. évi Értesítőjében, majd különlenyomatként is. így az abban foglaltaknak ismétlése értelmetlen lenne. Inkább csak kiegészítésként érdemes néhány adat említése, melyeket Szőnyi nem vett figyelembe. Az új temető létesítésének szükségességéről az első említés a Választott Község 1830. december 13-án kelt, 3189. számú átiratában jelentkezik, mely szerint: „ . . . azért kéntelen a Választott Község temető helynek azon a Budai városi legelőnek alsó részét, mely az lövöldöző hely mellett fekszik választani." A lövöldöző hely hollétéről felvilágosítást ad az 1828. június 27-én kelt 1687. számú beadványban „ . . , a Lövöldöző Társaság, hogy Battyány János Budai városi majorjában egy Lövöldöző helyet ideiglen készíttetni kíván." Előbbiekből úgy tűnik, hogy időben gondoskodtak az új temető előkészítéséről. A valóság mégis az, hogy az első halottat jóformán a legelőbe temették. A temető csak ki volt jelölve, de nem volt előkészítve. Nem volt körülkerítve, a kijelölt főbejárat előtt nem volt híd, mely az ott lévő mély árkon át megközelíthetővé tette volna a temetőt. Csak a temető megnyitása után, 1832. június 18-án tárgyalnak a „ . . . legelőbül ki hassított Temetőnek el készítésire szükséges költségekről*'. A kápolna építésének gondolata is igen korán felvetődött. Gerdenits István budai külvárosi plébános 1833. február 22-én már javasolta a temetői kápolna felépítését. Javaslatához mellékelte a kápolna tervét és költségvetését, melyeket Piatsek József készített el,