Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

62 MADAS JÓZSEF lejjebb húzódtak és a régi Sopianae északi részének és temetőjének területén alakították ki lakóhelyüket. Ezt vitathatatlanul bizonyítja a városfal, mely bizonyára a lakott részeket kerítette körül. Kár, hogy Gosztonyi nem jelölte meg pontosabban a sok embercsont előfordulási helyét, mert az általa jelzett nagy területen belül ismert újkori temető is van, mely éppen a hivatkozott időszakban épült be. Kiss Attila és Kárpáti Gábor régészek a püspökség alapítása körüli időkből való néhány sírt tártak fel a Bertalan templom körüli területen. A Losonc utcai víztároló készítésekor került elő a híres pécsi sisak is ebből a korból. De ez nem lehetett a város temetője, temetőt pedig ebből a korból sem ismerünk. Mint püspöki székhelynek, a város adottságai olyanok voltak, hogy ott közigazgatási, kereskedelmi, kulturális központnak kellett kialakulni. Ez szükségszerűen a lakosság számának növekedésére kellett vezessen, amit a városnak - a középkorban jónak mondható - védettsége csak fokozhatott. Mégis ennek a fél évezredre terjedő korszaknak temetője, vagy temetői a mai napig sem ismertek. Sem okmányok nem utalnak rá, sem ásatások nem tártak fel bizonyíthatóan ebből a korból való temetőt. A honfoglalók korában a nyújtott testű, többé-kevésbé sorban való temetkezés volt szokásos. E téren csak amikor a templomok száma megnövekedett és kialakultak a cintermek, következett be változás. Ezt még ritka esetben - mint lehetőséget - bővíthette a templomokba, vagy kriptákba történő temetkezés. Ezekkel azonban legkorábban a 12-ik századtól kezdve számolhatunk. A cintermek kis száma és kis területe miatt ki kellett alakulnia az egymásra temetés szokásának is. A források Pécsett négy plébániáról tesznek említést. A szent Bertalan plébánia temploma a mai Széchenyi téren állt. Amikor a mai templom épült, alapjainak túlnyomó része szabaddá vált. A vizsgálatok szerint egyhajós román templomból bővült az idők folyamán háromhajós gótikus templommá. Hajójában kriptasor húzódott, de még ezen kívül is négy temetkezési hely került elő benne. Az adottságok olyanok, hogy ha valaha cinterem is csatlakozott hozzá, az feltehetően a déli oldalán lehetett. Viszont a törökök ott építették meg Gázi Kászim pasa dzsámiját, tehát ha volt is, eltűnt. A másik, a szent Benedekről nevezett plébániatemplom a Jókai és Citrom utcák sarkán állt. Csekély gótikus maradványai ma is láthatók. A templom nem volt nagy. Hogy volt-e kriptája, nem tudni. De cinterme volt. A cintermek megismerése szempontjából nagy jelentőségű volt Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius Múzeum régészének 1984 végén ott végzett ásatása. Gázvezeték építése közben kerültek elő emberi csontok. Ezt azonnal követte a leletmentő ásatás megindulása. Az ásatás feltárta a cinterem keleti és nyugati határfalát, kerítését. A déli határvonal megállapítására csak későbben kerülhet sor. De a városfal közelsége miatt a déli kerítésfal holléte nagy valószínűséggel már most is kijelölhető. Látható, megállapítható volt a sírhelyek és az egymásra temetés sűrűsége. A keleti határfal mellett egy olyan építmény maradványai kerültek elő, melyeknek alapján lehetséges, hogy a sírásáskor előkerült csontok elhelyezésére szolgált. E temetkezési hely korát nemcsak a plébániatemplom, hanem az ásatáskor talált pénzlelet is igazolja. Az eddig feltárt területen 93 csontváz került elő. Feltételezve, hogy a régebben végzett közműépítési, útépítési munkák során a csontvázak egy része megsemmisült, és hogy a még feltárandó területen a temetkezési viszonyok azonosak az eddig megismerttel, az ott eltemetettek száma legfeljebb 300-ra becsülhető. Hogy a szent István plébánia és annak temploma a városnak mely részén volt, arra nincs adat. De ha tényleg létezett, annak körülményei lényegesen nem különbözhettek a a Benedek plébánián találtaktól. A fallal kerített városban három, a középkorban megtelepült szerzeteskolostorról szólnak a források. A Dominikánusok 1238-ban, a Ferences rend 1301-ben, a Karmeliták 1372-ben települtek a városba. A franciskánusok temploma - Mérni pasa dzsámijává átalakítva - átvészelte a hódoltság korát, majd átépítések után ugyan, de máig is fennáll. A dominikánusok és a karmeliták kolostora és temploma azonban elpusztult. Általános az a feltételezés, hogy ez a két kolostor a Munkácsy Mihály utcától délre, a városfalig terjedő területen volt. Alátámasztja ezt a véleményt; hogy ugyancsak Kárpáti Gábor a Munkácsy és Bercsényi utcák saroktelkén néhány éve jól felismerhető templommaradványokat tárt fel. Mikor Vilmos püspök a karmeliták szerzetét Pécsett letelepítette, nemcsak ház és templom építésére adott engedélyt, hanem temető tartására is. Ennek alapján fel lehet tételezni, hogy ez a joga a két másik szerzetnek is megvolt. Ez három újabb temetkezési helyet jelent. Sőt, mivel a szerzeteknek nagy területek álltak rendelkezésükre, feltehető, hogy temetkezés céljára is nagyobb területet szántak, mint a lakott területeken állt plébániatemplomok. Végül a negyedik plébániatemplom, a Mindszentek temploma volna még megvizsgálandó a temetkezési lehetőségek szempontjából. Említést először 1157-ből való okmányban találunk róla, később plébániatemplomként is említik. Bár megnyugtató épületvizsgálatra még nem került sor, a templomépület kialakulása nagy vonalakban felvázolható. Kis románkori kápolnának épült. Majd a késői gótika korában új szentélyt kapott és három hajósra bővült. Ilyen állapotban vészelte át a török hódoltság korát, mint az akkori Pécs egyetlen keresztény temploma. Végül a 18-ik században kapta a ma is meglévő barokkos alakját, A templomot északi, nyugati és déli oldalán cinterem kerítette, melynek ma is meglévő fala Szőnyi véleménye szerint még középkori. Az északi részt a 30-as években, amikor apácazárdát építettek a templom mellé, elbon-