Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)
Művészettörténet - Aknai Tamás: Jesus Rafael Soto: Media Banda (Műelemzés)
JESUS RAFAEL SOTO: MEDIA BANDA* Műelemzés AKNAI Tamás Jesus Rafael Soto munkája a Vasarely-adomány részeként került a múzeum gyűjteményébe. 1 A Vasarelyművekkel együtt a párizsi Denise René Galéria hatvanas éveket reprezentáló kollekciója a Vasarely Múzeum alapítása óta jól kiegészíti a geometrikus absztrakció egyik legnevesebb mesterének életmű-áttekintését. A Media Banda a venezuelai születésű, Párizsban élő művésznek azt az alkotói korszakát reprezentálja, melyben a Group de la Recherche d'Art Visuel poétikai megfontolásaival és frazeológiájával közeli kapcsolatba került, ugyanakkor sikeresen valósított meg egy finom összefüggéseiben egyéni módon kalkulált figurális-plasztikai rendet. Típusos műről beszélhetünk a Media Banda-tói szólva, mely a korábbi (Les cinque grandes tiges. 1964., Volume suspedue. 1966., Relation-vibration. 1967.) és későbbi, jellegzetesen Soto-művek (Colonne double face. 1970.) között helyezkedik el. A 131x133 cm-es fakeretre szigorú szerkesztői elveket sugalló panelek kerültek. A középső, 125x25 cm-es sík a voltaképpeni plasztikai eseményt hordozó felület, felülről 75:50 cm-es arányban osztott citromsárga, illetve 92 fekete, függőleges vonallal borított fehér síkkal. E középső felület előtt lebeg egy - a panel felső végétől 14 cm-es kis tartóra függesztett 125 cm-es pálca, melynek a középpontjáig fehér az egyik fele és sárga a másik. A pálca sárgára festett fele a sárga felület előtt, a fehérre festett része a fekete vonalkázással borított fehér felület előtt „táncol". A középső, mozgalmas panelt „vezeti" a semleges kerethez a kétoldali 125x50 cm-es, mozgalmas fehér faktúrával fehérre festett tábla. A rendkívül egyszerű, szegényes kivitel ellenére is alkalmat ad a munka arra, hogy általa Jesus Rafael * 1969. Fa, acryt, fémpálca, 131x133 cm. jPM leltári szám: 74.338. 1 A párizsi Denise René galéria gyűjtési körébe tartozó mesterek munkái közül hasonló módon elemeztük már Jean Gorin, Francois Morcllct egy-egy alkotását, mely 1976-ban, a Vasarely Múzeum megnyitása után került nyilvánosság elé. 2 Groupe de la Recherche d'Art Visuel (GRAV) 1960ban alakult párizsi művészcsoport, tagjai Garcia Rossi (argentin), Julio Le Parc (argentin), Francois Morellet (francia), Francisco Sobrino (spanyol), Yvaral (Jean Pierre Vasarely francia), Joel Stein (francia). Első csoportkiállításuk közös műtermükben volt 1960-ban, majd ezt követeőn figyelemrcSoto, valamint a geometrikus-kinetikai alakítás általános törekvésein túl is jellemző megállapításokat tegyünk, melyek azután visszavezethetnek bennünket a műnek magának mélyebb megértéséhez. Az új geometrikus-konstruktív képzőművészet történetében erőteljes hangsúllyal van jelen a dél-amerikai országok művészete. Brazília, Argentina, Venezuela egészen sajátságos módon kapcsolódott a legújabbkori kulturális törekvésekhez. Az 1945 utáni, illetve 1933 utáni emigrációs hullámok jótékony hatással voltak az említett országok szellemi életére is, megalapozták azt a kulturális paradoxont, ami a regényirodalomban megformált „transzkuituráció" poétikájában is kifejeződött. A regionális, történeti problematika, valamint, a „nemzetekfeletti \ technológiai civilizációból következő rétegzettség, az etnikum iránti elkötelezettség és az egyetemes „emberi" felérzésének filozófiai értékű párhuzamossága a képzőművészetekben és építészetben is múlhatatlan jelentőségű tárgyteremtő cselekvésekhez vezettek. A mexikói muralisták, Torroja, Niemeyer építészete, Otero, Boto, CruzDiez, Sobrino, Maiinas stb. festői-plasztikai tevékenysége is mutatják, hogy Dél-Amerika spanyol-katolikus országaiban megfelelő televényt talál az AbstractionCréation, majd később a GRAV törekvéseiből kibomló mag. 2 Venezuela fővárosában az első világháború idején igen jelentős művészeti életet indított el az orosz emigráns Nyikolaj Ferdinandov :! , a román származású Garnis Mützner és az egyik legjelentősebb latin-amerikai festő, Armando Reveron''. Munkásságukat jellemezték a francia dívizionizmusbói kifejlesztett meglepő kromatikus, atmoszferikus felfedezések, melyek mindhármuk esetében a fény formaalkotó szerepének túlhangsúlyozásához vezettek. A dolgok fizikai miméltó sorozattal álltak elő: 1961-ben „Anti-Pcinture", Antwerpen, „Instabilité", Párizs, 1962-ben „Arte Programmata", Velence, 1965-ben „The Responsive Eye" - New York, Kassel. Az „Új Tendenciák" című kiállítássorozat és mozgalom elindítói voltak Zágrábban, Velencében, Leverkusenben, Párizsban. Programjuk megjelent a stockholmi Moderna Musect „Bewegung" kiállításának katalógusában (1961), „Assez de Mystification" címmel pedig 1963-ban Párizsban. 1 A modern mozgalomnak olyan világhírű író is elindítói közé tartozott Venezuelában, mint amilyen Romulo Gallegos volt, aki 1948-ban rövid ideig köztársasági elnök is lett. * Venezuela Young Generation. Art Criticism Briefs. AICA, Jorge Glusbcrg: From Spain to Kinetic Art. p. 4. én. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987): 141-146. Pécs, Hungária, 1988.
