Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Aknai Tamás: Jesus Rafael Soto: Media Banda (Műelemzés)

142 AKNAI TAMÁS voltának megjelenítésében ez a megfontolásuk kevés­bé a formák anyagi tulajdonságait, mint inkább szin­tetikus minőségeit, jelképes „kapacitásukat" foglalták össze, esetenként „el is tüntették" a fényben ezeket az „anyagi" tulajdonságokat. Hármójuk vállalkozása utat mutatott a további kísérletezéshez, és Jesus Rafael Soto indulásának idején már három, egymástól jól megkülönböztethető, jelentős mértékben helyi erőfor­rásokból kifejlődő irányzat létezett. A korai ötvenes években határozott karakterű „újfiguráció" (Guerera Moreno, Hernandez Guerre), absztrakció (Elsa Gram­cko, Mercedes Pardo), Venezuela politikai konszoli­dációjának idejére (1959) pedig erőteljes konstruk­tív-kinetikus törekvések jellemezték a képzőművészeti kultúrát. Ez utóbbinak nagyhatású inspirátora volt az építész Carlos Raoul Villanoeva (1975-ben halt meg), aki a caracasi központi egyetem építészeként (1952­57) a Bauhaus szellemében fogant „szintézis-gondolat­tal" inspirálta az architektúra és képzőművészet való­ságos összetalálkozását. Villanueva szemléletében a hagyomány már úgy je­lenik meg, mint amit az urbánus és ipari jelenségek alapvetően átalakítottak, és ezért tesz elfogadó, kez­deményező lépéseket az építészet strukturális felfogá­sának analóg módon megfelelő képzőművészeti kísér­letek irányába. A caracasi egyetem tereiben Calder, Laurens, Vasarely, Antoin Pevsner, Leger, Arp mel­lett szinte minden ekkor működő venezuelai művész is kapott feladatokat. Villanueva a kísérletező, struk­turalista-kinetikai művek perceptuális-szemantikai mintáit csak léptékben tekinti az építészettől eltérő­nek. Esetében már nem lelhetőek fel az autochton és újtípusú kultúra keveredésének nyomai. Ami Mexi­kóban a falfestészet, Venezuelában az lett a strukru­ráló, mozgáselemckkel építkező vizuális nyelv, mely­hez az általános változás-változási igényt magyarázó értelmezések - köztük rögtönös gazdaságpolitikai ideológiák - kapcsolódhattak. A történelmietlen ar­gumentum: „Nem a spanyolokkal, hanem az olajjal születtünk" kifejezi, hogy a prekolumbián és hispán hagyománnyal való szakítás „kortárssá" tesz minden alkotó gesztust, hiszen az már a technológiai civilizá­ció közegében jött létre. 5 Jesus Rafael Soto 1923-ban született Ciudad Boli­várban. 6 Életének eseményei teljeséggel egybevágóak Venezuela nagy átalakulásának tényeivel. Gyerekko­rában még az Orinoco mellett pásztorkodott, szamár­háton látogatott néha a városba, ahol műkedvelő mű­vész rajztanárok felfedezik tehetségét. 19 éves korá­ban, különösebb művészi előképzettség nélkül kerül a caracasi Academia Bellas Artes-be 1942-ben. Ezt el­végezve, festődiplomával vezetője lesz a maracaibo-i művészeti középiskolának. 1950-ben nyílik lehetősége arra, hogy világot láthasson, Párizsba mehessen. 90 frank havi támogatással maga mögött kezdi el életét •' I. m. 6. p. 11 Alejandro Otcro 1921-ben, Carlos Cruz-Diez 1923-ban született. a lassan magára találó francia fővárosban. Gitáros­ként jól ismert alakja a dél-amerikai csapszékeknek. Az impresszionizmus és kubizmus megismerése iránti vágy hajtotta Párizsba, Mondrian művészete pedig a következmények újragondolására figyelmeztette. Ké­sőbb a negyvenes évek Mondrian-munkáit „zárt ab­laknak" tekintette, melyekből nem nyílik kilátás se­merre. Az ötvenes években jelenik meg Párizsban ép­pen Mondrian és az Abstraction-Création szellemétől vezettetve egy újabb, hideg absztrakciós hullám, ami azonban elragadja So tot, Mondrian egyensúly-problé­mái mellett a hazulról hozott divizionista emlékeket megerősítő Seurat, és a neoplaszticista Malevics „tárgynélküli világa" ragadják meg. Ezekből fejleszti ki 1955-ig a maga múltat igazoló manierizmusát. A fényben feloldott geometrikus felületek poétikája mel­lett hatással van rá Joseph Albers 1942 körül kifej­lesztett paradox geometrizmusa, a kétértelmű vonal­rendszerekből kialakított struktúra, az „alaklélek­tan" kutatásainak köre. Keresi az alkalmat a hagyo­mányos eszközhasználattal és kompozíciós módszerek­kel való szakításhoz, már 1951-52-ben készült mun­kái is fokozott érzékenységről szólnak, amint az elemi, egységnyi redukcióban hatásos plasztikai formát kere­si. Foglalkoztatja már ekkor az elemek ismétlődésé­vel előidézhető optikai vibráció. Reliefeket készít, me­lyekben a konstrukció elemi alkotórészek variálásából jön létre. Előszeretettel használja az egyszerű szem­beállításokat (pl.: fekete-fehér, meleg-hideg színek) megjelennek a virtuális mozgással, optikai illúzióval kapcsolatos ábrák is. A kezdés és megérkezés, egy bi­zonyos állapotból egy másik állapotba való eljutás a kinetizmus kérdései felé terelik, a mozgásban felol­dódó látvány (Vision in Motion - Moholy Nagy) esz­méje vezeti ki a Malevics kifejlesztette „szellemi for­ma" tabula rasa-jának közeléből. Jesus Rafael Soto az ötvenes évek közepén már kinetikus, tehát meg­mozgatott, vagy a mozgáselem közbeiktatásával el­bizonytalanított plasztikai struktúrákkal foglalkozik, ezeket kívánja jellemezni, valamint a szem, az érzé­kelés és gondolkodás új kapcsolataira kívánja a fi­gyelmet felhívni. „Vibrációs struktúrái", melyeket 1955 körül készített, vonalhálózatok, koncentrikus oválisokból szerkesztett rácsok szuperpozícióit, és az így létrejövő optikai interferenciajelenségeket jelení­tik meg, mint a korai kinetizmusnak a jelzőtáblái. Az „art concret" (Max Bill) korai kísérleteit, az 1937-39 között készült Munari-féle függesztett „Macchine in­utili-ket" folytatja Soto az alapvetően didaktikus „gestaltos" munkákban. 7 1958-ban már rendszerezetten mutatja be vizsgála­tainak eredményét, lényegében három irányban foly­tatja a kutatásokat. Foglalkozik a statikus tárgy me­chanikus mozgatásával 8 , elemek egymáshoz képest el­7 Contemporary Artists. N. Y. 1977. 900 p. 8 Elsősorban Calder mobiljai vonzzák, de kortársként nagy hatással van Sotóra Jean Tinguely „dadaista" mobilszobrá­szata.

Next

/
Thumbnails
Contents