Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Zsoldos Benő: A Janus Pannonius Múzeum kártyagyűjteménye

A JANUS PANNONIUS MÜZEUM KÁRTYAGYŰJTEMÉNYE 123 kártya népszerűségét. Az 1971-es elnökválasztási kampány alkalmával kiadtak egy kártyát, mely négy párt jelöltjeinek karikatúráit ábrázolja. A pikk-király Nixon, a treff-bubi Ronald Reagan (259). A következő évben - a választások befejeztével - hasonló humoros játszma jelent meg (269). Az okkultizmus iránti érdeklődés az ősi olasz tarokk egy felújított rajzú változatát hívta életre, 1911ben. A tarokk-lapok tradicionálisak, de rajzuk túl romantikus és dogmatikus. Jövendőmondásra is használják (236). Közép- és Dél-Amerikában a kártyák spanyol sorozatjelűek. Mexikó kártyáján katonaegyenruhás királyok, lovas caballerók és nőapródok vannak a lapokon. A serleg sorozatjelet maya csészék helyettesítik, a pénz sorozatjeleken maya szimbólumok vannak (361). Argentínában egy 1949-ben kiadott kártya egyszerű embereket ábrázol népi viseletben. A pénz sorozat jeleket lángoló nap arca helyettesíti, a serleg helyett pedig öblös kupa a sorozatjel (171). Brazília spanyol típusú kártyája a XVII. században honosodott meg portugál hódítók révén. A „Sevilha" elnevezésű kártya a standard spanyol minta egyik változata. A pénz sorozatjeleken dárdás, páncélos lovas látható (180). Sao Paolóban francia sorozatjelű kártyát is kiadtak, mely a párizsi minta frankfurti változatának felel meg (350). Az afrikai Marokkóban egy ódon stílusú spanyol kártya terjedt el, aminek kézi másolatait indiánok is használták (283). Etiópia kártyája Japánban készült saját kártyagyár hiányában. A francia színrendszerű Beal, George: Playing Cards and their Story, London, 1975. Francois, André: Histoire de la Carte a jouer, Ivry, 1975. Gabnay Ferenc: Legrégibb kártyáink, Budapest, „Magyar Iparművészet" XII. 1909. Hargrave, С. P. : A History of Playing Cards, New York, 1966. Hase, Martin: Spielkarten aus aller Welt, Stuttgart, 1968. Hoff mann, Detlef: Die Welt der Spielkarte, Leipzig, 1972. Kaplan. Stuart R.: The Encyclopedia of Tarot, New York, 1978. Kolb Jenő: Régi játékkártyák, Budapest, 1939. Kovács Endre: Ultikódex, Budapest, 1981. Kovács Endre és szerzőtársai: Kártyások könyve, Budapest, 1984. Mann, Sylvia: Collecting Playing Cards, London, 1973. Miklós István: Kártya kézikönyv, Budapest, 1957. Prunner, Gernot: Ostasiatischc Spielkarten, Bielefeld, 1969. Rosenfeld-Kohlmann: Deutsche Spielkarten aus fünf Jahrhunderten, Leipzig, 1964. kártyát etióp rajzoló készítette tradicionális alakokkal, hazai motívumokkal, etióp indexekkel (159). Tunisz is importból fedezi kártyaszükségletét. Kártyájuk a genovai minta (299). Ázsiában a perzsa történelmi dinasztiákat bemutató iráni kártya (364) és Mongólia népviseleti kártyája (365) is importból származik. Izraelnek saját gyártmányú, „Jákob bibliája" elnevezésű kártyája ótestamentumi alakokat ábrázol modern stílusban. Királyok: Saul, Solomon, Ahasvérus, Dávid; királynők: Esther, Rath-Sheba, Sheba királynője, Ahmoam (203). A kártya azon az úton van, hogy hagyományossá váljék. Indiának Belgium szállított angol mintájú kártyát (287), valamint indiai stílusú modern kártyát (316), újabban azonban egy bombay-i kártyagyár készíti azokat (374). Japán Ukiyo-e népviseleti kártyája szintén európai típusú (265). Ausztráliában általánosan az angol kártyát használják kissé átrajzolt formában (154). Származási helyérc csak a hátlapon ábrázolt kenguru képe utal. * Egy gyűjtemény a kulturális szerepét csak úgy töltheti be, ha a nyilvánosság számára hozzáférhető. Ezért - mint további cél - a kártyagyűjtemény kiállításokon való bemutatása van előtérben. Az ősi játékeszköz nemzetközi seregszemléje s egyben a kártyagrafika évszázados fejlődésének első hazai bemutatása kaput nyit a játékkártya sokak előtt még ismeretlen világa előtt. Seguin, Jean-Pierre: Le jeu de cartes, Paris, 1968. Szomabázy István: Kártyakódex, Budapest, 1898. Taylor, E. S.: The History of Playing Cards, London, 1973. Tilley, Roger: A History of Playing Cards, London, 1973. Trumpf, Peter: Die Spielkarte, Stuttgart-Leinfelden, 1957. Zsolnay Vilmos : A kártya története és a kártyajátékok, Budapest," 1928. Zsoldos Benő: A játékkártya és története, Budapest, 1980. - A „magyar kártya" legrégibb ismert példánya, Budapest, Magyar Grafika, 1974. XVIII/2. - A „soproni kártya", Sopron, Soproni Szemle, 1976, XXX 1. - Kártyafestők Pesten, Budapest, „Budapest" magazin, 1976. szept. - Cardmakers in Hungarv, Manchester, The Journal of the Playing Card Society, 1973. II/l. 1975. Ill 4. - The Sopron, Oedenburg Pattern, Manchester, The Journal of the Playing Card Society, 1974. III/l. - The Hungarian Pattern or „Magyar Kártya", Manchester, The Journal of the Playing Card Society, 1973. I

'4. cs 1973. III. IRODALOM