Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Pellérd futóbogárfaunája (Coleoptera, Carabidae)

10 HORVATOVICH SÁNDOR 35. Stomis pumicatus (Panzer, 1756): 1980. II. 12. a falu legelője talajának rostálása (2 pd). - Egész Európában elterjedt faj az egészen északi tájak kivételével. Elsősorban síkés dombvidéken él, nedvességkedvelő faj. Nedves talajú erdőkben, vizenyős fa nélküli réteken éppenúgy megtalálható, mint lucernásokban. A legbiztosabb gyűjtési módszere a talajcsapdázás. A Dél-Dunántúlon minden olyan biotópban megtaláltuk, ahol nedvesebb erdő vagy hasonló talaj nedvességű biotóp van. 36. Poectlus versicolor (Sturm, 1824) : 1978. IV. 8. a falu legelőjén a talajon egyelve (1 pd); 1978. IV. 23. a tóparton egyelve (1 pd); 1978. IV. 20. a fiatal égeresben a talajon egyelve (1 pd). - Egész Európában és Kisázsia bizonyos területein előfordul. Magyarországon a sík, időnként nedves, de azután kiszáradó területek jellegzetes faja. Lucernások talajában gyakori, egyéb kultúrnövények talajában is előfordul. A Dél-Dunántúlon is elsősorban a nyílt biotópok lakója. 37. Pterosticbus cursor (Dejean, 1928) : 1977. X. 22. egyelve a tóparton (1 pd); 1978. II. 26. egyelve a tóparton (1 pd). - „Die Käfer Mitteleuropas" szerint {Freude 1976) elsősorban Dél-Európában élő halophil faj, amely Közép-Európában csak a Fertő-tó osztrák oldaláról és Szlovákiából ismert. Magyarországi elterjedése szerint a faj halophil jellege nem kifejezett. A Barcsi Borókás TVK területén - amelynek savanyú homoktalaja van - a több éves gyűjtőmunka során sem került elő. A JPM gyűjteményében a következő lelőhelyekről vannak példányok: Mecsek-hegység: Melegmányi-vőlgy; Zselic TVK: Ropolypuszta; Hajdúszoboszló, Kállósemjéni Mohos-tó, Debrecen (fénycsapda). 38. Pterosticbus vernalis (Panzer, 1796): 1978. III. 5. korhadt fa rostálás (2 pd). - Az Azori-szigetektől Észak-Afrikán és Európa nagy részén Szibériáig húzódik az elterjedése. Közép-Európában mocsarakban és mocsaras réteken gyakori. Magyarországon a sík- és a dombvidék mocsaraiban országszerte előfordul, de nagy szériában sehol sem gyűjtötték. Fényre nem repül. 39. Pterosticbus (Copbosus) cylindricus (Herbst, 1785): 1978. III. 12. rostálás korhadt fában (1 pd) ; 1978. VII. 21. egyelés a tóparton (1 pd). - Közép-Európa délkeleti részétől Kisázsiáig elterjedt, melegkedvelő faj Hazai elterjedési adatait Horvatovich (1980) foglalja össze. Azóta az intenzív kutatások ellenére sem került elő újabb lelőhelyről (pl. Hortobágyi Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park, Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet). Az eddigi adatok szerint úgy látszik, hogy a savanyú talajokat elkerüli. 40. Pterosticbus strenuus (Panzer, 1797): 1978. II. 26. egyes és a tóparton (1 pd) ; 1978. III. 12. korhadt fűzfa rostálás (2 pd); 1978. IV. 15. (1 pd); 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (2 pd); - Európa nagy részében előforduló faj, elősorban nedvesebb erdőkben és vizes biotópokban található. Hazai elterjedése nem egyenletes. Meglepő, hogy a viszonylag jól kutatott Bakony-hegységből csak 3 lelőhelye ismert {Tóth L. 1973), Bátorligetről nem került elő. Dél-Dunántúl nedvesebb erdeiben, minden intenzíven kutatott területen megtaláltuk sík- és dombvidéken. A Mecsekben az utolsó harminc évben nem gyűjtötték. 41. Pterosticbus (Phonias) ovoideus (Sturm, 1824): 1978. III. 19. rostálás nedves, korhadt fűzfában (1 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (2 pd). - A Pireneusoktól Európa középső részein és a Kaukázuson át Szibériáig fordul elő. A vizes biotópokat kedveli. Magyarországon is meglehetősen elterjedt, de nagy szériában sehol sem gyűjtötték. Árnyékos, nedves talajú erdeinkben is sokfelé előfordul. 42. Pterosticbus (Platysma) niger (Schaller, 1783): 1978. III. 5. rostálás a tóparton (1 pd). - Európa nagy részében megtalálható faj, amely a nedves lomboserdőket kedveli elsősorban. Hazai elterjedése is ehhez igazodik: erdőkben mindenütt megtaláljuk. Vízigényes volta miatt olyan legelőkkel, nyárasokkal, füzesekkel és égercsekkel tarkított területeken is él, mint Pellérd környéke. 43. Pterosticbus (Pterosticbus) nigrita (Paykull, 1790): 1978. III. 12. korhadt fűzfák rostálása (1 pd). - Mocsarakat, vízzel elárasztott erdőket lakja elsősorban. Elterjedési területe Izlandtól és a Faröer-szigetektől Európa nagy részén át Kisázsiáig és Szibériáig húzódik. Magyarországon sokfelé előfordul, de nem olyan gyakori, mint az előző faj. 44. Pterosticbus anthracinus (Pterosticbus) (Illiger, 1798) : 1978. II. 26. egyelés a korhadt fűzfák tövénél (1 pd). - Elterjedési területe a Pyreneusoktól csaknem egész Európán át a Kaukázusig és Iránig terjed. Elsősorban folyók holtágainak partján és állóvizek vizenyős partszegélyén él. Hazánkban sokfelé gyűjtötték, de nagyobb szériákat csak a Hortobágyi Nemzeti Park területén fogtak belőle. Bátorligeten a sok változatos gyűjtőmódszer ellenére csak négy példánya került elő. 45. Pterosticbus (Pterosticbus) gracilis (Dejean, 1828): 1978. II. 26. egyelés a tóparton (1 pd); 1978. III. 12. rostálás a fűzfák tövénél (1 pd). - Euroszibériai elterjedésű faj, amely elsősorban az állóvizeket kedveli. Közép-Európában csak északon és keleten gyakori, másutt meglehetősen ritka. Magyarországon is meglehetősen ritka. Nem került elő Bátorligetről, Simontornyáról. A Bakony-hegység területéről is csak egyetlen fényre repült példányt ismerünk. A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területén viszont elterjedtnek mutatkozott: 8 helyről került elő 14 példányban. Az itteni elterjedését és viszonylagos gyakoriságát a terület észak-német síksághoz hasonló jellege magyarázza. A Hortobágyról viszont mindössze 3 példánya ismert. Leggyakoribbnak a Debreceni Agrártudományi Egyetem gyakorlókertjében felállított fénycsapda anyagában mutatkozott, amely 1979. május 1. és október 15. között 46 példányát gyűjtötte. 46. Pterosticbus (Omaseus) melanarius (Illiger, 1798): 1978. III. 19. rostálás az öreg fűzfák tövénél (1 pd). Európa nagy részében előfordul, elterjedési területe Szibériáig húzódik. Közép-Európában is előfordul mezőgazdaságilag művelt területeken is. Eurytop faj, a nedves és a többször kiszáradó talajokat is elviseli. Magyarországon is hasonló elterjedést mutat, a szárazabb területeken gyakoribb. 47. Abax (Abax) carinatus (Duftschmid, 1812): 1978. IV. 19. öreg fűzfák tövénél egyelve (1 pd). - Albániától Jugoszlávián át Közép-Európáig és Hollandiáig elterjedt faj, amelynek alfajai sem rendszertanilag, sem ökológiailag még nem tisztázottak a sporadikus elterjedési adatok miatt. A DélDunántúlon a Mecsek-hegység területén talajcsapdával gyűjtve gyakorinak mondható. A Villányi-hegységben is több példányban került elő. Hazai elterjedésére jellemző, hogy még nincsen bakonyi adata. 48. Platyderus rufus (Duftschmid) 1812: 1978. III. 12. korhadt fűzfa rostálás (1 pd); 1978. III. 19. egyelés a tóparton (1 pd); 1980. II. 12. rostálás (1 pd). - Fő elterjedési területe Délkelet-Európára esik. Közép-Európában csak annak délkeleti részein fordul elő. Magyarországi elterjedése nem egyenletes. A Dél-Dunántúlon többfelé előfordul (Zselic: Ropolypuszta, Villányi-hegység: Szársomlyó, Barcsi Borókás TVK), de sem a Hortobágyi Nemzeti Parkból, sem Bátorligetről nem került elő. 49. Calathus melanocephalus melanocephalus (Linnaeus, 1758): 1978. VII. 9. egyelés a tóparton (2 pd). - Az Azoriszigetektől Észak-Afrikán át egész Európában és Szibériában megtalálható. Két alfaja ismert az Alpok területén magashegységi elterjedéssel. Magyarországon sokfelé elterjedt, de sehol sem gyűjtötték nagy szériákban. A Dél-Dunántúlon több helyről előkerült (Barcsi Borókás és a Villányi-hegység), de a Mecsek-hegység területén az utóbbi 30 évben nem gyűjtötték. 50. Agonum (Batenus) livens (Gyllenhal, 1810) : 1978. II. 26. egyelés a tóparton (3 pd) ; 1978. III. 5. korhadt fűzfák rostálása (1 pd); 1980 II. 12. rostálás a fiatal égeresben (4 pd). - Euroszibériai elterjedésű faj, amely Dél-Európában ritka. Jellegzetes élőhelye a vizes erdők talaja, ahol a nappalt a talajban tölti, éjszaka aktív. Magyarországi elterjedése nem ismert kellő részletességgel a rejtett életmódja miatt. A Bakony-hegységből és Hortobágyról nem ismerjük, ugyanak-