Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: További lepkészeti adatok a Nyugati-Mecsekből (Lepidoptera)

28 UHERKOVICH ÁKOS Antocharis cardamines L. + Pontia daplidice L. + Pier is rapae L. + P. napi L. + Aporia crataegi L. + Papilionidae Zerynthia polyxena Den. et Schiff. + Lycaenidae Quercusia quercus L. + S try mon acaciae F. + Callophrys rubi L. + Loweia tityrus Poda + Lycaena phlaeas L. + Thersamonia dis par Haw. + Celastrina argiolus L. + Pseudophilotes vicrama Moore + Cyaniris semiargus Rott. + Plebejus argus L. + Polyommatus icarus Rott. + Lysandra bellargus Rott. + Nymphalidae Issoria lathonia L. + Clossiana euphrosyne L. + С dia L. + Brent his daphne Den. et Schiff. + Melitaea didyma Esp. + M. cinxia L. + Mellicta aurelia Assm. + M. athalia Rott. + Nymphalis polychloros L. + Aglais urticae L. + Cynthia cardui L. + Satyridae Coenonympha iphis L. + C. arcania Den. et Schiff. + С. pamphilus L. + Pyronia tithonus L. + Manio/ajurtinaL. + Lasiommata megera L. + Minois dry as Scop. + Brintesia circe F. + Hipparchia fagi Scop. + Arethusana arethusa Den. et Schiff. + Melanargia galathea L. + Ritka vagy jellemző fajok Hepialus humuli L. Régebben meglehetősen ritkának tartották (Gozmány 1965, ifovácy 1953, 1956). Újabb vizsgálataink nyomán kitűnt, hogy a Dél-Dunántúlon elterjedt faj (Uherkovich 1981b, 1982, 1976a, 1981a), bár példányszáma mindenütt alacsony. Cserkúti előfordulása ennek ellenére meglepő, mivel a lepke fokozott nedvességigényű, s általában síkvidéki erdőkben, dombvidéki nyirkosabb völgyekben fogtuk. Cserkúti lelőhelye közelében — a lámpázóhelytől néhány száz méterre — kis völgy kezdődik, időszaki vízszivárgással. Mivel meglehetősen rosszul repül az imágó, ennél meszszebbről aligha jöhetett. Phalera bucephaloides O. Meleg tölgyesekre, elsősorban molyhostölgyesekre jellemző faj. A Dunántúl és az Északi Középhegység megfelelő biotópjaiban többfelé él. A Dél-Dunántúlon mintegy tucatnyi lelőhelyét ismerjük (Kovács 1953, Uherkovich 1976a, 1976b, 1981a, 1981b, 1982). Scotia clavis Hufn. Korábbi dél-dunántúli vizsgálataink során e faj nem került elő másutt, hanem csak egy-két irodalmi adatot olvashatunk előfordulásáról (Kovács 1953, 1956, Balogh 1978). Cserkúti lámpázásaink során nem bizonyult ritkának, hiszen 24 példányát fogtuk. Egy példánya a fénycsapdába repült. Ochropleura (Yigoga) signifera Den. et Schiff. A DélDunántúlon csak Máriagyűdön, Vásárosbécen és a Mecsekben fogták (Uherkovich 1976b, 1981a, Balogh 1978). Egyetlen cserkúti példányát a fénycsapda fogta meg. Calophasia platyptera Esp. Ritka faj, amelyet a főváros környékén, Sümegen, Nadapon, Reziben, Jászberényben és még néhány más helyen gyűjtöttek. Balogh (1978) a Tubesról (Mecsek hegység) idézi. Varga Z. pedig — szóbeli közlése szerint — a Tanárképző Főiskola körül gyűjtötte. Néhány éve az egyik Pécs feletti karsztbokorerdőben fogtuk. A cserkúti fénycsapda 14 példányát fogta, lámpázásaink során nem került elő. Feltételezhetjük, hogy a kertekben ültetett oroszlánszájon (Anthirrhinum május) tenyészik, ez egyik tápnövénye. Ezen néha tömegesen elszaporodik. Lamprosticta culta Den. et Schiff. A meglehetősen ritka, szórványosan elterjedt faj 4 példányát fogtuk. A Dél-Dunántúlon a következő helyekről ismerjük: Máriagyűd, Villány, Vásárosbéc, Pécs, Mecsek-Tubes, Pécs-Vasas {Kovács 1953, Balogh 1978, Uherkovich 1976a, 1981a). Heliothis (Chlorídea) nubigera H.-Sch. Igen ritka vándorlepke, amelyet az utóbbi években nem gyűjtöttek a Dél-Dunántúlon; másutt is egészen kivételesen lép fel. Egyetlen példányát 1982. október 10-én fogtuk. Periphanes delphinii L. Az Alföldön és peremvidékein elterjedt, a Dél-Dunántúlon meglehetősen ritka (Villány, Pécs, Tubes). A fénycsapda 7 példányt fogott. Calymma communimacula Den. et Schiff. A Dél-Dunántúlon eddig csak Pécsett és Erdősmecskén {Balogh 1978) ésZamárdiban gyűjtötték {Rézbányái 1972). Egyetlen cserkúti példányát 1982. augusztus 13-án lámpán gyűjtöttük. Béna prasinana L. ( = bicolorana Fuessl.). A Dél-Dunántúlon többfelé előfordul, de ritka {Uherkovich 1976a, 1981a). Fénycsapdával (1981. június 7) és lámpázással (1982. július 3) gyűjtöttük 1 — 1 példányát. Dysgonia (Ophiusa) algira L. Gozmány (1970) feltételezi, hogy az ország délnyugati részében honos. Valószínű, hogy más, meleg, száraz helyeken is tenyészik, pl. az Alföld egyes részein is, emellett vándorol. A Villányihegységben gyakori, ott két, csaknem egybeolvadó nemzedéke van {Uherkovich 1976b). A cserkúti fénycsapda 24 példányt fogott — egy-egy éjjel általában 1 — 2 példányt — május 23 és augusztus 31 között. Lámpán ugyancsak május vége és augusztus vége között 15 példányát fogtuk (3. ábra). Hydriomena furcata Thnbg. Eddig ismert lelőhelyei hegyvidékekre illetve az alacsonyabb dombvidékek és síkságok gyertyános-tölgyes és bükkös övezetére esnek. Tehát azok közé a fajok közé tartozik, amelyeket az Utóbbi időben „pszeudomontánnak" neveztünk. Éppen