Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: További lepkészeti adatok a Nyugati-Mecsekből (Lepidoptera)

LEPKÉSZETI ADATOK A NYUGATI MÉCSEKBŐL 29 ezért némileg meglepő volt cserkúti előfordulása (1981. június 28, fénycsapda), viszont néhány hasonlóan nedvességigényes faj előfordult mellette (pl. Palimpsestis duplaris L., Aglia tau L., Proserpinus proserpina L., Itame brunneata Thnbg., Cyclophora pendularia CL, Gluphisia crenata Esp.). Valószínűleg e faj is az utóbbi 1 — 2 évtizedben terjedt szét ilyen széles körben (vö. Uherkovich 1984b). Eupithecia insigniata Hbn. Igen ritka törpearaszoló faj, amelyet a Dél-Dunántúlról eddig csak Kaposvárról közöltek {Fazekas 1977). Elterjedési adatai alapján feltételezhetjük, hogy ez is a kisavanyodott talajú, másodlagos vegetációjú erdőkben, erdőszegélyeken fordul elő. Chesias ги

fata F. Igen ritka faj. A fénycsapda még 1981. előtt fogta (coll. Janus Pannonius Múzeum, 1979. IV. 12. 1 cf és coll. Herczig, Tata). 1982. és 1983. áprilisában lámpán fogtuk. Több dél-dunántúli példányáról még nem tudunk. Scotopteryx (Ortholitha) moeniata Scop. Bár a Mecsekben még nem került elő eddig, Cserkúton a nagy gyakoriságú fajok közé tartozik (vö. 2. táblázattal). Előszeretettel tartózkodik Rubus bokrokban a felhagyott legelőkön, innét nappal is könnyen felzavarható az imágó. Lámpán tömegesen gyűjtöttük. Idea (Sterrha) rubraria Stgr. Szórványosan elterjedt faj, azonban egyes élőhelyein tömeges lehet. A Dél-Dunántúlon eddig ugyan volt néhány lelőhelye {Kovács, 1953), azonban újabban csak Darányban gyűjtöttük {Uherkovich 1981a). A cserkúti lámpázások egyik domináns faja volt (2. táblázat). Cyclophora albiocellaria Hbn. A Dél-Dunántúlon igen ritka, csak Bakonyán {Uherkovich 1981b) és a mecseki Éger-völgyben fogtuk, Kovács (1953) további 3 lelőhelyét ismerteti. Itame brunneata Thnbg. (= fulvaria Vili.). A Dél-Dunántúlon az utóbbi 2 évtizedben csak Palében {Uherkovich 1983) és Mániánál {Uherkovich 1984), valamint Erdősmecskén {Balogh 1978) és Püspökszentlászlón {Fazekas 1979) fogták. Hegyvidékeinken és az ország nyugati részén gyakoribb. Cserkúton a fénycsapda 2 példányt fogott. Selidosema brunnearium Vili. Száraz rétek, karsztbokorerdők ritka faja, hazai elterjedése igen szórványos. A Mecsekben korábban a Tubes lábának egyik tisztásán fogtam nappal. 2 cserkúti példányát (1982. aug. 26., szept. 5) lámpán gyűjtöttük. Perconia strigillaria Hbn. Magyarországról először csak alig 30 éve közölték {Issekutz 1956, Kovács 1956, 1958). Az ország nyugati és északkeleti részén többfelé előfordul {Gyulai et al. 1974, Rézbányai 1974), de mégis a leggyakoribb a Mecsekben és környékén. Ez utóbbi területről Balogh (1962, 1978) és Fazekas (1976, 1978), valamint Uherkovich (1977, 1980, 1981a, 1981c, 1982, 1983) közölte. Kitűnt, hogy a számára alkalmas élőhelyeken nem ritka: elsősorban a kisavanyodott talajú tölgyesekben, legelőkön fordul elő. Tápnövénye az irodalmi adatok szerint elsősorban a seprőzanót (Sarothamnus scoparius), azonban lelőhelyei egy részének közelében nem tenyészik ez a növény. Helyette feltehetően a közei-rokon Cytisus vagy Genista fajokon élhet. Cserkúton összesen 10 példányát fogtuk lámpázással (1982. május 26), illetve fénycsapdával (1981. május 22—30.). Eriogaster catax L. A nemzetség 3 hazai faja közül a legritkább. A Dél-Dunántúlon még tíz helyről sem ismerjük {Kovács 1953, Uherkovich 1976a, 1981a). Egyetlen cserkúti példányát 1982. november 9-én fogtuk. Gastropacha populi

folia Esp. Országszerte elterjedt faj, bár viszonylag ritka. Leggyakrabban árterek nyárasaiban szokták gyűjteni, például 1984-ben a Gemenci-erdőben (Duna ártere) aránylag gyakori volt. Más típusú élőhelyeken kevésbé elterjedt és ritka, Uherkovich (1976a 1981a) csak 6 helyről közli. Cserkúton is csak egyetlen példányát fogtuk (1982. aug. 20-án). Marumba quercus Den. et Schiff. Szárazabb tölgyesekben elterjedt és helyenként elég gyakori faj. A Dél-Dunántúl síkvidéki tölgyeseiben nem él, ellenben a Mecsek, Zselic, Külső-Somogy, Villányi-hegység több pontján fogták. A cserkúti száraz cseres-tölgyes a faj számára meglehetősen alkalmasnak tűnik, hiszen itt 2 év alatt 22 példányt gyűjtöttünk csapdával és lámpázással, május 28. és július 11. között (3. ábra). A faunaösszetétel és a mennyiségi viszonyok A domináns fajokat vizsgálva, a következő jellegzetességek tűnnek fel (vö. I. és 2. táblázattal is). 1. A zuzmófogyasztók részaránya viszonylag magas: a fénycsapdában az Eilema lurideola Zinck. 4,91 %-kal domináns volt, emellett az is. complana Hbn. is 1,31 %-ot ért el. Lámpázásaink során az előbbi faj 1 % alatt maradt, az utóbbi hasonló dominanciával (1,39%) jelentkezett. Amennyiben az összes zuzmófogyasztó arányát vizsgáljuk más helyeken, ennél alacsonyabb dominanciaértéket kapunk karsztbokorerdőkben (Máriagyűd), városba benyúló s emiatt feltehetően szennyezett erdőtársulásban (Pécs: Tettye), valamint erdőktől viszonylag távol fekvő gyűjtőhelyeken (Vásárosbéc: Dióspuszta). 4Marumba quercus 2I i Ln II III 1 1 6Ophiusa algira 42. , III 1 1 _li I« II 1 máj. június július augusztus 3. ábra. A Marumba quercus Den. et Schiff, és a Dysgonia (Ophiusa) algira L. rajzásmenete. Fig. 3. Activity graph of Marumba quercus Den. et Schiff, and Dysgonia (Ophiusa) algira L.