Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Művészettörténet - Kemény Katalin: Arc – maszk – ikon

ARC — MASZK — IKON 371 14. Maszk belső tájjal, 1938. papír, pasztell 35x50 cm Jn mg. tul. (247. kép) betöltve egésszé váljunk — az ősképpel. Mert aki kérdez, az eredetre kérdez, saját eredetére, saját ősképére. * Mielőtt a „Felmutató ikonos önarckép"-nek nevezett pasztellel szembenéznénk, kíséreljük meg a feleletet eredeti kérdésünkre, nem blaszfémia-e Vajda arcképeinek jórészét ikonnak értelmezni, s ami ugyanaz, nem követ-e el blaszfémiát, aki önarcképeinek sorát végezetül Krisztus arcába öltözteti? Az ikon előtt való meditáció célja, akár a mandalameditációé, vagy bármely beavatással együttjáró elmélyedésé levetni az időbeli ént, s egy „régibbel", egy magasabbal, végül is az elérhető kezdeti őssel azonosulni. A meditáció eredményét az azonosulás fokozatai mérik. A kép megalkotása is meditáció, csak az előbbivel szemben aktív meditáció. Primitív fokon megelégszenek a család, a törzs, esetleg szélesebb közösség a vérségitől meg nem különböztetett szellemi ősével. Nemcsak a primitívek, az átlag ember sem érzi magát törvényes személynek, míg bizonyos büszkeséggel nem mondhatja: ezek voltak szüleim, dédszüleim. Ha a történelem a társadalmi rendfokozat hierarchiáját annak elsatnyulása következtében időnként meg is dönti, újból, valószínűleg egy más ős-eszményt érvényesítő filiáción, végül is identifikáción építi fel. Ez a strukturális jelenség egyrészt a mitikus nemzőszellemi ős, az eredet biztos alapjára támaszkodik, másrészt az emberi összetartozás egyik pozitív feltétele. Az ikonfestészet végső alapja — idéztük a dogmatikát — Krisztus inkarnációja, az abszolút ember, ahogy a tradíció nevezi az univerzális ember megjelenése. Isten a testetöltés korlátaiban, de a korlátok segítségével Krisztusban azonosul az emberrel és — nem árt ezt megismételni — képének szemlélete által a hívő átalakul, felmagasztosul. Lehetővé teszi ezt a „hiteles szentkép lelke, az igazság", ez az erő emeli magához a hívőt. A keresztény képtisztelet, ez esetben mondhatunk kép általi beavatást, a vérségi és minden természeti filiáció felé emelkedik. Egyetlen az őskép, a testet öltött Logos, és ha befogadja, mindenki számára az. Ez a testvériség, másképp egyetemes emberiség forrása. De mivel „az emberi szemlélőt 15. Koponya madárral, 1929. papír, szén 84,5x59 cm Jn MNG tul. (286. kép)