Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Művészettörténet - Kemény Katalin: Arc – maszk – ikon

ARC — MASZK — IKON 365 a gomolygó hullámfonat rengetegben kifehérlő különkülön pontokban organikus képződményeket, egyenesen állatszemeket vélnek felismerni. Ezek az üresen hagyott pontok, helyesebben középpontok azonban igazolják a választ, amit Platon segítségével már megkaptunk. A forrást körbehullámzó lélek a teljességet magába foglalva siet örök helyére. Mert minden utat magunkkal kell vinni, míg egyetlen úttá válnak, míg az út megszűnik. Ha az ember mikrokozmosz akkor az alkotás és megvalósulás e folyamatában a teljesség szó mentes a retorikus túlzástól, de érvényes csak akkor, ha mikrotheoszok vagyunk, az abszolút centrummal egylényegű saját centrummal. Ez a magával ragadott teljesség önmaga körül nem betölti a teret, amint az első rápillantásra tetszik, hanem saját terévé válik. * A Vajda-vonalat sokan gyermekrajzokhoz látják hasonlónak. Érthető. Még inkább a különbség. Ami a gyermekrajzban a magától adódó, előítéletektől mentes kezdés, és a nyitott lebegő perspektívában az archetípust gyakran megdöbbentően idéző alakzat, a külső hatásoktól meg nem zavart közvetlen látás, az Vajdánál tudatos elfordulás a 19. század zárt horizontú, az ősképtől meszszeszakadt, tárgyiasodott képétől, — úgy kezdet, hogy újra kezdés. Abban viszont megegyezik a gyermekkel, hogy vonalaiban, akár a távolkeleti jelekben nem válik külön írás és rajz. Ismeretes azonban, mily korán, sokszor egyik napról a másikra vész el a tárgyiasodó világban a gyermekrajz ártatlan vonala (= látása). Nem így a távolkeleti mestereknél, akik minden célkötöttség és gúzsba kötő logika nélkül szellemi gyakorlatképpen rajzolják az írásjegyeket, egész míg azok a meditativ műveletben folyékonyakká válnak. Meditativ művelet, melyben író, papírfelület és tus között a szubjektum-objektum identitásban eltűnik minden ellentét és különbség, s végül az írás képe a benső oldottság mozgásában láthatóvá teszi a meditálót. Az ecset a dolgoknak nem mását festi, hanem magát a dolgok ritmusát, az alakítottban az alaktalant. így, a „kéztől vezetett" rajzban lát át a festő oda, ahonnan kezét vezetik, ahonnan minden ritmus, kép származik, de ami se nem ritmus, se nem kép — oda, ahonnan minden név származik, de ami meg nem nevezhető, s amit ezért a megnevezés kényszere hol úgy mond én, hol úgy, hogy valóság, hol úgy, hogy semmi. A meditativ koncentrációnak ez a dimenziója nyűgözi le a szemlélőt a legkisebb Vajda-rajzon. Ennyit a Vajda-vonalról. A maszk Mi sem természetesebb, minthogy a profán világban egyéb szakrális objektumokkal együtt a maszknak is elhomályosult ősi jelentése. A maszk, Maske, masque szót a spanyol mas-chera-ból, a különböző, a másik arcból származtatják. A más szó itt fordítja el az eredeti jelentést a ma is használt hamis, ál, végső esetben maskara értelemre. A mas-chara valóban a másik arc, de nem az a másik, amit az igazit rejtve álarccal takarunk. A mo5. Leányikon, 1936. papír, pasztell 59x39 cm Jn Budapesti Történeti Múzeum (XXIV kép) 6. Lebegő, házak, 1937. papír, tempera 32X46 cm Jn Dr. Rácz István tul. (94. kép)